Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1925-12-01 / 4. szám
1925. december hó. AZ ERŐ 75 A nap ledöbbent. Mégis láng az ég. Kör őskorul füst, pernye, tűzkorom . . . Óriás árnyéit: táncol ott Az ég rőt kárpitján inog . . . A Nap itthagyott. A Gyehenna ég! Az újdon Bábel tornya csupa rom, Ébredj fel, Ember! A Gyehenna ég!! Gyehenna! Roppant emésztő-göaör, Mert benne foszlik semmivé az élet, (Egy perc alatt a meddő ezredévek) Belé hordták egy dúlt világ salakját; Benne ég minden elmúlt kín, gyönyör 8 a pusztulásnak démonai lakják, Megoldották a szél-akol lakatját. Eg a Gyehenna s a vihar söpör. Az orkán ordít: én vagyok a Vég! Ébredj föl. Ember! a Gyehenna ég! S csak gyűlik, telik az irdatlan katlan A rontó Bűnök hordják szakadatlan, Világomlásnak porhadt hulla-gőze Sistergő bűnlávával omlik össze, Es megfekszi a léget, föl az égig, Az Isten trónja küszöbéig. A Vétek korma feketéllik. Vulkán-torkát tátja — Semmiség, Nem látod. Ember: a Gyehenna ég! Nézz a félelmes.tűzbe: mint emészt: Résszé egészet, hamuvá a részt. Nézd: országokat mardos szét a lángja, Nézd, milliók mennek máglyahalálba. S látod: az izzó zsarátnokon át, Hogy rogynak agyagba büszke koronák. És áthullámzik majd a pernye-tenger, Es reng a föld és reszket majd az ember, A porrá rémült teremtés-korona... Jaj a világnak! Meggyűlt Sodorna! És el fog égni az avult világ, Nem mentik meg a szajkózott imák, ___________________....yt............... Elszakadnak a búsuló gyökerek, Mert im, a fejsze rájuk vettetett. A tűz várja, tisztító, végtelen, És semmi salaknak nincs kegyelem. Bábelnyi bűnnek halál lesz az ára, Pusztuljon el: méltó a Gyehennára! Kultúra volt? Lett volna Szeretet! De Ábelt öltek Kain-nemzetek. Termettek benne ég járó csodák? Egy tiszta lélek több lett már odaát. A vén világ, a vérbe-vasba öltözött, Úgy pusztul el, ahogy megszületett, Vér. vas és láng között. Ember! Nem látod: a vén Föld fölött, Káin oltára vértől füstölög . . . Volt vízözön! Eljött a tűzözön, S minden, mi könnyű, megég a tűzön: Zsarnok hatalmak árny ék-diadalma, Orzó falánkok rablott birodalma. Minden hazug szín, minden fény, mi talmi, A tűzözönbe fog majd belehalni. 8 a világégésnek nem épül gátja. S a tűzözönnek nem lesz Ararátja. És mégis, ha a végitélet indul, A Gyehennának szörnyű lángjain túl, Marad egy hegy, egy ég, szilárd sziget, Még a végitélet sem veszi meg. Kopár hegy, véres rögökből rakott, Egyszer latrokat feszítettek ott, A koponyák kisértetorma majd kizöldül, S Olajfák hegye virul a sivár földbül. . . S pusztuló világ remegő fia, Odasóhajtok s egy kéz nyúl felém, 8 bizony, mondom, az este véle leszek, Az új világ teremtő ünnepén. Gyehennán túl, a koponyák hegyén. Szilágyi Dezső. ■•■r; í'ví'v .......................... Magyar erdők háborúja. Regény. Irta : HAMVAS JÓZSEF. VI. Hatalom és értelem. Két egymásbanyíló szobában ébredtek másnap a mérnök és Dani. A boltíves falak, szemcsés ablakok, több száz esztendős bútorok között a modern kényelem puhaságával volt megvetve az ágy, villamos lámpa az éjjeli szekrényen 6s a kandalló mellett levő mosdóba vízvezetéki csapok nyíltak. Dani kiugrott az ágyából, kitárta az ablakot. Hegynyi magasságból nézett le a napsugárban fénylő völgyre, me'yben széles folyó hátán bajólc úsztak. Mi lehet ez a folyó? Talán :az Elba? Akkor Csehország északnyugati sarkában vannak. A mérnök is felébredt. Lehet, hogy a beözönlő friss levegőtől, de az is lehet, hogy már régebben ébren volt és csak most mozdult, amikor meghallotta, hogy társa fent van. Most a reggeli fényességben nem is látták helyzetűiket olyan komornak, mint tegnap este. A mérnök meg még annyival inkább erőt .vett magán, hogy el ne Gsüggessze fiatal barátját. — Na, hát eddig nem faltak föl bennünket! — mondta Daninak, miikor benézett hozzá. — Lehet, hogy moghízlalnak előbb, mint a mesében, — felelte rá a fiatalember olyan jó kedvvel, hogy ia mérnök láthatta, ez a fiú ugyan nincsen megijedve. Gyehennán túl, a koponyák hegyén.
