Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1925-09-01 / 1. szám
6 AZ ER ő 1925 szeptember hó. III. A fa és a magyar. A Békásréten fabódékból, nádas viskókból egész falu épült, Laub mérnök nevetve mutatja Zóra asszonynak : — Egészen úgy csináljuk, mint Amerikában. Ha ezt a tanyát nézi az ember, olyan, mintha az Öt tó körül volna valahol indián vidéken és nem száz kilométerre Bécstől, kétszáz kilométerre Budapesttől. — Meghatóan takarékoskodnak. — Majd lesz két esztendő múlva automobil parkunk és repülőgép hangárunk. — Csak várjunk a fényűzéssel ! — Még mindig nem látja, hogy mit lehet csinálni azzal amit eddig elértünk ? — Igaz, — felelt rá Zóra, — minden bevált, amit előre megmondták. Mihelyt a földgáz nyomai mutatkoztak, azonnal megépítette föléje ezt a kis gyárat, úgy hogy még nem is tud senki arról, hogy itt földgázát fedeztünk föl. — Még pedig mennyit! Alig bírok vele. — És mindent feldolgozott. — Most már csak hadd jöjjön az a pénz, a jövedelem, hogy, teljes erejével fejleszthessük ki az üzemet. Ott vágtat a Dani. Valami üzenetet hoz. Csakugyan vágtatásban jött ki a telepre Dani és loholva jelentette : — Megjött a bécsi ember. Magán kivül van. Azt mondja, hogy Bécsben meg vannak bolondulva az emberek a késektől, amiket felküldtiink vele. — Azt elhiszem, — mosolygott a mérnök, — hát mit beszél ? — Elmondla, hogy, amint az első helyen bemutatta az átlátszó pengéjű késeket, azt hitték, hogy üvegből van és kinevették. De erre ő azt mondta, hogy nem üveg az, hanem hungarit, új találmány, jobb az acélnál, magyar acél. Csak csóválták a fejüket. De erre előkért egy darab acélt, adtak neki és úgy levágott a késünkkel egy darabot az acélból, mintha csak puha kolbász lenne. No erre tátva maradt a bécsi kereskedő szája és alig merte a kezébe fogni az ördöngős újdonságot. Aztán, mikor észretért, nem is kérdezte az árát, rendelt belőle egy millió darabot, ha csak neki szállítunk, senki másnak. Ki is fizeti az árát mindjárt a megrendeléskor. — De Magyarországra nem szállíthat, — mondta Zóra. — Nem kell kikötni. Itthon olyan olcsón adjuk, hogy azzal nem versenyezhet. — Meg aztán — folytatta Dani — még egy kifogása volt. — Micsoda ? — Azt akarta, hogy a kés tokján ne legyen rajta a magyar Hiszekegy. — Ebből nem engedünk. A mi késeink százmillió példányban terjednek szét a világon és ez a szám évente megkétszereződik. De minden kés tokján rajta lesz a magyar Hiszekegy. Hadd olvassák az egész földön mindenütt, hogy van egy nemzet, amely hisz abban, hogy az isteni igazság jobbra fordítja azt, amit az emberi hamisság elrontott. — Hát bele is nyugodott a bécsi ebbe is. Most már csak arra kér, hogy fogadjuk el a megrendelését és a pénzt azonnal küldi. A mérnök győzelmesen nézett az asszonyra, Zóra nyugodtan mosolygott, azután a fiúhoz fordult: — Eredj vissza, Dani fiam és mondd meg, hogy mi is megyünk haza. — Igen. kezét csókolom, megmondom. — Azzal megfordította a lovát és elvágtatott a szikes gyepen. — Most hát kezdődik a csoda ! — fakadt ki örömmel a mérnök. — A kések voltak az első szerény kísérlet. Hej, hogy belezug majd a világba, hogy mi ez ? Hogy felütik majd a fejüket a körülöttünk levő államokban, ha megjelennek a határaikon a mi késeink, mindenikre ráírva a magyar Hiszekegy 1 Hogyan tiltakoznak majd a behozatala ellen, de hogyan özönli el majd mégis államaikat, mert az ilyen találmányt nem lehet feltartóztatni. Aztán jönnek majd az irótollak, meg a töltőtollak, mert a magyar acél, a hungarit, nem rozsdásodik, aztán a sokféle szerszám a gépekig és minden gyártmányunkon rajta lesz a magyar Hiszekegy. Ezzel nem lehet harcolni. — Mert a lélek mindig győzhetetlen ! — Igen. A nagyságos asszonyom gondolata volt ez, hogy odanyomjuk minden gyártmányunkra. Most látom, milyen nagyszerűen igaza volt. Engedje meg, de sokszor úgy vagyok vele, hogy azt hiszem, ezt az egész üzemet nem is anyagi haszonért, hanem tisztán hazafias célból művelteti. — Majd egészen meglátja, hogy igaza van-e. — És amint a szavakhoz mosolygott Zóra, jó emberismerő meglátta volna, hogy nem azon mosolygott, amit mondott, hanem azon, amit elhallgatott. De aztán egyszerre elkomolyodott, el is sápadt, úgy nézett a mérnökre : — Mérnök úr, ez a világszenzáció nekünk dicsőség, de az acélműveknek mindenütt hallatlan veszedelem. Hatalmas ellenségeink lesznek. Azok az érdekek, amiket pénzben, termelésben mi fenyegetünk, nem hagyják anynyiban a dolgot. Meg fognak támadni bennünket. Föl kell készülnünk a támadási a. — Gondoltam rá. Azt hiszem, hogy kitaláltam a módját annak, hogy erre a telepünkre senki be nem teheti a lábát. — Akkor meg vagyok nyugodva Mert, amit tervként kimond, az készen van. — Köszönöm ezt a bizalmat és a jelen esetben készen is vagyok a tervemmel. Sándor barátommal a tőzegásatásokat már is úgy vezettetem, hogy szeles, mély árkok veszik körül telepünket rövid idő múlva.
