Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1925-11-01 / 3. szám
60 AZ ERŐ 1925. november hó. szervezkedési munkálatai! — remélem, én leszek a főtitkár ... Ján.os bácsi: (kedélyesen) És persze, a szervezkedés nem eshet meg némi kis poharazgatás, cigarettázás nélkül, mi ?! Én: (szerényen) Oh dehogy, János bácsi ; vannak némi érdemeim, tavaly én szavaltam a záróünnepélyen, sőt némi irodalmi sikereim is voltak. Véletlenül itt van nálam az Erő két száma, az én költeményeimmel . . . János bácsi: Persze, véletlenül. Szép, hogy elhoztad megmutatni, Gizi nénitől biztosan kapsz ezért ajándékba két üveg barackkompótot. Ugy-e azért jöttél, kán^se máter (jóakaratán rámmosolyog). En : (fölényesen) Ugyan János bácsi, nagy fiú vagyok már én, hetedikes: két év múlva: jeles érett. János bácsi: Hát akkor tán pnis megjutalmazhatlak valamivel? Hát egy kis pénzmag kéne, mi? En : (elpirulok, az örömtől) Mi tagadás helye von a pénznek Föl is férne ily szegény legénynek, ahogy Arany János oly szépen megírta az első bé számára. János bácsi (kedélyesen) Aztán mire kéne, te csirkefogó,_ mi ?! Csokoládéra ? Mozira ? En; Ugyan János bácsi! Szép hasznos könyvekre, megnéznék néhány tanulságos ifjúsági előadást . . . János bácsi (csintalanul): Hiszi a kutya. Tudom, hogy Miriam-cigarettát veszel belőle először is, aztán egy cifra új nyakkendőt, amit megláttál ma a Rákóczi úton, aztán a ligetben sörözni akartok egyet, esetleg cukorsüteménnyel akarod meglepni az Évikét. . . En (elpirulva, de most már nagyon) : Ugyan János bácsi. . . János bácsi (vállamra üt) : Eltaláltam, hehehe . . . Na dehát én is voltam hetedikes, megtudom én érteni az ilyesmit... Na hát mennyi is kéne ? mi ? Egyszáz, kétszáz, netalán három ?.. . (benyúl, némi szuszogásokkal a bal belső zsebébe a bugyelláris után). III. III. FELVONÁS. (most jön a drámai fordulat.) A bolha (felébred a János bácsi két lapockája között egy ingredőben. Magában félre) : Úgy látszik, jó helyre jutottam annak az ócska bérautónak avas párnái közül. Gyarmatot alapítok ennek a kissé pohosodó bácsinak a bőrén és rajta leszek, hogy úgy szipolyozam őt, mintha én volnék Verres római konzul és az ő hátaljözepe Sicilia tartomány, fénykorában. Hát nézzünk csak körül ... (Elindul kémszemlére.) János bácsi (aki eddig a tárcájában a bankjegyek közt lapozgatott): Hát mennyi is kéne ? . . . Ejnye . . . izé. . . kérlek szépen, a két vállam közt, azaz mégis ballapockámhoz közelebb, de mégis inkább a jobblapockám felé irányulólag . .. nem értem, mi lehet.. . azt hiszem, tán csak nem ?... Egy ócska autótaksziban ültem a délelőtt, na lám, de igen kellemetlen (fészkelődik). En (nem értem a dolgot, zavart képet vágok, melyet legnagyobb jóindulattal sem lehet értelmesnek nevezni) : Izé, mit parancsolsz kedves János bácsi ?... A bolha (próbjfurásokat végez, itt, ott, imitt, amolt és másutt): Azt hiszem, kedvező talaj, dús rétegek, itt remélhetőleg rövidesen megalapíthatom szerencsémet. János bácsi: Ejnye, kuttyateringette ! . . . Öcskös te> most úgyse látja senki, gyeride, dörzsöld meg egy kicsit a két vállam között, valami izé . . . kissé lejjebb, balra, jobbra, nem ott. Északkeletre, ügyetlen vagy, dél-délnyugatra, nem ott, jaj de hallatlanul ügyetlen vagy \ . .. A bolha (Mélyfúrásokat végez a dúsabb rétekig). Én (zavarban) : Nem értem, kérlek, János bácsi.. . János bácsi: Hagyd, ügyetlen vagy. Na, hát mi kéne ? Hja persze, ilyenkor ha kifogysz a zsebpénzhői, akkor jo a János bácsi, meg a Gizi néni ... De tanulni, hallom, nem nagyon akarózott, latinból majdnem elhasaltál. Én : Szó sincs róla ! Sőt majdnem jót kaptam ! A bolha (csíp). János bácsi: Oh, ismerem én a mai fiatalságot 1 Vergiliusból ma is többet tudok, mint te ! Hja persze, korzózni, cukrászdába járni, talán még kávéházba is! Én bezzeg, a te korodban. Én (kissé sértődve és bosszankodva) : Ugyan János bácsi, te se voltál jobb a Deákné vásznánál! János bácsi (fészkelődre, a balkönyökével és jobbkezével a hátaközepére irányuló mozdulattal): A Deákcégtől vettük ezt a vásznat, csakugyan, azért olyan vastag, hogy a redőibe belebujhatott. De kuttyateringette. A bolha : (Mint fenn.) János bácsi: Gyenge generáció vagytok, mondhatom, egész nap csavarogni, nem tanulni, — s még ezek költenék el az ember pénzét! Egyelőre mutasd meg fiam (a
