Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1925-11-01 / 3. szám
1925. november hó. AZ ERŐ 6! pénztárcát visszateszi), hogy szorgalmas, ügyes ember vagy, mert hallatlanul ügyetlen fráter vagy, öcskös. A bolha; (Mint fenn, sőt!) János bácsi: S még egy ilyen tátottszáju mer settenkedni az Évike körül, egy ilyen ügyetlen, gyenge latinista. Én (türelmet vesztve): Mit, latin ? Hát tudd meg, János bácsi, hogy az Évike, igenis, odavan értem, Juliska megmutatta a naplóját. A bolha : (Sőt! sőt! sőt!) János bácsi: (Valósággal gesztikulálni igyekszik a háta közepével, maga se tudja miért, igen borús balladai hangulat szállja meg.) Jaj, a mai fiatalság! Elbizakodott, követelődző! Jaj a mai társadalomnak, amelynek ilyen oszlopai lesznek ! Én (ha már úgyis minden veszve) : És igenis, Évike viszonozza minden érzelmemet, már meg is beszéltük, hogy ha érettségizek — A bolha (irtóztató aknákat és ellenaknáket fúr): János bácsi (egyébként már nem is gondol a bolhára, csak a mai fiatalságon kesereg és nem tudja, miért lát mindent a legsötétebb színben): Na, majd meg is mondom az apádnak, hogy vegye elő a léniát; kár, hogy nadrágszíjjat nem-visel! Bezzeg én nadrágszíjjat viselek, én még edzett, ősi generáció vagyok, akit a kis kellemetlenségek nem viselnek meg úgy, mint titeket, ti pipogyák, anyámasszony katonái! Szegény világ, sűlyedő emberiség, züllő kor, amelynek fiatalsága csak a henye élveket űzi s nincs férfias kitartása, hősi állhatatossága! (és így tovább, ódái magaslaton.) Én (már nem hallom, kiszöktem közben az ajtón, egy fillér nélküí haza felé ballagok és tűnődöm): De mi a macska okozhatta az öregnek ezt az érthetetlen változását ? ! Eleinte a legjobb mederben ment a dolog, s aztán így megfordult a hangulata . . . Oh, a sors, a végzet útjai kiszámíthatatlanok !... Bodor Aladár. Rádió-iskola* VI. Az alacsonyfrequentíájú erősítők. A múlt számban közölt rádiórovat elején felvetettem a kérdést: Hogyan lehet egy vevőgép hatástávolságát és és hangerősségét megnövelni ? A magasfrequentiáju erősítőkről szóló cikkben megkíséreltem az első kérdést megvilágítani, a következőkben pedig, szerény tehetségem szerint a kérdés második felére igyekszem megfelelni. Amint tudjuk, egy detektoros, vagy egy csöves vevőben két áramkört, ú. m.: antenna és telefonkőrt külömböztetünk meg (1. a múlt számban az 1. ábrát.) Az antennakörről már szólottunk, most vizsgáljuk meg a telefon, vagy másnéven anódkört. Ebben az áramkörben a detektorból kilépő és az antennaáramok által szabályozott pulzáló egyenáram kering, melynek a rezgésszáma megegyezik a hanghullámokéval, ami természetes is, hiszen ezen áramok hozzák rezgésbe a telefon lemezét (a membránt). Ha ez az áram erősen ingadozik, úgy a membrán is intenzivebben rezeg, vagyis erősebb hang keletkezik, míg az áram kisebbmérvű lüktetése gyengébb hangot eredményez. Célunk tehát az, hogy mennél nagyobb határok között ingadozó áram érje a telefont. * A hangerősség megnövelése tehát ennek az ingadozó, vagy másnéven alacsonyfrequenciáju áramnak fokozásában, megerősítésében áll és ezt a célt szolgálják a címben jelzett alacsony frequentiájú erősítők. Az alac-:onyfrequentiájú áramok erősítésének leggyakrabban alkalmazott módja az úgynevezett transzformátoros erősítés. Ez egy olyan kathódlámpás berendezés, melynek lényege abban áll, hogy a vevőkészülék telefonja helyébe egy vasmagra tekercselt nagy menetszámú (50C0 menet kb.) cséve van iktatva. Erre a csévére egy tőle gondosan elszigetelt és azzal semmiféle fémes érintkezésbe nem hozott másik, még nagyobb menetszámú (25.000 menet) tekercs van felcsavarva, melynek egyik *) Tévedések elkerülése végett megjegyzendő, hogy ezeknek az ingadozásoknak a száma mp.-ként 20 és 20.000 között van. vége az erősitőlámpa rácsához, a másik pedig az izzószál negatív pólusához van kötve. Az előbbit primär, az utóbbit szekundär tekercsnek nevezzük. Most már, ha a telefon helyébe bekapcsolt primär tekercset érik az alacsonyfrequentiájú áramok, az hatni fog az indukció alap ján a szekunder menetre és ezzel egyben az erősitőlámpa rácsára is, amely hatás arányos az antennaáramokkal. Az erősítőlámpa anódján keletkező pulzáló egyenáram már .felerősített áram, másszóval célunkat elértük. Jelen 1. ábránk egy transzformátoros erősítő összekapcsolását mutatja detektoros vevő esetén. Ha az erősítőt egylámpás vevő után akarjuk kapcsolni, akkor az AB pontokat annak a telefonja helyébe kapcsoljuk be. Természetesen, ha ezzel az eredménnyel sem vagyunk megelégedve, úgy mint magasfrequentia esetében tettük, többlámpás erősítőt alkalmazunk. Ekkor a transzformátorokat úgy választjuk meg, hogy pl. kétlámpás erősítő esetében az első transzformátor primär tekercse 5000, a szekunder 40.000 menetből áll, vagyis az áttételi arány 1:8, a második esetben pedig a primär szintén 5000, a szekundär pedig már csak 20.000 menetből álljon (áttétel 1:4). A kapcsolás különben nem változik. A kétlámpás alacsonyfrequentíájú erősítő már minden amatőrigényt kielégítő hangerőséget eredményez, bármilyen vevő után legyen is az kapcsolva, azonban a nagy erősítőképesség mellett, mint jótulajdonság mellett, sok hátránya is van. Az első mindjárt az, hogy az ilyen transzformá-
