Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1925-11-01 / 3. szám
56 AZ ER Ö 1925. november hó. Csipkerózsa vára alatt Már minden utam erre tart s fáradt kezem habozva nyúlt s a vár alatt meg kell ma állnom ... az utat védő rózsagalyra. Hogy kósza vágyam útra csalt, úgy tűnt elém, mint őszi álom. a dérporozta rőt avart köddel szegélyző láthatáron. Mint őszi álom: biztató szép látomás csalóka fénye s fellobbant bennem hirtelen az új tavasz nem várt reménye. Tövis fogadta, buggyanó piros vérein kicsordítója s éreztem: messze még a várt sövény-nyitó varázsos óra. Fordult az utam, visszátért, kanyargóit, vesztett célt keresve, hol űzött, hol hívott a vár gomolygó ködből tünve-veszve. Szememben már a nyár tiizét halk őszi eső búja mosta és ködben úszó fák alatt várt rám a hűvös hangú posta. Fülembe súgta titkait, a lelkem elrémült szavára s távolról akkor tűnt elém az alvó Csipkerózsa vára. Útját befedte rőt levél, a csillogó dér eltakarta Feledtető köd-fátyolát az ősz meglengető fölöttem; hiába bűvölt: végül is a vár alá csak visszajöttem, s most már körben futó utam foszló ködök közt bízva járom s mert minden utam erre tart. a vár alatt meg kell ma állnom. ■ Szőllősy István. Vezérurf í. Látomás a magyar előidőkből egy felvonásban, versekben. Irta: SZEGEDI ISTVÁN. SZEMÉLYEK: Álmos vezér Vezér urfi Öreg alvezér Nagyasszony, a felesége Vezórkisasszony, a lánya Ijjas Pásztor Táltos Regös Ifjú táltos Ijjasok, pásztorok, táltosok. Asszonyok, leányok. Hevenyészett tábor. Idő : 870 körül. ELSŐ JELENET. Regös, Ijjas, Pásztor, Ijjasok, pásztorok. (Derengő hajnal. Ijjasok, pásztorok iieverésznek. Isznak. Háttérben a vezéri sátor). (Regös, a félkaréj közepén, ijjasok öltözetében, fegyver nélkül. Tilinkón fujdogál valami ősprimitív dalfoszlányt. Majd ennek ütemére:) Regös: Magos hegyek alján szántottunk, vetettünk, rósz termés volt: sirtunk, ha jó volt, nevettünk, de meggyülekezett az ellen felettünk és az őshazából bizony ki vettettünk. A kuniiszos kupa kézről-késre jár. Pásztorok nagy buzgalommal, ijjasok immel-ámmal dünnyögik a nótát.) Regös: Azóta nem is volt a mi sorsunk jóra alig hogy megültünk : lóra, magyar, lóra ! Régibb térülőről újabb fordulóra, mindig arra, hol a nap tér nyugovóra. (Kumisszos kupa kézről-kérre. Pásztorok lankadva, ijja. sok élénkülő mozdulatokkal zümmögik a dalt.) Regös: A magos hegyektől egyre messzebb lettünk, pusztaság alattunk, szabad ég felettünk, ellentámadásnak gátot sem vethettünk, szaladj, magyar I ez volt minden, mit tehettünk. (Kupa kézről-kézre. Pásztorok gúnyolódva dalolnak. Ijjasok ingerülten fészkelődnek). Regös: Nem hallgat a magyar az okosabb szóra, amelyik azt mondja : Jóra magyar lóra! mozduljunk merre a nap tér nyugovóra, ne heverjünk itten biztos pusztulóra. (Kupa kézről-kézre. Pásztorok ingerülten legyintenek. Ijjasok kitüzesedve, harci lendülettel éneklik a dalt.) Regös: Öregebb vezérünk lánya megálmodta, merre a nap nyugszik, szebb hazánk vár ottan, környül magos hegyek, erdőkkel rakottan, bévül egyenes föd, terméssel áldottan. ■ (Kupa most pásztor kezében. Hevesen földhöz vágja. Felugrik).
