Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1926-06-01 / 10. szám
1926. június hó. AZ ERŐ 233 Kis ars poétika. Verset tanít e vers. Elő, sok földön-járó verselő, ki mindig csak papírra ír s látóhatára a papír. A versemet ha leírom, szánt ceruzám a papíron, úgy hallgatom gyöngéd neszét, kicsiny szobámban nézve szét. A papíron, amely nemes, jó lesz a vers, ha szellemes, seholse vad, seholse nyers, remek a papíron a vers! De hát azontúl lesz-e még szavad? Mert így nem messze mégy; múl,ó, marék rongy a papír, a költő — nem papírra ír! Hanem a zöld m,ezőre ír, remény fakad, sebekre ír, tarajos hullám, zeng a rét. ringatja rajta a szívét----VS -VW - vs—.________ S a végtelen tengerre ró szavakat és a büszke szó a vízen végig kergetett viharzik, mint a fergeteg. És van, amit az égre vet, a hold betűzi és nevet; egy női név, az égen él s a szférák hangszerén zenél. És néha zord sziklába vés szót, mélyet, mint a szenvedés s ha szívébe tövis törött, a szó s a szenvedés örök. Nem hallja ceruza neszét, szobában sem néz szerteszét. mezőt lát, tengert és eget, örömet, szenvedéseket. A költő, — ezt még leírom. — lyukat csinál a papíron, azon a világba kilát és olyan csak, — mint a, világ. Szegedi István. Német diákélet. Irta: VAJTHÓ LÁSZLÓ. IV. Még néhány ceremóniáról szólunk. A német diák szereti a játékot. Utcán, nyílt tereken. Egyetemi engedély van rá, hogy az egyletek hetenként egyszer, rendesen szombat este ballaghassanak. A ballagás kettős sorokban történik. Jénában pl. este tízkor felkerekedik pár baráti viszonyban álló egylet s kancsót csattogtatva kimennek a Marktplatzra. Ezen a téren áll Johann Friedrich választófejedelem szobra. A diákok csak Hanfriednak nevezik, bizalmasan. Az egyletek körülveszik a szobrot s különböző mókákat művelnek. Rendesen több sörbeszéd hangzik el ilyenkor. A sörbeszédet mondó sipkás diák elsőnek Hanfriedot szólítja meg, aztán a konfrátereket és a legtávolabb érdeklődő közönséget, melynek — mint említettük — diáknyelven flliszter, teve stb. a neve. A sörbeszéd valami szellemes ostobaság, mixtum compositum s arra való hogy a kedélyek felderüljenek. íme egy circulus-vitiosus sörbeszéd. A szónok kiáll a középre meghajtja magát s elkezdi: Forrón szeretett Hanfriedünk, mélyen tisztelt konfráterek, nagyrabecsült tevék ! Ezelőtt kétezer esztendővel, midőn Mexikóban a jénai vasútat építették, élt Arábia pusztaságain egy tengeri aggastyán. Ruhája szellő, takarója az éjjel, derékalja a harmatos pázsit. Rendesen teveszőrrel meg medvecukorral táplálkozott és ötven fia volt. Mikor már nagyon elöregedett a tengeri aggastyán, magához szólította ötven fiait s mivel öt perccel halála előtt még életben volt, igyen szólt hozzájuk: Urraim ! Urraim ! (Persze az egész diák- és filiszterközönség kiabálja: Urraim !) Urraim, én önöket felneveltem, műveltséget adtam önöknek, ezért hát halálos ágyamon joggal fordulhatok önökhöz, nem mondanák meg nekem, hogy milyen pályát választanak maguknak ? Az ötven fiú dacosan válaszolt: Nem mondjuk meg ! (Újból az egész közönség kiabálja: Nem mondjuk meg !) És mit tett erre a tengeri aggastyán ? Kétségbeesett és meghalt. Negyvenkilenc fia világgá ment, de az ötvenedik folytatni akarta apja mesterségét és tengeri aggastyán lett. Ruhája szellő, takarója az éjjel, derékalja a harmatos pázsit. Rendesen teveszőrrel meg medvecukorral táplálkozott és ötven fia volt. Mikor már nagyon elöregedett a tengeri aggastyán, magához hívatta ötven fiait s mivel 4 perccel halála előtt még életben volt. . . A közönség közben rájön, hogy nagyon is sokáig tartana a tengeri aggastyán-famillia históriája s szónok hatalmas sörzápor közepette másiknak adja át a helyét. Programm végén rendesen megkeresztelik (sörrel leöntik) az új tagokat s dalolva hazaballagnak a konfráterek. A ballagás egyik hagyománya az egyleteknek, melyhez szívósan ragaszkodnak. Volt rá eset egy ősrégi diákvárosban, éppen az őszi szemeszter végén, hogy a hatóság pár hónapra megtiltotta, Izrael fiainak a ballagást. Valami franciával volt afférjük; mivel egyesek elragadtatták magukat és inzultálták az idegent, a rendőrség nem hagyhatta megtorlatlanul az esetet. Erre az egyletek összeültek, memorandumot intéztek a rendőrkapitányhoz, hogy ám lakoljon az a néhány sipkás, aki a bajt csinálta, de ne bántsa az egész színes államot. A rendőrség megkötötte magát. Meg aztán azzal is érvelt, hogy télen úgy sem igen szoktak ballagni a diák urak. De ballaghatnának, ha kedvük tartaná — volt rá a válasz s a diákság keményen opponált. Mikor a második küldöttség is eredménytelenül tért vissza, jó nehány egylet kivonult a vásártérre, egy-egy utazó táskával a kezekben
