Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1926-05-01 / 9. szám
1926. május hó. AZ ERŐ 217 Furcsaságok az állatvilág köréből. Ősidők óta kapcsolódik össze az állatokkal mindenféle babona, furcsaság. Bár mindez csak mendemonda, ma is köztudatban él. Saját porából újraéledő phönix madárról, mindent megrontó, aranykoronával ékes baziliszkusz madárról szól a mese, egyéb élő állatok fel vannak ruházva mindenféle babonás tulajdonsággal, aminek persze semrfii alapja nincs. Nézzünk csak körül a közismert állatok körében : A denevér igen hasznos kis állat, mégis kártékonynak mondják, mert nagy pusztítást visz végbe a padlásra felrakott szalonna, sonka és egyéb füstölt jó között. A denevér tudvalevőleg csak rovarokkal táplálkozik, eszébe se jut szegénynek szalonnát enni. Milyen alapja lehet hát ennek a meg nem ingatható hitnek, amellyel az egerek által okozott kárt a denevérre fogják ? A macska ráfekszik az alvó gyermekek mellére, megfojtja őket. Mérges a körme. Szeret a tűzzel játszani, gyakran tűzvészt okoz. Egyik sem igaz. Lehet, hogy a karmolása mérges, de a rátapadt fertőző, piszkos anyagoktól, semmiesetre azonban természettől. A sün szereti a zenét. Sípszóra, dobolásra, kulcs csörgésre előjön és taktusra táncol. Ami ebben az igazság, az a reflex mozgás. Ha megütünk valami csörgő dobot, csakugyan összerándul minden ütemre. Azt is mondják, — ugyan még senki sem látta — hogy igen szereti az almát és télire is elraktározza. Összekaparja a fa alatt, belehempergeti magát, az almák fennakadnak a tüskéken és így almával megtűzdelve vonul haza. A medve télen alszik és ilyenkor még sebesülésre se ébred fel. Tudnunk kell, hogy a medvének ez az „alvása“ nem alvás, hanem csak pihenés. Az életszervek működésének minimálisra lefokozott pihenése. Az sem igaz, hogy a medve a karmait köveken köszörüli. — Azt mondják, a halott embert nem bántja. Akit megtámad a medve, dobja magát a földre, tetesse magát halottnak — nem lesz bántódása. Aki nem hiszi — próbálja meg! A kakuk gyomrában szőr nő, nem igaz. Ha valami szőrmaradvány van is a gyomrában, az az elnyelt hernyóknak a szőre. Az uhu csak éjjel lát. Figyeljük csak meg, milyen ügyesen védekezik nappal is esetleges támadás ellen. Megtehetné-e, ha nem látna ? A kígyó igen szereti a tojást. Rácsavarodik, feltöri szépen és kiissza. Belemászik az ember gyomrába is, ha mezőn véletlenül elaludna. De ez nem nagy veszedelem, mert igen szereti a tejet is. Nos hát hamar tejet kell keríteni, a kígyó a tej szagára bizonyosan kimászik az ember gyomrából. Mindezeket senki még nem látta, nem próbálta, mégis rendületlenül él ez a mendemonda. Ha a békát bánijuk, az mérget fecskendez ki magából. Pedig ez a „méreg“ a béka vizelete, amit ijedtségében vált ki magából. A szalamander borzalmas állat. Bármilyen tűzön átmegy és azt eloltja. Amit megérint, az mind méreggé válik. Csak a nevének a kimondása is eloltja a tüzet, vagy irtózatos szerencsétlenséget okoz. Az elefántról azt mondják, hogy nem tudja a lábait behajtani. Aki valaha is járt állatkertben, vagy állatseregletbódéban, cirkuszban, az tudja, hogy ez nem igaz. Miután a néphit szerint az elefánt nem tud lefeküdni, ■ egyszerű az elfogása is. Az elefánt ugyanis, fához dűlve, állva alszik. Már most elegendő a fákat elfűrészelni s ha az elefánt nekidül, a fával együtt elesik s nem tud felkelni. Az elefántról mondják azt is, hogy ha még nem látott embert, de megérzi a szagát, abból a földből, amit emberláb taposott, az ormányával felmarkol egy csomót, megszagoltatja a társaival s így elkerülik az emberjárt helyet. — Persze ez is csak szólásmondás. Mert hogyan tudja az elefánt, hogy az ember veszedelmes, ha még nem látta? Ellenkezőleg és természetszerűleg olyan állat, amelyik nem látott embert, azt kíváncsian követi és nézegeti. A tevéről el van terjedve az a hit, hogy egy hónapig is elél víz nélkül. A gyomrában van valami külön rekesz amiben elraktározza a vizet. Szomjazó karávánok gyakran leölik a tevéket, hogy ilyenformán hozzájussanak a gyomrában lévő vízhez. — Ez se igaz. A teve belső része tudvalevőleg olyan nagyon rossz szagú, hogy nincs ember aki az abban esetleg található vizet megtudná inni. A, rozsomák ez a medveszerű kis állat igen falánk. Határtalanságig túleszi magát s akkor valami füvet eszik utána, ami meghajtja. Mikor aztán a gyomra üres lesz> újra folytatja a lakmározást. — Azt is mondják, hogy tele gyomorral valami szorosan egymásmelleit álló két fát keres, keresztülbújik közöttük és így kipréseli magából az elfogyasztottakat, hogy újra kezdhesse. Az ilyen és hasonló néphit ősidők óta tartja magát. Mindenesetre igen jellemző a nép természettudományi nézetére, nemcsak az állatokkal, hanem másféle vonatkozásban is, Mert temérdek mende-monda van elterjedve az ásvány- és növénytan, vagy a fizikai tünemények körében is. Érdemes volna ezeket néprajzi szempontból is összegyűjleni. Olvasóink között igen sokan vannak vidékiek, ahol a maga természetességében él a néphit. Gyűjtsék összeaz ilyen és hasonló szólásmondásokat, nemcsak az állati, hanem a természettudomány más ágaiba vonatkozó babonákra, mendemondákra vonatkozólag is. Küldjék be nekünk az ilyen megfigyeléseket, (a megfelelőket közölni is fogjuk,) mert ezek rendkívül jellemzőek az egyszerű ember természettudományi világnézetére. Szirmai Andor.
