Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1926-05-01 / 9. szám
% 216 AZ ERŐ 1926. május hói szerinti hosszúságú szíjat, mint fogantyút alkalmazzunk. Az egészet jól tartó, nem piszkolódó festékkel, pl. barnára mázoljuk be. Tekintettel arra, hogy mindenki anyagi erejéhez mérten más és más száraztelepet fog- vásárolni, a kettős rekesz elválasztó falának a doboz oldalától való távolságát f nem adtam meg, azt mindenki a legcélszerűbben, telepeihez mérten fogja belállitani, még pedig úgy, hogy azok lehetőleg ne mozduljanak el szállítás közben. Még pár szót az antennáról és földelésről. A múlt számban ismertetett vevőgép, sajnos, nem ah kalmas keretvételre. Kirándulások alkalmával azonban mindég akad két, egymástól távol álló jó magas fa. Antennánk egyszálas, 40—50 m. hosszú, 1—2 mm. vastag vörösrézhuzal legyen, az egyik végén leágaztatva, közvetlenül a szigetelők mel-A csodálatos papír. Egy jókora darab papirra ceruzával vékonyan rajzoljál két egymással párhuzamos villámvonalat. Ugyanezt rajzold meg a papir másik oldalán is, hogy a vonalak ugyanott legyenek, mint a másik oldalon, szóval, hogy a két vonal a papir két oldalán egymás fölött legyen. A tűzhelyen forraljál fel egy kis lábosban 1/i—V» deci vizet s ha forr, tegyél bele egy fél kávéskanál káliumnitrátot (salétromot). Aztán vedd le a tűzről s mikor még meleg, mártsál bele egy tiszta ecsetet és vele töltsd ki a villámvonalak közt levő tért mindkét oldalon. Aztán 20 kanálka sót, 10 kanál timsót és 10 kanál szalmiákot összekeverve s ezt feloldod egy harmad pohár vízben s ezzel az oldattal jól bekened mindkét oldalon a papir többi részeit. Előzőleg óvatosan radírozd ki lett. Egy ilyen antenna elég egyszerű ahhoz, hogy odahaza elkészítve, magunkkal vigyük. Ha azonban két fa között húzzuk ki, úgy vigyázzunk, hogy a fa lombja az antenna működő részéhez hozzá ne érjen. A földelés kétféle lehet. Vagy .10—15 m. hosszú, egy ásónyom mélyen, öntözéssel megnedvesített árokba temetett rézdrót vagy pedig egy ellensúly. Az ellensúly egy, az antennával egyenlő hosszú és vastag vörösrézdrót, amelyet az antenna mentén, azzal párhuzamosan a földre csak lefektetünk. Mindkettő jó eredményt ad. Végezetül egy kérelemmel fordulok amatőrolvasóimhoz. Aki a háromcsöves vevőg-épet akár a most közölt dobozzal együtt, akár anélkül elkészítette, az írást, csak a két („a“-val jelzett) pontot jelöld meg. — Miután megszárítottad a papirt, mutasd meg a papirt nézőidnek s magyarázd meg nekik, hogy ez a csodapapir. Ezt meg fogod gyújtani, de nem fog elégni, hanem a tűz láng nélkül, szinte csak egy kicsit fénylőén fog villámvonalban a papíron végigvonulni, s csak a villámvonal ég el, a papiros többi része nem fog elégni. Tehát az égéssel hét részre fog oszlani a papiros, (a két satírozott rész marad épen, a fehér ég el,) Nézőid persze nevetni fognak ezen a lehetetlenségen. Gyújtsd hát meg gyufával a papirost „a“-nál. (Másutt ugyanis hiába próbálod meggyújtani: nem gyulád). Az égés lassan terjed tovább, ahogy a villámvonalat rajzoltad, sehol nem lépve túl annak határait s szépen ketté osztja a papirt. Magyarázat: A villámvonalat káliumnitráttal kented be s az idézi elő a papír lassú égését. Viszont a másik keverék (só -j- timsó + szalmiák) megakadályozza az égést s nem engedi a papír tö.bbi részeit meggyúladni. (Kenjél be fát, vásznat, pamutot vagy egyéb gyúlékony anyagot só, timsó és szalmiák keverékével s meg fogod látni, hogy sok hiábavaló kísérlet után is csak néha-néha fog meggyúladni.) írja azt meg a szerkesztőség utján nekem, bármilyen eredményt ért is el vele. Buzdításul és .,csalétekül“ ime, itt közlöm a múlt számban leírt vevő fotográfiáját, amit egy igen szorgalmas úri ember: Kunszt Dezső, somogy - csurgói állami tanítóképző intézeti nevelőtanár készített el, egy kevés egyéni változtatással és a fényképet azzal az örömteljes hírrel küldvén el hozzám, hogy a gépen az összes európai adók „dudálva“ jönnek. Vörös László.
