Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1926-05-01 / 9. szám
1926. május hó. AZ ERŐ 215 Rádió iskola* Egy háromlámpás hordozható rádióvevő elkészítése. A múlt, számban ígéretet tettem amatőrolvasóimnak, hogy az ott közölt vevőgép leírását egy célszerű és mondhatnám „kipróbált,“ tartódoboz elkészítésének ismertetésével fogom lezárni. Vegyük tehát sorjába a dolgokat és nézzük meg, hogy mik is a követelményeink egy ilyen dobozzal szemben. A célunk az, hogy kis gépünket esetleg hosszabb utakra, kirándulásokra, túrákra, stb. magunkkal vihessiik és ott megérkezvén célunkhoz, lehetőleg mennél gyorsabban üzembe helyezhessük. Mivel egy ilyen kiránduláson úgyis kellemetlen a sok csomag, a dolgot úgy kell megoldanunk, hogy minden tartozék szilárdan .együtt és egymástól elválaszthatatlan legyen. Emellett azonban a tartozékok könnyű és gyorsan végrehajtható esetleges kicserélhetőségét is szem előtt kell tartanunk. Egy amerikai gyár, mint azt a múlt számban említettem, a dolgot úgy oldotta meg, hogy egy bőröndbe beleépített egy négylámpás reflex keretvevőt, a fűtő- és anodtelepeket, egy jóhangú hangosanbeszélőt, sőt a bőrönd fedelébe elrejtve a keretanténnát is. A gép fotográfiáját különben az első ábra mutatja. •Mo .. J “• $ t a Jfé'szuléh rr;. _ -6»0 4 CinoJ es /dió leit fi. :.......................................-............:______ i __________i_____________________________________ 1---- - -Azonban tekintettel arra, hogy nekünk nincs négylámpás keretvevőnk és hangosgnbeszélőnk, egy kissé más formát kell választanunk. A fődolog, anyagi helyzetünkre való tekintettel: az olcsóság. Mi egész egyszerűen a múlt számban közölt háromlámpás egyszerű gépünket egy olyan dobozba építjük, ami alkalmas lesz arra, hogy megvédje azt az utazás közben esetleg előforduló sérülésektől, a gép maga könnyen hozzáférhető lesz, ezenkívül tartalmazni fogja a fűtő- és anodtelepeket, valamint még egy kis üres rekesz lesz benne a hallgató és egyéb kisebb dolgok részére. De álljon itt a rajz, amely mindennél többet mond. Amint a 2. ábrából látható (mely egy hossz- és egy keresztmetszetet ábrázol), dobozunk, mondhatnánk, „emeletes“ lesz. A legfelső emeleten foglal helyet a fölülről besülyeszthető gép, ez alatt két rekesz van az anod- és száraztelep részére, míg a legalsó hely a hallgató és egyéb kis dolgok részére van szánva, mint azt fent jeleztem. Vegyük most már ezeket az emeleteket sorjába és nézzük a reájuk vonatkozó megjegyzéseket. A legfelső emelet tulajdonképen egy nyitott rész, amely azonban egy felső és egy elülső lappal teljesen lezárható. A gép besülyesztóse végett két oldalt kis lécekből készült vezeték van alkalmazva, míg alul egy körülfutó perem, mely megakadályozza azt, hogy a gép esetleg az alsó emeletre csússzon le. Ez a perem azonban egy darabon, a gépünk telepszorítói mellett, megszakad. (L. a múlt számban közölt 4. ábrán az alapdeszka alsó szélén levő kivágást.) Ez arra való, hogy ezen megszakításnál hozzuk fel a telepekhez vezető huzalokat. A telepek részére való „emelet“ kétrekeszű. Az egyikben a fűtő, a másikban az anodtelep foglal helyet. Mivel gépünk hordozható lesz, az akkumulátorokból álló fűtő- és anodtelep alkalmazása igen bajos dolog lenne. Ehelyett sokkal célszerűbb a száraz elem, fűtéshez három cellás (4 5 voltos) nagy kapacitású, auodhoz pedig 40 voltos, amelyek minden jobb rádióüzletben kaphatók. A 40 voltos anodtelep persze csak olyan lámpákhoz alkalmazható, amelyek kis anodfeszültség mellett is már jó hatásfokkal működnek. (Pl. Echo „E 15“.) Ezen rekesz az alatta levővel együtt egy hátsó, felfelé nyíló ajtóval zárható le. Most még egy pár általános dolgot említek meg. A doboz anyaga cca 1-5 cm. vastag, jófajta, száraz keményfa. Az egyes lecsukható ajtók jól záró kap csókkal látandók el, nehogy a belül lévő dolgok ki essenek a szállítás közben. A dobozra egy tetszá.
