Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1926-04-01 / 8. szám
1926. április hó. AZ ERŐ 193 A csetnekí vár. A régi Csernek szép templomán kívül várral is büszkélkedhetett. A csetneki Sajó ingoványos, lapályos partvidékén emelkedett hajdan a Csetnekyek ősi fészke. A vár története különben a következő. A tatárjárás után IV. Béla királyunk egyes főuraknak birtokokat ajándékozott, azzal a föltétellel, hogy földjükön várat építenek. így kapták a csetneki uradalmat a Csetnekyek, akik különben a^tatárjárás idején dúló csatákban is kitüntették magukat. Ők aztán építettek is várat az akkor dívó gót stílusban. Vizivár volt: kelet felé mocsarakkal körülvéve és csak felvonó híddal lehetett megközelíteni. A XVI. század végén kihal a csetneky család és ugyanakkor a várat a törökök is feldúlják. Nem sok idő múlva már Rákóczi zászlói lobognak a várfalakon. De mikor a kuruc fejedelem idegenbe bujdosik, a kastélyt az Andrássyak kapjá.k meg. Ők bírják egész a legújabb időkig. 1860 táján azonban Babnik drezdai operaénekes veszi meg, hogy nyugodtan éljen élete utolsó napjaiban. Nem soká élvezhette ezt a nyugalmat, mert pár év múlva az örökös nyugalom hazájába költözött. Azóta még néhányszor gazdát cserélt a kastély, most azonban már 35 éve Sárkány Károly birtoka. Sárkány Károly a vár nyugati szárnyát lakóházzá alakította át. A keleti szárny azonban akkor már csak romokból állt. Ezekkel azután a várhoz tartozó nagy----------------— kert ingoványait nagyrészben befödték'. Így ezen az oldalon csak két bástya maradt épen. Ezek közül ma az egyik Sárkány Gyula festő műterme, a másik pedig istálló. A szobákban még néhol megtalálhatók a régi csúcsíves gótstilusú ablakok, a műteremben pedig van egy gyönyörű, földig érő ablak, melyen át igen szép kilátás nyílik a kertre. Néhány teremben még megmaradt a fafaragásos mennyezet, az északi toronyban pedig van egy pipázó törököt ábrázoló falfestmény. Valószínűleg még a török időkből maradt itt. Még két kandalló egészíti ki a vár-maradvány régi bútorát. A szépen gondozott kertben öröm sétálni. A ház előtt emelkedik egy magasabb terrasse. Egy kis lépcsőn lekany'arodva a parkszerű gyömölcsös-kertbe jutunk. Árnyas fenyőcsoportok váltakoznak az üde kaszálókkal. Az egész területet csörgő patakocskák és kanyargó utacskák szelik át. Egymással versenyezve futkároznak összevissza a nagy kertben, az útközben pedig karcsú hidakon segíti át magát a csacsogó vízen . . . Mindezt egykedvűen nézi a régi rom. Úgy áll ott a terrasse szélén, mintha a gyorsszárnyú idő követe lenne. Neki már nem jelent semmit a vidám csacsogás, mulatozás. Mint a múlt idők fönnmaradt emléke néz a távol messzeségbe szegény Csonka-Magyarország felé . . . Sárkány Oszkár Verbőczy István rgimn. IV. a. o. tan. r-----... ,..----------------------------'J~.~ Diákok lapja. — Válasz egy fiatal szerkesztőnek. Már nagyon régen adósod vagyok, de megvallva az igazat, örülök, hogy hamarabb nem írhattam, így legalább azóta te is bizonyos távlatbő1 nézheted a lapotokat s ha csakugyan objektive akarod látni az én segítségemmel, bíz az riem árt, az a kis távlat. Nekem a vállalkozástok tetszik. Az tetszik benne, hogy akartatok valamit. Á lelketek tartalmát akartátok adni. Az én szememben csak az a felsőgimnázista, aki az alsósok gyűjtőmunkájának fokozott folytatása mellett ajándékozó munkára is kész és képes. Ti adni, alkotni, nyújtani akartatok s ezzel jelét adtátok felsőgimnázista mivoltotoknak. De még valami más egyébért is tetszik nekem kis újságotok. Van benne egy mondat, amely nagyon nagyot akar és a legszebb diákprogramm, amit csak ki lehetne tűzni valaha diáknak diákok elé. Sugár a diákságnak ez a kis próbálkozása, írjátok mindjárt, az első számban és mi azt szeretnők, hogy ebben a sugárban ott ragyogjon a szivárvány valamennyi szine. ügy érzem, hogy diáknak ennél kevesebbet akarni nem szabad, ezt akarnia pedig nagyon szép, ha olyasvalamibe fogott, mint a ti próbálkozástok. Az is tetszik nekem bennetek, hogy soha nem akartatok magatokkal megelégedni vagy, még igazabban megfogalmazva, soha nem szerettetek volna ilyeneknek feltűnni. Diáknak lenni az akarat sik- * * Magánlevélnek íródott, de — az újabban nyomtatásban is — egyre szaporodó diákújságok közérdekűvé avatták, ha leközöljük itt is. Minden áltálunk ismert diákújságnak egyformán szó. jáhau, annyi, mint törekvés s ez a fogálom kizárja fogalmi jegyei közül a megérkezés, a beteljesedettség, a kész érzetét. Örülök, hogy ezt világosan megsejtettétek. Eddig tehát minden jól van. Már pedig megnyugtathatlak, ha ez a három tény rendben van, akkor a többin, ami esetleg nincs rendben, könnyű segiteni. Komolyan veszem t. i. azt a kérésedet, hogy őszinte kritikát adjak. Legfeljebb annyit módosítok rajta, hogy kritika helyett, méltatást adok. "Nem bírálni akarlak benneteket, hanem megérteni. Adni akartok, Ez a szó nagyon tanulságosan fordul elő az Ember tragédiája kezdetén a Lucifer ajkán. „Nem adhatok mást, csak mi lényegem.“ Ti sem adhattatok mást, mint a lelketeket. Úgy, amilyen a lelketek. Itt van a baj. Először is egyszövésű a lelketek, — hiába akar a szivárvány minden színében tündökölni : nem tud. Őszinte és őszinteségében kegyetlen hűségű tükrötök, a kis diákújság azt mutatja. hogy a magyar diák nem szeret tanulni. Annyit tanul, amennyit muszáj, de csittvári krónikájából hiányzanak a Barkó Pálok, Jenői Kálmánok, Sánta Biróczyk tanulmányai. Az az egyetlen esztétikai cikkecske jelenlétével és nem sikerült voltával csak még jobban megbizonyitja, mennyire így áll a dolog. Ha nem tankönyv vagy nem tanóra akarja megtanítani a diákokat arra, hogy nézzenek képet, hanem egy másik diák és az a másik diák komolyan akarja ezt, egész máskép kell eljárnia, mint ennek a cikknek az írója tette. Elő kell vennie azt az egy vagy egynéhány képet, amelyen
