Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1926-04-01 / 8. szám
1926. április hó. AZ ERŐ 191 Hogy dolgoznak a tudósok? Irta: Dr. MÁDAY ISTVÁN. I. Tudományos munkák megírásának technikája. Azt, hogy miképpen támadhat valakinek önálló gondolata tudományos téren, nem mondom el, mert úgy sem lehet megtanulni. De viszont megnyugtathatok mindenkit: sokat nézdelődő, még többet olvasó, mindig gondolkozó embernek lépten-nyomon támadnak gondolatai. Nyomban utána jelentkezik a vágy is: foglalkozni egy-egy ilyen gondolattal. Ilyen foglalkozás eredménye aztán a dolgozat, vagy tanulmány, esetleg könyv. Az a pillanat, mikor a vágy jelentkezett bennünk, a fogantatás pillanata. Itt kell kezdenünk megfigyeléseinket, ha tudományos munkák megszületésére vagyunk kiváncsiak. 1. Legeslegelöször azt kell megvizsgálnunk, milyen idős gondolat jutott eszünkbe? Mert ne higyjük ám cl soha egyetlen pillanatra sem, hogy akármire a nagyvilágon egyesegyedül mi gondoltunk csupán, másnak még soha az a gondolat, eszeágában sem volt. Mindent el kell tehát olvasnunk, amit a szóbanforgó tárg. va vonatkozólag mások már megírtak. Tudományos munkánknak ez a része: a forrásmunkák feldolgozásának a módja. 2. Ennyit tudniillik már eddig is mindnyájan tudhattok, ötödikosztályos retorikai ismereteitek alapján is. Csakhogy ennek a mesterségnek is megvannak maga sa játszó ni fogásai, amelyekhez laikus éppen úgy nem ért, mint ahogy minden téren „hóhéra az annak, ki minek n un mestere.“ Itt. a lakius szerző azon a 'hibáján ismerszik meg leghamarabb, hogy nem tud jól idézni. Vagy rossz helyen idéz, vagy túlságosan a maga szája íze szerint, esetleg nem is híven, csak emlékezetből. Van olyan író, aki úgyszólván nem is idéz, legfeljebb emlegeti itt-ott a mások véleményét, de van olyan is, aki meg a másik túlságha esik s alig egyéb a könyve, lapokra terpeszkedő, végevárhatatlan idézgetések unalmas egymásutánjánál. 3. Meg kell tehát tanulnunk alaposan: mikor, hol, és hogyan idézzünk? Röviden végzek ezekkel a kérdésekkel, hogy annál könnyebb legyen emlékezetben tartani a három igen fontos választ: a) Szokjak meg, hogy ne fogalmazás közben válasszuk ki az idézeteket, hanem előkészület közben, tehát nyomban azután, ahogy — olvasván, — fontosnak vagy megszívlelendőnek találtuk. Különben népi fogjuk elválaszthatni a sok közül a lényegest a lényegtelentől; h) Mindig olyankor idézzünk, mikor éppen a szóbanforgó idézendő gondolatról van szó. Tollát ne soroljuk fel előbb a mások nézetét » beszéljünk úgy aztán külön a magunkéról, mert ez nagyon fárasztja, sőt sokszor össze is zavarja az olvasókat, hanem a szövegben szétszórva, hadd jöjjenek az idézetek. (Kivéve, ha már csak történelmi érzékkel biró, elavult nézetek fejlődésének az áttekintése a célunk, mielőtt a magunk nézeteinek ismertetéséhez fognánk); r) Végül szokjuk meg, hogy mindig szószerint, (per extensum) idézzünk, (ha csak nem túlságosan bőbeszédű, unalmas stílusú az író.) Es még egyet szokjunk meg. Könyvből idézzünk, no jegyzeteinkből. -Több ha az egész szöveg előttünk van: a kiragadott részletek sokszor mást mondanak, mint az egész, a sokat olvasó ember emlékezőtehetsége pedig sokszor megbízhatatlan. 4. Csínja-bínja van ezen elvek gyakorlati keresztülvitelének is. A sok adható jó tanács közül fogadjuk el mindjárt a legfontosabbat: minden külön adat >1 írjunk rá egy cédulára s annyi külön cédulánk legyen, ahány adatunk van. Legjobbnak a 17X10 5 cm. nagyságú cédulák bizonyultak a tudományos gyakorlatban. Nagyon jól tesszük, ha mindem cédulán aláhúzunk egy szót, a legfontosabbat, az úgynevezett vezérszót. Ha később szaporodnak a céduláink, a vezérszó alapján összetartozókat gyűjtsük össze közös borítékba,, a rokontartalmú borítékokat szorítsuk egybe egy kis igummikarikával, de legfelül írjuk rá egy külön Cédulára a borítékok közös vezérszavát. (Előre elárulhatom, hogy minden ilyen köteg vezérszava könyvünk egy-egy külön fejezetének lesz a címe.) 5. Az ilyen céduláknak a neve: utaló-cédula. Vannak még jegyzet-cédulák és forráscédulák is. Jegyzetcédulára azokat a saját gondolatainkat írjuk fel, amelyek a forrásmunkák olvasgatása közben ötlöttek eszünkbe. Ezeket is mind külön cédulára írjuk •• tegyük vezérszavak szerint ugyanabba a borítékba, kötegibe, ahol a hasonló tartalmú forrás-cédulákat, osztottuk. A forrás-cédulákra azoknak a forrásmunkáknak a teljes címét írjuk, amelyeket előtanulmányaink közben elolvastunk. Annyi ilyen cédulánk legyen, ahány forrásmunkát áttanulmányoztunk. A cédulákat bal alsó sarkukban lássuk el ideiglenes forrásszámmal. (Azért ideiglenessel, meri megeshet,ik p. o., hogy könyvünk leendő második fejezetéhez későbben még olvasunk néhány forrásmunkát. Az eredeti 15., 10.. 17-es sorszámot tehát ki kell bővítenünk 16a, 10b. 10c, 17a stb. sorszámokkal. Ha munkánknak végére jutottunk s a forrásmunkák alapján forrásjegyzék0 állítunk össze, ezeket az ideiglenes számokat véglegesekkel cseréljük fel 1-től x-ig.) 0. Most már tudunk annyit, hogy hozzáfoghatunk a forráskiaknázáshoz. Összegyűjtöttem az elolvasandó könyveket. Mindegyikről van forráscéduláin. Mindegyiket. ellátom kis papirzászlóval, rajta legyen a forráscédula szánra. Előveszem az elsőt. Mihelyt megjegyzendő helyre bukkantam, vékony ceruzavonást húzok a könyv margójára, a könyvbe pedig kis zászlót rakok az utolsó cédula számával. (Azért kell ez, hogy no lapozgassam a könyvet, ha szükségem lesz arra a helyre, hanem azonnal rányithassak; ha meg fogalmazás közben felhasználtam az adatot, a kis ceruza vonalat kiradírozhassam.) Magát az idézetet kiírom, mellé a íprrásszdmBt (aláhúzva) és a lapszámot. P. o. 00.. 147. Még megjegyzést is írhatok mellé, de csak egy szóból állót; ilyenformán: fontos, téves! indokolás? De ha ennél több mondanivalóm volna róla, ezt, már külön jegyzetcédulára írom s melléteszem, hogy tudjam, mire vonatkozik p. o.: ad 0b 147. Itt is hadd adjak főszabályt: a forráskiaknázást, még ha lumpokig tart is, egyfolytában kell elvégeznem, különben kapkodás lesz a kidolgozásból. 7. Tegyük fel, hogy elkészültem vele. Következik n cédulaelosztás, az imént már vázolt módon: azonos vezérszavú cédulák közös borítékba, hasonló tartalmú borítékok egy kötegbe. így úgyszólván magától adódik mog munkám beosztása, ideiglenes tartalomjegyzéke, az egész csontváza. Utóbbi szemmelláthatólag is előttem lehet, ha a kötegeket skatulyába felállítom egymás háta mögé. így könnyebben áttekinthetők s könvnyebben is kezelhetők. 8. Most már hozzákezdhetek a kidolgozáshoz. A dolog természete szerint éppen olyan kevés erről a mondanivalóm, mint a munka megindulásáról volt. Az
