Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1926-04-01 / 8. szám
1926. április hó. AZ EIÍÖ 183 szótagírás formái. A közeli kereskedelmi telepen, ahol az indiánusok által elejtett vadak bőrét vásárolják össze és teát, vásznat, fegyvereket árusítanak, szerzett magának jókora mennyiségű staniolt. Már olvasztja is és nem telik bele több, mint néhány óra, fényesen, biztatóan sorakoznak fel előtte a takaros, formákba öntött betűk. Eszébe jut, hogy a kereskedelmi telepen van egy nem használt prés. Azt talán megkaphatná. Az lesz a könyvsajtó. Nyomdafesték kellene. Próbálgatja, koromból és állat olajból tudna-e festéket csinálni. Ez is sikerűi.. Most már csak az utolsó nehézség van hátra. Honnan kerítsen papirost. Arra már igazán nem gondolhat, hogy papirt gyártson. De nem csügged. Keres, kutat. Nyomrólnyomra halad és végre megtalálja azt, amit keresett. A nyírfa könnyen egyenletes stáfokban lefejthető, hajlékony kérge lett a papirosa. Amikor az első ívek kikerültek a „sajtó“ alól, úgy tekintett rájuk, mint valami beteljesült, dicsőséges álomra. Diadalának akkor örülhetett teljes szívvel, hálateli lélekkel, amikor az első indiánus megtanulva a harminchat jelet, olvasni kezdte Isten igéjét és csodálkozva, ámulva tapasztalta, hogy a jelekkel teli nyírfakéreg „megszólal“ és szól hozzá Krisztus, a megváltó. így küzd, így diadalmaskodik az, aki rézbőrű testvé■reit a Krisztus zászlaja alá toborozza. * Kiváncsi vagy rá, hogy a mohikán hogy vitézkedik a Krisztus zászlaja alatt ? Akad erre példa bőségesen. Szaszkacsevan partján lobogó tábortűz mellett a miszszionárius egy este arról az igéről beszél: „Atyám, bocsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekesznek. * A tábortűz kísértetiesen világít rá a harcosok mozdulatlan, zord arcvonásaira. Nyugodtan, csöndesen ég a tábortűz, de a harcosok szemében haragnak a tüze gyullad ki é§ lobogása felel a misszionárius szavára. Az tudja, hogy a bosszú fiai most vitára kelnek vele, és a haraghoz, a bosszúálláshoz való ősi jogukat vitatják. O azonban rendületlenül hirdeti tovább Isten üzenetét. Most az Úr egy másik szavát szegzi neki szivüknek: „Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, .....................................................................'...■i-.-.--..-. a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket“. Komoran, magába mélyedve hallgatja az igehirdetést a mohikánok törzsfőnöke, Maszkepitun, a „Görbe Kar.“ Az ő szive is lázadozik az ige ellen és az ő szemében is lobogva ég a harag tüze. Öklét összeszorítva gondol ellenségeire, a P'eketelábuakra. Közöttük van fiának a gyilkosa . . . Talán még anak is megbocsásson? Újra elismételgeti magában, amit már annyiszor mondott: „Nem leszek keresztyénné, amíg csak egy skalpot is szerezhetek a Feketelábuaknál!“ Egyedül egymagában vágtat másnap a prairie úttalan útjain. Sasszeme a messze távolba tekint és lát mindent. Látja azt is, hogy a messze távolból, egyenest onnan, ahová ő igyekszik, lovas közeledik feléje. Nézi, nézi s amint szeme egyre tágabbra nyílik s egyre bizonyosabb lesz afelől hogy kit lát, annál nagyobb a harc, amely szívében dúl. Folyton fogy közöttük a távolság. Ha tehetné, más irányba térne. Elmenekülne. De nem. Nem akar megfutamodni sem a saját szive, sem az ige elől. Semmi kétség, ez fiának gyilkosa . . . Fogyton fogy közöttük a távolság. Görbe Kar vívja a kemény harcot. Már csak egy nyíllövésnydre vannak egymástól. Most odakap a tomahavkjához. Kezébe ragadja. Magasra emeli. Úgy robban oda fiának gyilkosa elé. . Az már azt hiszi, hogy halál fia. Görbe Kar torna havkja ott szikrázik feje fölött a napfényben. Do Görbe Kar így szól hozzá: „Az indiánus igazság szerint halált érdemelnél, de én megtanultam, hogy a nagy Szellem csak akkor bocsát meg nekem, ha én is megbocsátok ellenségeimnek s ezért én is megbocsátok neked.“ A tomahavkot leereszti, odaakasztja a nyeregkápára s békejobbot nyújt, hogy megszorítsa vele a gyilkos kezét. Görbe Kar megbocsátott ellenségének. # Nem hiába szól a toborzó a rézbőrűek népe között Ott is gyűl a sereg a Krisztus zászlaja alá. Együtt har colnak velünk. Legyen érte hála és dicsőség Ürunknak és Királyunknak ! Podmaniczky Pál báró.- - - - - ................................................. Német diákélet. Irta : VA.ITHÓ LÁSZLÓ. róla ezen a napon. Egy házból, a pincéből hangos kardcsapások hangzanak : megtudjuk, hogy ez diák-vívóterem, egyetemi fechtbóden, ahol menzurára készülnek Izrael fiai. Kik azok az Izrael fiai ? Azok a sokat hányatott német, sipkás diákság. A menzurára készülnek a fechtbódenben, hogy okvetlenül adják és ne kapják a tercet, vagy a kvártot, De hát mi az a menzura ? Filiszterek nyelvén szólja államilag engedélyezett húsvágó hely, ahol írástudó egyleti tagok hieroglifokat írnak vékony kardjukkal egymás arcára. S mikor abban a hiszemben, hogy majd bővebb felvilágosítást is kap minderről a nyájas utazó, tovább megy s kardcsapások zajára egy kis vendéglő udvarából betekint az ablakon : újra szines társaságot lát ottan, még zajosabbat az előbbinél, egészen fiatal s idősebb diákokat, hosszú asztal körül, magas fakancsók mellett. A falakon rengeteg címer, kard, kancsó, pipa, jelvény, zászló, fénykép. Az asztalfőn az elnök ül (prases) s gyúródeszka van előtte, azon pedig hosszú, vékony kard. Elnök úr ezzel a karddal veri a gyúródeszkát, hogy szavainak, parancsainak súlyt adjon. S az Mikor az ember külföldre megy s valami ősrégi német diákvárosba kerül, (aminő igen sok van ám Németországban) soha sem látott, de annál különösebb jelenségek kötik le figyelmét lépten-nyomon. Az ódon házak ablakaiból sokhelyen többszínű zászlócskák lengenek s ezekben az ablakokban, kivált a déli órákban összefaragott arcú, vidám sipkás fiatalemberek nevetgélnek. Elmaradhatatlan, meggyfaszárú, fehér cseréppipájuk békésen ring alá s bőségesen árasztja magából a lila füstöt. Az utcán végighaladva házakat vesz észre az idegen, melyek elütnek a többitől; villanykörtékből ákom-bákom betűk vannak a homlokzatukon s a kapu előtt tizenöt-húsz tarkasipkás, összefaragott arcú ifjú ül szanaszét egy asztal mellett, míg a járókelők békésen mosolyogva letérnek a kocsiútra Ezek diákegyletek házai, a villanykörtékből rakott betűk az illető egylet kezdőbetűi s a söröző diákok az egyleti tagok. Kollégiumból jönnek, vagy kollégiumba mennek, vagy talán el is felejtkeznek
