Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1925-09-01 / 1. szám
1925. szeptember hó. AZ ERŐ 15 Boglya tövében heverek, A tájon rajt’ ül a meleg. Mint a mély tó, oly’ kék az ég. Körültem, tücsök-cirpelés. Tengerik állnak sorfalat, Néha hangzik egy „pitypalatty!" Nagy búza-tábla, mint a tó! Piros-pipacsot ringató . .. Túlfákkal vont kis tanya áll, Ingujjban egy ember kaszál. Ott egy kút'nyújtja gém-nyakát, Lógatva orrát, ostorát. Hajdon-fös, szép, magyar-leány Épp’ most itat a vályúnál. Majd nagyot kiált: hó ... ha . . . hó!! .. Fejét lógatva áll a ló ... Távol, mint egy kis játék-vár: A falu sugár tornya áll .. . . . Most meg délibáb tűnik fel: Egy várrom ósdi képivel... Hatalmas, nagy tenger terül, 8 mint egy kar öleli körül ... • Látomás ez, avagy csuda?!... , Benne legel egy nagy gulya, Nem tudom, álom, vagy való?!. .. A gulyának kolompja szól.. . — Ahogy’ a szél szárnya lebben, A tündérkép tova-rebben, Bennt épp most húzzák a delet. Készülődnek az emberek. A szellő kihozza szavát. .. Zizegő-hangokon húzza Ringó nótáját a búza . .. Azután csend és némaság . .. (Június 16.) Magi Zoltán. Két legenda. Kedves Barátaim! Egyszer egy nagy, diófából készült könyves-szekrényben kutattam. Régi-régi írások és folyóiratok porzottak kezeim között és minden darab olyan érdekes volt, hogy szerettem volna magammal vinni valamenynyit. Ez azonban lehetetlon volt, így hát csak egy pár kötetet választottam ki és vittem el. Este azután, a barátságos villanyfénynél átböngésztem a molyszagú, sárgalapú könyveket és az egyiknek lapjai között egy összehajtogatott papír La pót találtam. A sarkok, bizony ki voltak már koszolva, de azért a margó jól látszott, Felül ez volt írva szép gyöngy-betükkel: „De profectionibus episcopi Julii in Oceano. Narrat soriba eius Magister Petrus.“ Alatta pedig ez 'állott: „Magyarította tudós Lenikey János professzor úr megbízásából Nyíri János. 22 mai. 1817.“ Érdeklődni kezdtem a sárga félívnyi lap után. Bizonyosan valami iskolai dolgozat, — gondoltam — és olvasni kezdtem. Végig is olvastam és nagyon érdekesnek találtam. Ezért azután elhatároztam, hogy a mai nyelvhez alakítva, elmesélem nektek is. Sajnos, a második legendának vége nincs, bizonyosan a másik lapon van, amit azonban nem találtam meg, pedig kutattam utána a könyvben. íme, ez volt ez a két legenda: Anno domini lJiOS. 1. april. Utrakeltünk úgy dél felé, bár az idő nagyon szeles volt és a kapitány azt mondta, hogy vihar van keletkezőben. De a püspök megnyugtatta: „Az tlr nevében indultunk el és nem szabad félnünk semmitől sem!“ A kapitány kezet csókolt a püspöknek és alázatosan ment vissza a hátsó fedélzetre. A püspök még sokáig nézte a mindig jobban távolodó Velencét, majd Alföldi kép.
