Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1925-09-01 / 1. szám
14 AZ ER Ö 1925. szeptember hó. £*> • A MAGYAR DIÁK ANEKDOTAKINCSE . Pintér Jenő tankerületi főigazgatóhoz tavaly beállított egy rokonszenves, de kissé bátortalan fiatalember. Törte a magyar nyelvet. Elmondta, hogy ő török származású1 tanári pályára készül, már van is török oklevele, de legfőbb vágya, hogy a magyar egyetemet is elvégezhesse. Ezért hát ezennel érettségi vizsgálatra jelentkezik. A főigazgató szeretettel nézett a derék török szemébe, de egyszerre csak tréfás kedve kerekedett s roppant gyászos, szigorú arcot öltvén, egy széles mozdulattal igy szólt a törökhöz: — Én természetesen nem vagyok ellene az ön törekvésének. De meggondolta-e, hogy tulajdonképpen maguk csinálták a mohácsi vészt?! A török majdnem sóbálvánnyá változott s kézzellábbal hadonászva igy válaszolt: — Kérem, igen tisztelt főigazgató úr . . . azok . . . azok . . . konstantinápolyi törökök voltak . . . Én . . . én . . . kérem, én baskír török vagyok! . . . Persze az érettségi sikerült s azóta török barátunk talán már az egyetemen is sikerrel dolgozik. A háború után nagyon kitolódott az érettségiző diákok korhatára. Jöttek húsz, huszonöt évesek, sőt harmincasok, negyvenesek is. hogy érettségit tegyenek. Legtöbbjük hosszas szibériai fogságból jött, hogy évek óta félbehagyott tanulmányait befejezze. Egy ilyen vizsgán történt, hogy Pintér Jenő többek közt ezzel a kérdéssel fordult az egyik katonaruhás vizsgázóhoz : «. — Mik az ön nézetei a nemzetiségi kérdés dolgában ? A katona hirtelen felugrik, haptákba vágja magát s csak ennyit mond: — Méltóságos főigazgató úrnak alássan jelentem, félévet ültem a cseheknél. Ugyanakkor történt, hogy egy idősebb vizsgázó szörnyen verejtékezett s nyugtalanul várta, mikor kerül rá a sor. Pintér Jenő főigazgató észrevette izgatottságát s bátorítani akarta : — Ugyan kérem, hát mért fél ennyire ? Nem látja, hogy nem esszük meg? A vizsgázó meghatódva válaszolt: Bocsánat, méltóságos uram . . . nagyon izgatott vagyok; éppen most kaptam sürgönyt, hogy a negyedik gyermekem megszületett. Jámbor vasutas áll föntnevezett itélőszék előtt. Lehet vagy harmincöt esztendős. Érettségizni akar, semmi mást s csupán azért, hogy a vasúti pályán jobban haladhasson. Két esztendeje magol az istenadta, csakúgy sír róla a szorgalom és a jóindulat, de hát nem valami lumen szegény; mióta elhagyta a gimnáziumot, már nagy gyermekei vannak s szörnyen látszik rajta, hogy kálvária neki a tanulás. De hát nincsenek nagy ambíciói, jó karakán magyar ember. Valahogy csak megússza a Rubicont. Tud is, gépiesen, dadogva beszél, s bőségesen verejtékezik. — Melyik a legkedvesebb magyar költője ? — kérdezi tőle az elnök. A vizsgázó nagy lelkesedéssel vágja ki, hogy Petőfi Sándor. Mindjárt lel is sorol vagy tíz-húsz Petőfikölteményt. — Nos, hát — folytatja az elnök — beszéljen valamit Petőfi szerelmi lírájáról. A vizsgázó elkezdi: — Petőfi Sándor édesapja jómódú mészáros volt! Pintér Jenő megsajnálja a jámbor vasutast s komoly arccal segít rajta: — Az ám, mészáros. Az volt a szép élet! Sure a hasán, bárd a kezében, vígan vágta a marhát, ette a jó sertéskarajt... No, folytassa csak . . . íme néhány csodabogár azokból a dolgozatokból, melyeket kisebb-nagyobb diákok írnak. Ezek nem ostoba dolgok, csupán a bontakozó gyermeki, ifjúi lélek mosolytkeltő megnyilvánulásai: Balassa Bálint nagy lírikus volt és fiatalon halt meg a tizenhatodik század végén. Halálát mélyen fájlaljuk. Ég a napmelegtől a kopár szik sarja. A mezőn igen nagy meleg van. Az ökrök tanácstalanúl állnak. Az emberek hűvösre kerülnek. tt Tavaly nyáron kirándultunk a Balatonra. Egész nap fürödtünk. Egy fiú belefúlt a vízbe. Láttunk egy repülőgépet és késő este utaztunk vissza Pestre. Reméljük, hogy jövőre megint ilyen szép kirántíulásban lesz részünk. # A Gellért-hegy nagy hegy. A Gellért-hegy nyáron igen zöld. A Gellért-hegy történelmi nevezetességű hegy. Épült 1901—1902-ben. A Családi kör tartalma : Arany János szülei jómódú gazdaemberek voltak, s tehenük is volt, rpelyet a jó háziasszony az imént fejt meg. Hazajön a gazda a mezőről. Egy egy szárnyatcombot nyújt a kicsinyeknek. Nézz ki fiam, Sára. Béna harcfi lép be és jóestét kíván. Adnak neki vacsorát és a vándor mesél a szabadságharcról. A gyerekek elalusznak és lefeküsznek. A vándor megköszönte a vacsorát és ment tovább harcolni a- magyar szabadságért. * Egy sor a Fülemüle című költemény tartalmából: „Történt egy vasárnap, hogy a Pál kertjében álló diófának egyik ága áthajolt a Péter kertjébe!“... Naplótöredék: „Vannak bajos tantárgyak és nembajos tantárgyak. A torna nembajos tantárgy.“ Közli: Vajthó László.
