Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1926-02-01 / 6. szám

144 AZ ERŐ 1926. február hó. A háztetőről lelmppan a hó. Egy darab tisztaság volt odafönn — most szétporladva fekszik a kövön. Most tiszta még. Ott fönn fehér volt. tiszta, szép —■ most . . . most valaki rálép . . . Most tiszta még... Vakítóan ragyog, de érzi félve: n láb majd jönni fog. S ha majd piszkosan rája dobban . . J aj ! Istenem! az eresz miért nem tartott jobban! Az örömmondó. Hiszem, hogy eljön. Várom, és megtisztítom az utat előtte. Utaimat most a hegyeken járom: talán feltűnik lehullt levelek közt az a szent, lábnyom. Ó csak már jönne, jönne . . . jönne s nékem, űzöttnek, békét üzenne, csak feltűnne már valahol ! Káprázó szemem arcát véli látni . . . Szél suttogása ... vizeik zúgása, róla, csak róla dalol. Ó, lm itt lenne az a valaki, Aki nem vádol, aki nem átkoz, hanem örömmondónak hívják, jót mond és boldog, áldott hírt hoz! Csodálatos nevű, hiszem, hogy eljössz, én megtisztítom az utat előtted s íelékesitem hajlékom neked, csak jönnél már, ó csak kiáltanád: Uralkodik az Istened! est, adventben. Hőka Laci reálgimn. VT. o. t. Az ífjúr. A Tabánban lakom, a Roham-utca Szarvas-tér felőli végén, a 14/b szám alatt, a második emeleten. Nem is tudom, hogy kerültem erre a vidékre, eleinte szokatlan is volt, de most semmi pénzért el nem hagynám. Itt kezdődik Budapest legszebb, legroman­­tikusabb része, a Tabán. Öreg házaival rákapaszko­dik a Gell ért-hegyre s irigyen nézi merev ablaksze­meivel az épülő modern villákat. Délutánonkint, mi­kor a napfény rámosolyog az öreg falakra s mikor az ablakok vidáman csillognak, felsétálok a Har­kály-utcába és leheveredve a fűbe, nézem a Tabánt. A kapuk előtt öreg emberek, töpörödött anyókák sütkéreznek, a földön pedig szerteszét mászkálnak, játszanak a pesti gaminok, ezek a kedves kis boga­rak. Néha elkapja a szél a Vigadóban játszó katona­banda muzsikáját s egy-egy halk akkordot sodor errefelé. Lent csilingelnek a villanyosok, üvöltőnek a rekedthangú autószirénák, de azért olyan csend, olyan nyugalom honol itt, mint egy kisvárosban. Este pedig-, mikor kigyulad az az egy pár dü-Friss hó esett*

Next

/
Thumbnails
Contents