Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1926-02-01 / 6. szám
1926. február hó. AZ ERŐ 141 egészen átragasztani majdnem minden repülés után. A pergament papír minden rázkódás (leszállás) után ki van téve törésnek s ragasztása már nem oly könnyű, mint a selyempapirosé. A ragasztások is egyébként felesleges légköri zavarokat okoznak. A papírral bevont felületek egyáltalán nem alkalmasak, mert a legkisebb légköri nedvesség miatt kitágulnak s ez a gép repülését befolyásolja. Már most ha mindezen bajokat el akarjuk kerülni, akkor használjunk a szárnyak bevonására japánselymet v. ponggeselymet ,v. egész vékony batiszlol, melyek sokkal tartósabbak. nem kerülnek többe a papirszárnyaknál. jobban ki lehet feszíteni bármelyiket, mint a papirost s a légi nedvesség nincs reájuk hatással. Hogy hogyan kell elkészítenünk egy selyem szárnyat, arra majd később rátérek s meg fogjuk látni, hogy ilyet még könnyebb elkészíteni, mint papiros felületet- — A szárnyakra még csak egy megjegyzésem van, hogy bármily nemű inpregnálás teljesen felesleges a selyemnél. A harmadik tévedésbe a gummi megválasztásánál szokott beleesni az ember, többen vastag gummit használnak azt gondolva, hogy erős. A gummi az egyedüli felesleges súly a gépen, azért igyekezzünk jól nyúló erős, de vékony gummit használni, melyet ha feszesen teszünk fel a gummitartóra, akkor nem kell oly sokat felhasználnunk egy géphez. A vastag gummi méterekben kevesebbszer húzható fel a gummitartóra, mint a vékony és ezért a csomók hamarabb végig mennek és igy a repülés távolsága csökken, ellenben a több szálból álló vékony gummi hajtóerőt többször fel lehet csomózni, mert a vékony gummi szálai a legkisebb helyre is besűlyednek a csomók között s több csomó képződik, mely hosszabb repülési távot idéz elő. A legjobb gummi a lapos angol gummi. melyet háromszor is végig lehet csomózni egymáson, de sajnos, ilyet itt még ezideig nem lehet beszerezni s így kénytelenek vagyunk megmaradni a mi négyszegletes gummink mellett s használjunk 2-szer 2 mm. gummit s ne 4. v. 5. millimeter parittyagummit. így már most elkerülhetjük a hibákat s mielőtt elkezdenénk egy repülőgép modell megépítését, ajánlom, hogy ne kísérletezzünk holmi „botrepülőkkel, mert ennek semmi célja nincs, szerintem csak az nevezhető repülőgép modellnek, amely a földről száll fel s nem a kezünkből, no meg repülőgép formája is van. Sokkal nehezebb, de nagyobb passió is ilyen gépet szerkeszteni. Határozzuk el, hogy milyen tipusú és mekkora gépet akarunk elkészíteni és fogjunk hozzá. A gép építését a légcsavarnál kezdjük, de ennek elkészítési módját feleslegesnek tartom leírni, mert ezt már mindenki el tudja készíteni, vagy legtöbben készen veszik, ami helyesebb is. Nem érdemes vele foglalkozni s alig egy pár ezer koronáért már nagyon pontos légcsavart lehet vásároini. A légcsavar után a gummitartó következik, a megállapított nagyságú géphez mérten. Kezdetben ne ábrándozzunk fogaskerék áttételű hajtóműről, csak igyekezzünk a legcsekélyebb súrlódásokat is kikerülve egyszerű, jól megszerkesztett gummitartót készíteni. Vegyünk egy 6—8 mm.-es hársfalécet, majd ugyancsak hársfából az /. ábrán látható kis fadarabot készítsük el, ebből lesz a légcsavar tengelyének a csapágya. Ennek a felerősítésére nagy gondot fordítsunk, hogy szilárd legyen. Megjegyezzük, a kis fának a lapos részét és a gummitartó lécnek a végét, majd felülről az 1. ábrán látható szeget ütjük bele. De vigyáznunk kell, hogy a szeg ne legyen oly hosszú, hogy a csapágyig leérjen. Ezután megenyvezzük az egészet kívül és feszesen (az ábrán láthatóan) sűrűn körültekercseljük erős selyem fonállal. — Megszáradása után kifúrjuk a tengelynek a helyét pontosan a megfelelő nagyságú lyukra, majd egy kis rézcsövet helyezünk a lyukra, hogy a tengely súrlódását csökkentsük. Ha ezzel megvagyunk, akkor a légcsavar tengelyének a végét meghajtjuk az 1. ábra szerint. Ajánlatos a meghajlított részre egy kis gummicsövet húzni, akkor tovább tart a gummiszalag. A gummitartó végén a 3. ábrán látható módon szintén egy erősebb drótot hajlítunk meg s ellátjuk gummicsővel. Már most ha próbák útján megállapítottuk, hogy a légcsavar megfelelő húzása megvan, akkor a futószerkezet elkészítéséhez fogunk hozzá. Ha a futószerkezet jól van szerkesztve, akkor egy majdnem törhetetlen gépet kapunk. A futó szerkezet a gépnek egyik legfontosabb része, melyre nagy súlyt kell helyeznünk s erre a legalkalmasabb anyag a vastag héjú bambusznád. De ha nem tudunk szerezni, akkor a spanyolnád Jis megfelel. A futószerkezetnél teljesen felesleges a szántalpak alkalmazása, ellenben egyszerű spanyolnádból hajlítsuk meg a 2. ábra szerinti formát, kössük össze egy 4-5 mm. vastag tengellyel melyre a két kereket ütjük majd fel. A meghajlított 4 mm.-es spanyolnádat gépselyemmel kössük a gummitartóra. úgyszintén a tengelyt a spanyolnádra és selyemmel kötözzük fel s semmiesetre se szegeljük, mert ezzel csak a gummitartót gyengítnénk. Amint a 2. ábrán láthatjuk a spanyolnád egy darabból van s elől, ahol a nád áthalad a gummitartón ott egy darab gummival erősítjük (x) a lécre, melyre nagyon alkalmas az egész vékony vörös iroda gummi karika, duplán véve. — Már most egy erős és rugalmas futószerkezetet készítettünk és csak a kerék van hátra. Lehetőleg használjunk 4—5 cm. átmérőjű fakereket s ne kisebbet, mert a nagyobb kerék sokkal jobban gurul s így a gép futása alatt előbb eléri azt a sebességet, amely az emelkedéséhez szükséges. A hátsó futószerkezetet csak egyszerűen a 3. ábra szerint látható módon meghajlított drótból készítjük s a drót egyik végét a gummitartó lécbe befurt lyukba tesszük s selyemmel erősen átkötve biztosítjuk az elfordulás ellen.
