Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1926-02-01 / 6. szám

142 AZ ERŐ 1926. február hó. Következnek a szárnyak. Válasszuk a legegyszerűbb formát. Vékony hársfalécből hajlítsuk meg a 4. ábra szerint lehetőleg egy darabból a keretlécet, majd bam­busznádból készítsünk vékony bordákat. A keretléc meg­­hajlítása úgy történik, hogy a lécnek a meghajlítandó részét megáztatjuk, majd gyertyaláng vagy petróleum­­lámpa felett vigyázva lassan hajlítjuk a kívánt formára, de vigyáznunk kell, hogy el ne törjön. Ha elértük a kívánt formát, addig mozgatjuk még a láng felett, míg meg nem szárad. Azután már megmarad a megadott alakban. Most a kereten megjelöljük azokat a helyeket, ahová a bordákat fogjuk illeszteni, egy hegyes késsel bevágjuk s a bordák kissé megkeskenyitett részét bele­illesztjük a késsel készített mélyedésbe. Mikor minden bordát behelyeztünk, akkor az átfogó lécet a szárny elejétől számított ‘/8-ad részére gépselyem­mel felkötözzük a bordákra és a keretléc meghajlított végére s igy készen van a szárnyvár. Most elővesszük a rajztáblát s erre kifeszítjük sűrűn rajzszeggel a selymet vagy a batisztot egész feszesre, majd a szárnyvár alsó részét megenyvezzük, reá fektetjük a kifeszített anyagra, leszorítjuk rajzszegekkel s az ábrán a szárny hátsó ré­szén látható íveléseket enyvesecsettel meghúzzuk a ba­­tiszton. Ez a megszáradás után megmerevíti a batiszt végeit s egyúttal megakadályozza a foszlósát. Ha az enyvezés megszáradt, az egészet levesszük a rajztábláról, ollóval a felesleges batisztot levágjuk s készen van egy jól ki­feszített erős szárny. Ugyanezzel az eljárással elkészítjük a hátsó felületet is olyan formára, amilyenre kívánjuk. Legegyszerűbb az 5. ábrán látható forma. Ha eddig el­jutottunk, felszereljük a hátsó felületet és az oldalkor­mányt, most újjunkat a már első, hátsó futószerkezettel és hátsó felületekkel, légcsavarral, gummival felszerelt gummitartó léc alá helyezzük, megkeressük a súlypontját, s a megtalált súlypontra felvarrjuk az első szárnyat az élőiről számított ‘/a-ad részével. A szárnyak kifeszítése lehetőleg minél kevesebb selyemfonallal történjék, mert ezek rezgésük folytán ellenálló síkot alkotnak s ez sem használ a repülésnek. Ajánlatos a szárnyaknak gyenge V. alakot adni, mert ez a gép oldal stabilitását elősegíti. Ezelcután, ha a gép jól van összeállítva, tegyünk egy próbát. Repülnie kell, s a berepült távolság attól függ, hogy milyen hosszú gummit tudtunk elhelyezni a gépen. Kísérletezéseink után, mikor már rájöttünk minden hibára, akkor foglalkozhatunk fogaskerék áttételezésű hajtóműnek alkalmazásával is. Előre is kijelentem, hogy ez sokkal komplikáltabb, mint az ilyen egyszerűen el­készített modell s még sem repül messzebbre, mint emez. — ............... rrrrr.'e'y?;11; .,.4...... .. A MAGYAR DIÁK • ^ ^ ANEKDOTA­KINCSE . ® ,0) * A szigorú, de jóságos, puritán jellemű J. J. pápai tan. képzőintézeti tanár, egyik legnagyobb ostorozó ja a mai öltözködési divatnak és barátja a nemes egysze­rűségnek. Egy szép tavaszi napon, egyik órája elején, szi­gorú, de jóságos tekintete hosszan cslüggött az egyik első padban ülő jelöltön, aki „simmi“ ember lévén, természetesen bokavédőt is hordott. Pár pillanatig verejtékes csend. Aztán megszólal a „jó öreg“: — öcsém, a kézelője lecsúszott a lábára. * Filozófiából kollokvál a hallgató. Professzor: Talán azt meg tudja kérem mondani: Ugyanaz a sors érte-e Platót is, mint Solcratest? Hallgató (ezúttal ugyan nem hallgat): Ugyanaz. Professzor (kissé ingerülten) : Dehogy ugyanaz. Hallgató: De igenis, ugyanaz! Professzor (dühösen): Hát még velem mer vitat­kozni! Azt már csak illenék tudni, hogy Plátó termé­szetes halállal halt meg, Sokra test pedig méregpohár kiivására Ítélték! Hallgató (védve saját álláspontját): Igen kérem, de hát voltaképpen mindkettő csak meghalt s így ugyanaz a sors érte őket. Professzor (nevetve): Igaza van, meghajtok az ön filozófiai nagysága előtt. Beküldte: Zsül. (Pápa). * Fizika óra van. Bejön a tanár úr s a remegő ifjak közül kiszólítja Kuthi Lajost és még egy valakit, Fe­renc nevezetűt. —■ No, Kuthi, - szól vérfagyasztó hangon, —- te el fogod mondani a ferde hajítást. Kuthi hadarva belekezd, de az ötödik szótagná! abbahagyja. A tanár úr „látván“ a „hallgatást“, így szól:- Ez majdnem semmi, édesem. Ezt meg kell ta­nulni. Elmehetsz! S az osztálykönyvben eggyel újra több a szekiuu­­dák száma. Majd Ferenchez fordul, ki látván a szörnyű esetet, megkövültén áll. — Vedd a krétát barátom és beszélj Arohíttiedes tételéről. Ferenc hallgat. Egyszerre csak hallja a suttogó szót: . . . minden vízbe mártott test... És ekkor fel­villan valami agyában. Valami, amit hallott valami­kor, de nem tudja, hol. Gyorsan hadarni kezd:

Next

/
Thumbnails
Contents