Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1925-09-01 / 1. szám
12 AZ ERŐ 1925. szeptember hó. Sajnos, a trianoni béke következtében hazánk elvesztette a felhasználható vizierőknek legnagyobb részét, úgy hogy természetadta vizierőre nem lehetett gondolni. Hogy azonban mégis olcsó hajtóerő álljon rendelkezésre, az áramfejlesztőtelepet Várpalota-Nádasdladány környékén akarják felállítani, hol az áramfejlesztőtelep gőzgépjeinek hajtásához szükséges gőzkazánok telepének fűtésére lignitet és turfát használnának. A szóbanlévő bpest—alagi vonal villamosítása valamint az államvasútak jövőbeli nagyarányú villamosításának tervei Verebély László középítési tanácsos nevéhez fűződik, aki nagy körültekintéssel oldotta meg feladatát. A villamos mozdony mechanikai részét a Máv. Gépgyára, a villamos részt a Ganz-gyár készítette el, Dr. Kandó tervei alapján. így indul meg hazánkban nagy üggyel-bajjal a gőzvasútak villamosítása. Nagy szükségünk volna rá, de a sanyarú körülmények gátolják a nagy tervek megvalósítását. Pedig a külföldön már nagy megbecsülést vívott ki magának a magyar név s erről sem szabad megfeledkeznünk, ha méltó hódolattal állunk is meg a gőzmozdony feltalálójának száz esztendős emléke előtt. Ledács Kiss István. A vitaminról* Kedves fiatal barátom, engedd meg, hogy hozzám intézett leveledre ez úton válaszoljak. A leveled szép, rendes, íráshibát nem leltem benne, látszik rajta, hogy szorgalmas diák írta és ez a szorgalmas diák olyan iskolába jár, ahol nagy gondot fordítanak a növendékek szellemi fejlődésére. Nem tehetek róla, mégsem nevezhetem az iskoládat jó iskolának. Olyan, mint a legtöbb magyar gimnázium: a szellem mellett elhanyagolja a testet. Nem a tornára gondolok — azt máskorra hagyom, hanem arra, hogy hetedik osztályos létedre hozzám fordulsz, tőlem akarsz valamit hallani a vitamin-ról . . . mert hát „a doktor úr csak nagy ritkán szokta megtartani az egészségtan órát, akkor is futólag. Ezért nincs is tekintélye ; az egészségtan órát senki sem tartja rendes tantárgynak.“ Ez bizony baj, szörnyű nagy baj. Hogy némileg segítsek rajta: íme, tájékoztatlak a vitamin-ügyről dióhéjban. Az a tudomány, mely a tápláléknak a testben való átalakítását és hasznosítását vizsgálja, nem régi. Rövid idő alatt azonban igen nagyot fejlődött. Ez a tudomány kikutatta, hogy ez étel hasznosítható része: 1. fehérje (pl. tojásfehérje, sajt), |2. szénhidrát (cukor, keményítő), 3. zsír, 4. só és 5. víz. Megállapította, hogy az embernek annyi táplálékot kell naponta ennie, hogy szervezetében abból a táplálékból legalább egy bizonyos melegmennyiség : kalória fejlődhessék. (Kalória nrnimum.) A napi tápláléknak egy bizonyos meghatározott fehérjemennyiséget kell tartalmaznia. (Fehérje minimum.) Az, hogy a többi kalóriát fehérjéből, zsírból vagy szénhidrátból fedezzük-e, teljesen mellékes. Minthogy 1 gr zsír fogyasztásakor 9’3 í . ... i „ szénhidrát „ 4'1 , 1 I fehérje n 4-1 I feJlodlkennek alapján nagyra becsülték a húst, sajtot, tojást) tejet, amelyben sok fehérje van ; a cukrot, mézet, tésztafélét, mely sok szénhidrátot, s a vajat, zsírt, olajt, mely sok zsírt tartalmaz. Általában azonban mellékesnek tartották azt, hogy az a napi fehérje húsból vagy tejből; a szénhidrát cukorból vagy mézből ; a zsír pedig szalonnából vagy vajból származik-e. A zöldségfélékét és gyümölcsöket pedig nem sokra becsülték, mert „kevés a kalóriaértékük“, ami azt jelenti, hogy kevés meleget fejlesztenek. Ma már tudjuk, hogy ez a megállapítás nem mindenben helyes. Kémiailag tiszta fehérjével, szénhidráttal, zsírral, sókkal és vízzel nem lehet az állatokat hosszabb ideig életben tartani. Szerencsére nem is lehetett az emberek között valami nagyon elterjeszteni ezt a tant. A nagy kalóriaértékű zsíros húsokhoz bizony megkívánták a kevés kalóriás salátát, vagy az uborkát s a nagy kalóriatartalmu túróscsusza elfogyasztása után bizony haditanácsot tartottak az internátus lakói, hogy miképen lehetne bevenni a szomszédék várát (gyümölcsös kertjét)
