Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1925-09-01 / 1. szám
MAGYAR IFJÚSÁGI LAP FŐSZERKESZTŐ: RAVASZ ÁRPÁD FELELŐS SZERKESZTŐ: KARÁCSONY SÁNDOR Előfizetési díj : Félévenkint 20.000 K. E szám ára 4000 K SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VII. KERÜLET, HÁRSFA-UTCA 59b. Ex omnibus alíquíd, ex toto nihil. Mindenből valamit, az egészből semmit. Diákok és diákkisasszonyok valamennyien, még azok is, akiknek csak egyetlen esztendő van a hátatok mögött, mert hát mindössze másodikosok vagytok: nem szokott ez a mondás valamikor úgy a nagy ismétlés közepetájt, vagy magán az évvégi összefoglaláson eszetekbe jutni? • Csak azért kérdezem, mert nekem annakidején nagyon is szokott. Nemcsak évvégén, hanem a nyolc esztendőből hét esztendeig állandóan ott motoszkált a fejemben még olyankor is, ha pedig nagyon is azt szerettem volna, hogy most inkább ne. Meg azért is kérdezem, mert mostanában nagyon sok olyan végzett emberrel beszélgettem, akik arra való hivatkozással, hogy tanítás a mesterségem, nem győztek eleget faggatni, hogy : no hát akkor mondjam meg, mért tanultak ők öt esztendeig mathematikát vagy négyig görögöt vagy nyolcig latint ? Ex toto nihil . . . Kihalljátok ezekből a kérdésekből, hogy az ilyen árva lelkeknek az egész tudásanyagból, amit nyolc év alatt magukba szedtek semmijük se maradt ? Egyik mérnök a kataszternél, másik járásbiró, a harmadik adóügyi jegyző és egyik is, másik is úgy őrzi, ha őrzi, a maga gimnazista tudományát, mint a katona a kétszer is megszerzett „nagyezüstöt“. Szép, szép, különösen a hozzákapcsolt emlékek miatt szép, bizonyára az értéke is megvan, de nem forgótőke és vásárlóereje épen ezért nincs is. Igen, igen, jövendőbeli kataszteri mérnök : minek neked latin ? Harmincas évek járásbirái: mi szükségtek mathematikára ? Ma még rövidnadrágban járó leendő adóügyi jegyzői kar: kétségenkivül szakmátokba vágónak tartjátok a magyarországi nevezetesebb egyszikű növények latin neveit és levélképletük pontos ismeretét? Es te . . . akárki, ott a negyedik padban, akinek mára jól kell tudnod magyarból a gyakorító igeképzőket és példát kell mondanod a latin ok és célhatározó mellékmondatokra, de viszont tizenegytől tizenkettőig Amerika nevezetesebb tűzhányó hegyeit látod lelki szemeid előtt, úgy azonban, hogy tizenkettőtől egyig ennek fejében el ne felejtsd, hogy az ezüst finomságát megadó Diapafő körül mennyit jelent a befelégörbülő kis vonaldarab: nem gondolsz néhanapján arra, hogy egyszer csak összezavarodik benned ez a sok minden apró-cseprő tudnivaló úgy, hogy sohase bogozza ki többé s többet senki Istenfia? Te is, hetedikes barátom és úröcsém, miközben az egyszerű rezgőmozgást vezetgeted lefelé fizikára való készülés közben nagy ügybuzgalommal: nem rémülsz meg, ha eszedbe nyilallik, hogy már nem emlékszel jól a geológiai korszakokra és csak úgy rémlik már, hogy pliocén korszak is volt köztük valamikor a jura előtt vagy a jura után, ki tudná ? Pedig nagyrégen tanultad ... tavaly áprilisban... Ex omnibus aliquid, ex toto nihil. Ez bizony így van, ha néha elviselhetetlennek látszik is. De. Muszáj így is maradnia? Gyertek, tartsunk az idén egy alapos nagytakarítást a tanulnivalóink között. Hátha ? . . . Hátha kisül, hogy lidércnyomásos álomban nyöszörög körülöttünk az egész diákvilág s attól koldultunk idáig jómagunk is ? Amelyből pedig fel lehet ébredni és nagyot lehet nevetni rajta, hogy milyen bolond néha az ember álma.
