Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-01-01 / 5. szám
98 AZ ERŐ 1925. január hó. Az anyám fon. „Képzeljétek csak; mama font.“ (A húgom Valami sötét kamrazugolyból, Hová elbújtak holt gyerekmesék, Hol sírhalom lett az aranydióból S hol, mint vén álom: szunnyadt egy sarokba’: Fölébredt, s im előkerült a — rokka. A szél künn tar fákkal cigánykodott, Hó huppant lágyan az eresz tövébe. Kemence öblén nyirkos rozsé sirt. A padkán szürke kis cicánk dorombolt. Kinn harc tombolt, belül zsongott a béke. A téli nap jóságosán benézett Anyámnak örök égszínkék szemébe. Csudálkozott a fényes okulárén. Hol vagy hát, álom, gyermekkor, kacajt Regék tündérpálcája, vén guzsaly? leveléből.) Eszébe jött, a vén lomok között, — Hogy visszakívántuk a múlt időt, Hogy madár helyett gond fészkel a házon, Hogy aranyért sincs jó portéka, vászon — A patyolat, mit lánykorába’ szőtt. Figyelmes ujjad tedd ajkadra, Csend, S elállt szívvel lessed az én anyámat. A dal, mit dúdol: a bölcsődalom S a szál, mit enged fáradt új jakon: Szép, szomorú nevű fonál, a BánatJ Megállj, megállj még, meghaló Mese! Ha én lennék fiadnak az utolsó: Engedd: a vágy szárnyán hazarepüljek, Fonó anyámnak lábához leüljek, Halljam, dúdolni, halljam krónikázni. A kezemben egy ó-módi faorsó ... Szilágyi Dezső. Petőfi az Alföldön. ' Színjáték í felvonásban. VIII. JELENET. (Jókai a verseket olvasgatja. Az ajtóban megjelenik Petőfi). Petőfi: Móric! Jókai: Sándor... servus amice! Petőfi: Mágnás kezdesz lenni, vagy legalább is conspirátor. Jókai: Miért? Petőfi: Stafétát küldesz értem titkos beszélgetésre. De jó, hogy hivattál. (Egy csomagot tesz elé): Ecce, cape! . . . Űt a Parnassusra! Jókai: Mi ez? Petőfi: A saját gyermeked, meg se ismered! Ez a Zsidó fiú a te drámád. Küldheted pályázatul az Akadémiába . .. Jókai: Köszönöm, Sándor... Sokat dolgozhattál rajta. (Zsebébe nyúl): Szeretnek valamit adni érte. Valamivel meghálálni a te gyöngy betűidet. Petőfi: Móric, az én szeretetem várát annyiszor felgyújtották az emberek, annyit csalódtam, hogy te maradtál nekem egyetlen ép oszlopnak a romok között. A te barátságod az én csillagom, miért akarod elhomályosítani, hitvány napszámnak fényével? Jókai: De hát hogyan fogadjak el ingyen tetőled onnyi munkát? Petőfi: Nem ingyen. Barátságot adtál barátságért. Én se kérdeztem, miikor lefestettél, hogy mit fizetek érte. Jókai: De hát miből élsz így? Petőfi: Rózsalugason hálok, felhőkkel takarózom. A jövendő fényéből veszek előleget, azzal melengetem magam. Irta : MURAKÖZY GYULA. Jókai: Ha most barátságodnak egy bizonyságát hémém tőled, megtennéd-e? Petőfi: Meg. Gondolkozás nélkül. Jókai: Nahát, volt-e itt szerelmed Kecskeméten? Petőfi: Volt. Egy királynői termetű, halovány nő kopogott be néhányszor hozzám: a Múzsa. Jókai: Senki más? — Petőfi: Senki. De miért kell nekem inkvizíciót állanom ? Jókai: Azért, mert egy szép, érdekes esettel gazdagabbak vagyunk. Ismered az itteni korcsmárosnénak a lányát? Petőfi: láttam néha átmenni a szobán. Szép. batrnaszemü kis lány ... Jókai: Az anyja elpanaszolta, hogy valami szinész elcsavarhatta a fejét. Hetek óta fogy, nem eszik, ábrándozik. Szerelmes. Kisült, hogy egy csomó vers tette lázassá. A te verseid ... Petőfi.: Az én verseim? Mutasd! Jókai: Az anyja adta... Szomorú kiváltság, hogy mint szelíd, veszély nélküli fiatalembert, engem tartott alkalmasnak arra, hogy a lányát kiragadjam a képzelt hódító karjaiból. Petőfi: Ezek az én verseim mind. Régebbiek és újabbak, olyanok is, amiket legbizalmasabb körben mutattam meg csupán. Hogyan kerülhettek az ő kezébe? Jókai: Ő neki sohsem adtál? Petőfi: Itt valami varázs van . . . Vágjuk ketté a gordiusi csomót, Én ugyan lakást keresni jöttem ide, de. úgy látszik, már palotát nyitottak meg előttem:
