Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1925-01-01 / 5. szám

VIII. ÉVFOLYAM. 1925. JANUÁR HÓ. 5. SZÁM.

MAGYAR IFJÚSÁGI LAP

ELŐFIZETÉSI DÍJ: Félévenként .... 17.000 K.

E SZÁM ÁRA 3500 KOR.

Alsósok és felsősök,

mit gondoltok: tréfa-e ez a megkülönböztetés vagy komoly dolog ? És ha csakugyan, egész komolyan, vannak alsósok és vannak felsősök és van közöttük igazán demarkációs vonal, hát akkor : hányadán vagyunk velők, tréfán kívül ?

Elsősorban is egyezzünk meg a rideg tényben, hogy vannak alsósok és felsősök. Elkeseredett öreg osztályfőnökök néhanapján kétségbe szőkítek vonni. Harcias alaptermészetű tanerők, van ügy, hogy erélyesen tagadják, kötik is az ebet a karóhoz, hogy majd megmutatják ők. Édeskésebb, franciás műveltségű pedagógusok az elsősöket is magázzák, joviális, magyaros bácsik a maturandust is leleteremtik. De azért mégis vannak alsósok és felsősök. Jómagam is — látom messzi emlékképeim között — rémült boldogan makogok, ha egy hetedikes segédszobafőnök „úr“ véletlenül legmagasabb megszólításával kitüntetni méltóztat és — felcseperedvén — nem akarom elhinni, hogy én is épen olyan tekintélyt gyakorolok lefelé, mint akkor, nekem, amazok. De aztán lenézek mélyen, nagyon mélyen magam alá, ehen ténferedik elibém egy kis makkopáncs „alak“ ; leereszkedem, szólok hozzá, makog. És most már kezdem hinni, hogy csakugyan vagyok valaki. Igen, igen: vannak alsósok és felsősök.

De hát kik azok és miért azok ? A negyedikes még alsós, az ötödikes már felsős. Rövidnadrág, hosszúnadrág. Tegezés, magázás. Még van és már nincs pofon. Önképzőköri tagság, különböző tantárgyak, esetleges eltérő módszer. Ugyan kedves diákom, akinek az öntudat és a kritika kiváltságod és kötelességed, úgy tudom — hát, risum teneas, kritériumok ezek ? És tudományos szakszerűség azt mondani, hogy megnőttem, hát megnőttem és szabad így kibújni a kérdés merituma alól, hogy ‘hja, kérem, az átmenetek el szoktak mosódni és nem tudni, hol a határ ?

Nézd a kis almafát milyen mohón küldi le a gyökereit a mélybe, milyen vágyón terjeszti szét

a lombját a levegőben, hogy akar élni, nőni, erősödni, gyűjteni . . . Azt mondjuk erre tudományos

rideg szóval, hogy táplálkozik. Vesz, ragadozik, harácsol, kapni akar, önző. Akárcsak az alsós, mikor olvas, figyel, tanul, magol, gyűjt, erőre akar kapni. Nem veszi még hasznát a tudományának, csak van neki.r

És nézd a nagy almafát, mikor virágba borul. A csordultig tele természet milyen adakozó kedvében van most. Diadalmas illat hirdeti a világnak, hogy csordultig a méz, repedezik a portok — várja a rovarokat, mert azt szeretné, hogy legyen értelme és látszatja ennek a nagy gazdagságnak.

Mint mikor az adattár és a kombináló kedv megmozdul és alkotni kezd. Mikor a kritika megszületik, az első versek legszűzibb rímei megcsendülnek. Mikor Jákob birkózni kezd a jó Istennel.

Lehet, hogy már negyedikben, lehet, hogy csak hetedikben, virágbaborult lelkű felsős kis diákok. Tavasszal. Ha eljött az idő teljessége. Elő nem ravaszkodhatod, elő se önérzeteskedheted. De jön, jön diadalmasan. És leröpíti a gyerekek és a bölcsek fejéről a kalapot, ha itt van. Vale, vale, domine. Most már úr vagy, mert adni kezdték Hatalmas lehetsz, mert szeretni tudsz.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL :

BUDAPEST, VII., HÁRSFA-UTCA 59 b,

FŐSZERKESZTŐ: RAVÁSZ ÁRPÁD.

FELELŐS SZERKESZTŐ : KARÁCSONY SÁNDOR.