Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1924-12-01 / 4. szám
1924. december hó. AZ ERŐ 87 Az új rákosi országgyűlés vidéken* T. Bonyliádou. November 9-én egy régi kedves óhajtásnak és majdnem olyan régi, de éppen olyan kedves meghívásnak tett eleget Az Erő: leutazott a bonyhádi diákok közé rákosi országgyűlést tartani. Elkísérte a Magyar Cserkész-szövetség főtitkára is. Örömmel, szinte valami nagy meghatottsággal számolunk be a legelső vidéiki rákosi országgyűlésről. Jól sejtettünk. A toll nem pótolhatja az élőszót. A levélpapiroson kígyózó sorok mégis csak halott és néma valamik ahhoz az érzéshez képest, mikor szemtölszembe láthatjuk egymást és sok-sok magyar diák hűséges, meleg tekintetéből kiragyog a lélek és száll-száll a többi sok-sok magyar diák felé. Délután három órakor találkoztunk a gimnázium dísztermében. Kölcsönös bemutatkozásokkal kezdődött az összejövetel. Kisült — mindjárt az elején — hogy az öregek és fiatalok, még ha egyformán'jót akarunk is, nem értik egymás beszédét: tolmácsra szorulnak. Próbáltunk is keríteni ilyen tolmácsot, de nem sikerült azonnal. És addig egy kicsit idegenek voltunk egymás mellett: zavartan mosolygó, titokzatos, titkolózó, egymástól elküllőfélező társaság és már-már úgy látszott, nem sikerül az országgyűlés. Megfogott bennünket a régi átok: az öregek puhatolózni, faggatózni. . . feleltetni 'kezdték a fiatalokat, a fiatalok pedig, szegények, hallgattak, vallottak, makogtak .. . feleltek. És aztán megérkezett a Tolmács. Az egyetlen, aki mindakét nyelven ért: az öreg tapasztalás és az ifjú vágy egymásnak érthetetlen idiómáján. Óriási lárma között vonult be: csatakiáltozásaink és nótázásunk közben észre sem vettük, hogy már közöttünk van a bizalom, a meghittség, a szeretet. Mqst már megindult a tárgyalás, mert megindulhatott. Megértettük egymást. Eleinte bizony csikorogva haladt a szekér: szokatlan volt az egész, kenetlen a kerék, kevesebb a téri, mint szerettük volna és lassabban haladt, mint az idő. A football kérdése volt az első tárgy. A budapesti helyzethez képest alig vitte n problémát a megoldás felé előbbre, mert itt is egységes volt a közvélemény abban, hogy a jeletdegi diák-footbal 1 brutális és sportszerűtlen. de itt is megoszlottak a vélemények « két párt alakult ki: az egyik szerint a durvaság magában a játékban van s footballt játszaini szépen nem is lehet, hiszen rúgni kell benne, a másik szerint a játékosok a hibásak, mert a football alapelve csak ennyi: véghezvinni, illetve megakadályozni azt, hogy a labda a kapuba jusson. Volt azonban két megjegyzés, amit eddig a hozzászólók nem hangsúlyoztak s ez értékessé tette a bonyhádi vitát: az egyik contra: a football terrorista, egyeduralkodó akar lenni: elnyomja a többi sportot s különösen nemzeti játékainkat; ,a másik pro: a football éppen azzal, hogy durván is lehet, sőt úgy könnyebb játszani, a legnagyobbfokú önuralmat kívánja tőlünk s mert lehet szépen is játszani, egyenesen erre nevel. A tánc kérdésében a bonyhádi diákok egyhangúlag a tánc mellett döntöttek, egyhangúlag elitélve azonban a divatos érzéki táncokat is. Különösen azt emelték ki, hogy a mindig fiútársaságban élő, szabadszájú, lompos diák tánc közben leányok közé kerülhet, a társaság szabályai érintkezés és öltözködés terén is kötelezővé- válnak rája nézve és erre szükség van. Elmúlt az idő: a korzó kérdését már nem tárgyalhattuk le. Eloszlottunk azzal, hogy hat óratájban barátságos tábortűzi beszélgetésre jönnek vissza azok, akiknek a kedvük tartja. Úgy is lett, de azért mégis egészen máskép lett, mint ahogy gondoltuk. Bevezetésképen arról beszélgettünk: milyen most a magyar diák élete? Hogy tölti napjait, a régi — háború előtti — magyar diák napjaihoz képest? Megállapítottuk, hogy Trianon óta sok minden megváltozott, de a magyar diák élete nagyjában ugyanaz, mint azelőtt. Javulni nem igen javult a helyzet, talán még inkább súlyosbodott. Megállapítottuk, hogy a bonyhádi diákok nagy percentje a) nem látja: mi értelme annak, hogy tanul? Tanul, mert muszáj, mert ez a lecke, mert a másik is azt csinálja Ó3 mórt — hát azért mégis csak kell ezt tudni, jó ezt tudni mind. Egyetlenegy tantárgyra sem tudta megmondani egyetlenegy bonyhádi diák se: miért szerepel a gimnázium tantárgyai között az illető tantárgy. b) azt sem tudták a bonyhádi diákok: mi a haszna annak, hogy ezt vagy azt tanulnak? Nem tudta a leendő gazdász: minek neki a latin, nem tudta a leendő jegyző, miért tanulta meg a trigonometriai levezetéseket és senki se tudta, mire jó neki a görög. Csak emlegették a közismert —- számunkra tartalmatlan — szólásokat: ez mind élesíti az elmét és szükséges az általános műveltséghez. e) végül nem látta tisztán egy diák sem a sok tantárgy között az egységet, sőt egyes tantárgyak részlete} között is hiányzott számukra az összefüggés. Igazában nem tudott a leendő mérnök sem feleletet adni arra a kérdésre: miért is nem reálista ő? Késő este vetett végett a beszélgetésnek, nótázásnak. És még akkor is úgy éreztük, hogy csak azért bucsuzkodunk és megyünk haza, mert le kell feküdni. És akkor vettük észre azt is. hogy már nincs is szükségünk tolmácsra többé. Döbbenve, de mégis túláradó örömmel éreztük meg, hogy a tábortüzet: a beszélgetés irányát, a bajokat és a megoldást kezdettől fogva nem mi végeztük, hanem a délutánra beinvitált és most hívás nélkül is közénk telepedett Láthatatlan Vendég. Szegedi és debreceni beszámolónk a januári számra maradt.
