Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1924-12-01 / 4. szám
1924. december hó. AZ ERŐ 77 Laknak-e a Marson? A fizikus befejezte mondanivalóját. Udvarias kézmozdulattal intett a csillagásznak, hogy most már ő következik. A csillagászon, ki az egész elbeszélés alatt feszülten figyelt, meglátszott, hogy nem ismeretlen dolgokat hal, s válaszából észrevettem, hogy véleménye nem a most hallottak alapján alakul ki, hanem régebbi megfigyelés és kész meggyőződés eredménye. „Nagyon sajnálom — kezdette — hogy új anyagot, a hátralévő idő rövidsége miatt jóformán nem is hozhatok a vitába, s csak az eddig mondottak megvilágítására kell szorítkoznom. Még pedig először a fizikus barátunk utóbbi állításaira válaszolok, mert természetes, hogy ha a Mars csatornái csakugyan nem léteznek, nincs mit beszélni róla, hogy mik azok. Fizikusunk engem csapongó fantáziával vádol, pedig inkább konzervatívnak mondhatna, ment nehezen állok el egy eszmétől, amelybe hosszú időn át belehelyezkedtem. Neki könnyű. Ö valószínűleg sohasem látta a Mars csatornáit. Láthatósági viszonyaikról nem távcsövi szemlélet, csak olvasottsága alapján beszél. Könnyen elhitte, hogy láthatók. De én láttam s megértem Lowell álláspontját, aki oly makacsul ragaszkodik létezésükhöz. Végre is egy 61 cm. átmérőjű objektív elég tekintélyes eszköz az észlelésre s a flagstaffi csillagda 2400 méter magas fekvése a légkör tisztaságát illetőleg páratlan előnyöket biztosít neki a többiek fölött. Az a sok rajz, amit Agassiz FlagstaíTban 1909 októberében végzett észleletei alapján készített és közölt, a csatornák létezése mellett tanúskodik. Krebs, aki nem hisz abban, hogy a csatornák fölöttébb szabályos alakú mesterséges készítmények volnának: szintén vallja e sajátszorü látvány alapjául szolgáló képződmények létezését, de ezeket földrengéstani és tektonikai elméletekkel próbálja magyarázni. Nem kell tehát azt hinnünk, hogy a csillagászvilág végleg elejtette a csatornák reális létezésének eszméjét. Hogy több csillagásznak bizonyos körülmények között nem sikerült látni, az még nem föltétlenül bizonyítja, hogy nem is léteznek. Hogy iskolásgyerekek néhány csatornát rajzoltak a Mars csatornanélküli térképének másolatára, ez csak azt bizonyítja, hogy ily csalódások lehetségesek, de nem azt, hogy föltétlenül fenforognak. S hogy e vonalak közül egykettő ugyanazon helyre esett, ahol a Mars csatornái is látszanak, még abban sincs semmi csodálatos. Mert hiszen a gyermekek egymás felé nyúló sötét csúcsokat, közeli foltokat kötöttek össze s nem valószínü-e, hogy amennyiben a csatornák mesterséges készítmények, lehetőleg a kinyúló öblök vagy közeli mélyedések valóságos összeköttetései gvanánt képezhettek ki? Nem nagy erejű az a Cerulli-féle bizonyíték sem, hogy a Hold négy-ötszörös nagyítás mellett nézve a Marséhoz hasonló csatornákat mutat. Lehet. Nekem még nem sikerült látni, csak alig néhányat a legnagyobb képzelődés mellett. De annyi bizonyos, hogy ezek a holdbéli vonalak ugyanolyan nagyítás mellett mindig ugyanazt az alakot mutatják; soha újak nem keletkeznek, soha a meglévők nem változnak vagy el nem maradnak. Ha tehát a Mars tengerei nem igazi tengerek, mint ahogy a Holdéi valóban nem azok s ha a Mars csatornái csak optikai csalódások: akkor Cerullinak magyarázatát kellene adni, hogy miért változnak a Marson ez „optikai csalódások“, s miért nem változnak a Holdon? Ezek az elméleti okoskodások tehát korántsem bizonyító értékűek. Mindenesetre többet nyom a latban az a körülmény, hogy a Mars sötét vonalhálózatát éppen a legjobb eszközök nem mutatták. De annyi bizonyítékot mégsem gyűjtöttek, hogy évtizedek tapasztalatait most egyszerre teljes bizonyossággal el lehetnie fújni. Ne gondolja ön, kedves fizikus barátom, hogy én fanatikus híve vagyok a csatornák létezésének. Csak nem látok még elég bizonyítékot összegyűjtve ahhoz, hogy éppen az ellenkezőjére változtassam eddigi nézetemet, S főleg nem akarok a másik túlzásba csapni, mely nemcsak a Mars csatornáinak, hanem tengereinek létezését is megtagadja. Természetes, hogy ha a sötét vonalak valóban csatornák, létezésük a tengerek létezésén alapszik. Hogy a Marsnak a mienkhez nagyjából hasonló légköre van, azt már 1867-ben Huggins és utána mások is spektroszkóp i vizsgálatokkal kimutatták. E légkör vízgőzt is tartalmaz, ami manapság már nem kétség tárgya. Víz tehát van a Marson. Fizikus barátunk tehát csak az ellen tiltakozik, hogy a víz folyékony állapotban is előfordul. S igaza is volna, ha ott az átlagos hőmérséklet valóban ■—37°. De ez nagyon kétséges. A Mars fölszínének hőmérséklete nemcsak a napsgárzás erejétől függ, hanem még sok más mellékkörülménytől. így van ez a földön is. A tenger másként melegszik föl, mint a szárazföld. A párás levegő, az éjjeli felhőzet jó melagtartó takaró; a száraz, tiszta légkör a Föld nappal gyűjtött melegét éjjel ki engedi szökni a világűrbe. Oxigén, nitrogén nem jó melegvédök. De ha a Mars légkörében elég sok szénsav van, ez a nappal besugárzott melegnek oly hatalmas megőrzője és elraktározója lehet, hogy részére akár a Földénél is nagyobb középhőmérsékletet biztosít. Szénsav jelenléte a Marson ki van mutatva s így ez az elmélet, mely nem kisebb nevű tudóstól, mint a svéd Arrhenius-tói származik: egyáltalán nem valószínűtlen. Mindenesetre jobb, mint az a még mindig kísértő föltevés, 'hogy a Marson kétségtelenül jól látható fehér sarki takaró — mint fizikus barátunk is vélte — szénsav. Mert igaz ugyan, hogy a szénsav nagy hidegben hószerü állapotúvá sűrűsödik. De fölmelegedve azonnal gáznemű állapotot ölt s folyékony halmazállapotban bármily hőmérséknél is csak igen magas nyomás mellett tartható. Szó sem lehet tehát arról, hogy a Mars szabad fölszímén folyékony szénsav legyen. Nos és akkor hogyan állnának elő az olvadási időszakban kétségtelenül nagy tömegben föllépő sötét foltok? Hogy ily sötét foltok időközben is fellépnek, az természetes. Hát nálunk tél közepén nem fordul elő olvadás ? A Mars holdjai nem idéznek elő a bolygón Földünkről is észlelhető árapály-jelenséget. Ez tény. Pedig a két hold közül a belső csak annyira van a Mars fölszínétől, amekkora a Mars átmérője. A mi Holdunk pedig a Földtől 20 föld átmérőn y i re van s mégis micsoda dagályokat húz maga után. De Holdunk átmérője 3480 kilométer, a Mars belső holdjának átmérője pedig — csak 10 kilométer. Vájjon kell-e ennél több magyarázat? Azt a jelenséget, hogy a Marskorong széle felé közeledve, egyes részek föltűnő világos színt öltenek: maga Antoniadi próbálta egv szép elmélettel magyarázni. Ugyanis a Marson ritkán lehet nagyobb kiterjedésű ős tömörségű felhőket észlelni. De nincs ki
