Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1924-12-01 / 4. szám
.78 AZ ERŐ 1924. december hó. zárva, hogy vékonyabb, szakgatott felhörétegek gyakrabban előfordulnák. Már most ha ezeket a felhőket a Marskorong közepe táján, tehát merőlegesen nézzük,. akkor éppen vékonyságuk és szakadozottságuk miatt átlátszik rajtuk a Mars sárgás alapszíne és jelenlétüket észre sem vesszük. De amint a Mars 24 órás napi tengelyforgásával együtt a korong széle felé érnek, ekkor már a ferde látószög miatt vastagabb rétegen hatol át ,a pillantásunk, a nyílások, melyeken át a talaj sárga színe előtűnt, mindjobban összecsukódva látszanak s végül már csak a Nap fényét visszaverő felhő fehéres színét látjuk. Ez egyúttal felelet arra a kérdésre is, hogy a sarkoktól lefolyó olvadt hóvíz hogyan került oda ismét vissza? Hogy jól észrevehető erős felhőzet nincs vagr legalább ritkán van, az még nem jelenti a légköri nedvesség és felhőképződés teljes hiányát. Különben is, hogy az éjszakai oldalon nics-e erősebb felhőzet, azt meg egyáltalában nem is tudhatjuk. És most térjünk át a csatornák sajátságaira. Nem fektetek nagy súlyt arra az állításra, hogy ezek a szabályos sötét vonalak a Nílus medencéjéhez hasonló természetű vegetációs fölületek. De mégis különösnek találom azt a módot, ahogy fizikus barátunk ezt az állítást cáfolja. Hogy némely csiatorna éveken át egyformán látható marad? Nos, hát nem ösmer a Földön is olyan vidéket, ahol a természet mindig zöld marad? Nem ösmer olyan növényeket, amelyek zöld ruhájukat egész évem át nem vetik le magukról ? S hogy a nyár közepén eltűnt csatornák némelyike ősszel újra megjelenik, az még szintén nem döntő bizonyték arra, hogy e vonalak nem lehetnek növényzettel borított felületek. Mert mit sem könnyebb elgondolni, mint azt, hogy a mienknél kétszerte hosszabb marsi évszakok egy második vetést is aratás alá érlelnek. Nem mondom, hogy valóban így van. Ezt állítani mást igazán képzelgés lenne. Csak rá akartam mutatni, hogy így is lehet. De még más különöset, is találok fizikus barátunk érvelésében. Nem hiszi el, hogy a ,,csatornák“ áradás által megöntözött, növénnyel borított fölületek, mert azt mondja, hogy az áradás nem keres olyan kínos pontosságú mértani formákat és határokat s a növényzet sem fog mindenütt oly egyenesen, összefüggően húzódni, mintha vonalzóval húzták volna. És mikor a hatalmas távcsövekkel folytatott vizsglatok arról adnak hírt, hogy bizony ezek a látszólagos egyenes vonalak a nagyobb nagyítás előtt részekre szakadoznak s nem nagyon mértani formákat mutatnak: akkor meg ez a baj s ezért nem lehetnek vegetációs fölülitek. Még csak egyet. Hóesést a Marson már többször észleltek. A bolygó megfigyelés alá vett része egyszer csak zavarossá lesz, majd eltűnik, mintha fátyollal eltakarták volna. Pár óra múlva ismét tisztán látható, de ekkor már fehér színben jelenik meg. Ha már előrehaladott tavaszi idő van, ia fehér színt pár nap múlva ismét a Mars-fölület rendes sárga színe váltja föl. Hófelhő, hóesés, hóolvadás. Az 1879-i oppozició alkalmával Schiaparelli különös jelenséget észlelt. Az akkor különösen széles .,Nilus“-csatorna mindkét oldalát fehér folt borította, mely egyik oldalon sem szűnt meg a csatorna szélénél, hanem mindkét part mentén & csat,ormának egy tekintélyes részét is befödte. A csatorna közepe azonban sötét maradt. A fehér szín azután lassan kint a partokról is eltűnt. —. Eddig maga a tény, A magyarázat, mit hozzáfűzünk, nem föltétien elfogadást követelő. De nem látszik-e fölöttébb valószínűnek, hogy Schiaparelli egy tavaszi hóesést észlelt, mely a már előbújt növényzetet elborította, egész addig, ameddig a kiáradt víz már visszahúzódott? Ami a Mars lakott vagy lakatlan voltára vonatkozó megjegyzést illeti, arra nincs semmi észrevételem. Valóban, még ha be lenne is bizonyítva, hogy a Mars csatornáit valaha értelmes lények készítették, még abból sem következnék, hogy ilyenek ott még ma is élnek. Ezt, mint pozitív állítást kockáztatni, valóban tudománytalan dolog lenne. Az én elvem is az, hogy a tudomány kalandos fantáziálásokba nem bocsátkozhat. De föltevései; nélkül természettudományt nem képzelhetek. S nincs veszedelmesebb, mint ha a tudomány makacsul megköti magát s megtagadja valaminek a létezését, mert léteiének nem tudja kellő okát adni eddigi ismeretei alapján.“ * Eddig tartott a csillagász, elbeszélése. A fizikus mosolyogva hallgatta az utolsó mondatot, mert abban a saját végszavainak visszafordítására ismert. Majd hozzám fordult: ,,Éis ön most a hallott két elmélet közül melyiket tartjia elfogadhatónak ?“ Zavarban voltam. Valóban magam sem jöttem még tisztába azzal a kérdéssel, hogy melyiknek adjak igazat. A nagyobb távcsövek képességeibe vetett bizalmam egy hajszálnyival a fizikus érvelései felé húzott, de ezt ellensúlyozta a másik elmélet iránti azon rokonszenv, mely minden laikusban föltámad, ha más világok lakhatósági viszonyairól hall beszélni. Nem tudtam válaszolni. A csillagász segített ki zavaromból: „Függessze föl a választ., kedves barátom. 1914. januárjában a Mars megint együttállásába kerül a Földdel. Egész éjjel szépen fog látszani. Most ugyan naptávolia környékén érjük a Marsot és így a távolság meglehetős nagy lesz. Körülbelül 93 millió kilométer. De a gondos megfigyelések azért bizonyára nagyban hozzá fognak járulni az eddigi eredmények tisztázásához. Majd ezek után mondja meg a véleményét. Én a magam részéről még tovább is várni fogok a határozott véleményalkotással. Egész 1924-ig. Ha ugyan megérem. Ebben az évben a Föld és Mars az egyáltalán elérhető legnagyobb közelségbe jutnak egymáshoz s nincs kétségem felőle, hogy teljes bizonyossággal el fog dőlni a csatornák létezésének sokat vitatott kérdése.“ * Mindhárman gondolatokba merülve ültünk. Már közel jártunk az állomáshoz, hol különböző útirányaink miatt el kellett válni egymástól. Az országúton katonák jöttek velünk szembe. Száz meg száz ember s nehéz ágyuk otromba tömege ldgyózott végig mellettünk. Nekem hirtelen egy bizarr ötletem támadt. Nem is tudtam elhallgatni. „Ha annak az összegnek, amit még 1924-ig az úgynevezett művelt államok a legbarbárabb tömeggyilkoló eszközök készítésére fordítanak, csak egy tizedrészét csillagászati műszerek készítésére ajánlanák föl: akkor valóban biztosra vehetnénk, hogy végképen le fog hullani a fátyol a Mars rejtelmes csatornáinak titkairól.“ Eég volt ez. Azóta elmúlt 1924. s ma sem tudunk többet. (Hódmezővásárhely). Vekerdi Béla.
