Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1924-11-01 / 3. szám
62 AZ ERŐ 1924. november hó. az időben a kollégiumba. Mindaketten egy osztályba jártak s —• szerencséjükre vagy szerencsétlenségükre — mindaketten az Atya osztályába. Az öregnek pedig — tudjuk már még a multkorról — az volt az elve, hogy a diáknak megmondani, ha meg vagyunk vele elégedve egyenlő annak a diáknak a szántszándékkal való megrontásával. No, nem is volt alkalma ennek a két dárdásnak az elbizakodásra. Szelídebb gorombább változatban örökösen ezt hallották: — Hiszen csak jöjjön le a kegyelmes úr a kerületi közgyűlésre. Majd beajánlalak én neki benneteket, gyönyörű mákvirágok. Hát ez egy darabig csak ment. A két fiú eleinte komolyan vette, szepegett is váltig és erősen, de bizony még a patkánymérget is megszokja az ember, ha állandóan vele él, azt mondják. Hanem egyszer komolyan beütött az istennyila. Közeledik, eljön és elmúlik a traktus egy ilyen tavaszi közgyűlése. Másnap felel a két dárdás. Inkább jól, mint rosszul, úgy, ahogy szokott. Azt mondja rá az öreg vészjósló ábrázattal: — Hát beszéltem, emberek, a kegyelmes úrral tegnap a banketten. Megmondtam neki a dolgotokat kertelés nélkül, úgy, ahogy van. Disznók elébe szórja a gyöngyöt, no, nem igaz? Nem érdemes, hát nem érdemes, mit erőltetni az ilyet? El is határozta, hogy' leveszi rólatok a kézit, punktum. Mán csak elmondom, hogy aztán kellemetlen ne legyen a hirtelen meglepetés. Verstanden? Veir, ver . . . Bemegy a két legény nagy fejelógatva és még aznap délután megszerkesztenek közösbe egy keserves bocsiánatkérő levelet haza, Gesztre, a pátrónusnak. Hogy ők ugyan eddig is igyekeztek, de hát most már maguk is belátják, hogy igaza van Sinka osztályfőnök úrnak és ezentúl így lesz, meg úgy lesz... Csak most az egyszer bocsásson meg nekik a kegyes j óltévő ... Térül-fordul a posta a válasszal nemsokára. A titkár úr felel a levélre a gróf nevében. Hogy a kegyelmes úr mindenesetre nagyon jó néven veszi a két diáktól, hogy még jobban akarnak igyekezni, mint eddig, azonban a fogadkozást nem érti egészen mégsem. Mert beszélni ugyan beszélt a gyűlésen Sinka tanár úrral, de tőle csak jót és szépet hallott mindakettőjükről. ÚJUDVAR Az Erő játékterén. Kótya. Régi, kiveszőben lévő magyar játék. Pedig igen szerény eszközökkel lehet játszani: nem kell hozzá egyéb, mint jó erős bőrlabda, néhány labdaütő s tágasabb udvar vagy mező. A játékosok száma szerint hármas, négyes, hatos, nyolcas kótya a neve; leggyakrabban a négyes és nyolcas kótyát játszák, ezért a leírásban is ezeket vesszük alapul. A négyes kótyában 20 lépésnyi távolságra két gödröt vájnak a két ütő számára. Ezek botjuk végét a gödörben nyugtatva állanak föl, mindegyik mögött egy-egy adogató. Ezek közül valamelyik a labdát a szemközt álló ütőnek dobja. Ha ennek sikerült labdaverőjével a labdát megérintenie, a két ütő egymáshoz szalad és botját összeérintve, „kótyázik.“ Az adogatok ilyenkor arra igyekszenek, hogy a labdát vagy a levegőben elfogják vagy a földről felkapva, valamelyik gödörben elhelyezzék. Ebben az esetben adók és ütök egymással helyet és szerepet cserélnek, ellenkező esetben azonban, vagy ha az ütő nem találta el a labdát, a másik adogató hajítja vissza a szemközt álló ütő felé. Felállás: a __ ü «------------► 20 1. <------------*■ ü ------a adogatóknak még két oldalt álló segítő is szolgálatára van. Felállás tehát a következő: ü | s ü | a 5 I •<------------>■ 20 1 «------------>- a 5 1 ü l s ü J Hatos kótyában négy ütő van és két adogató. Az a két ütő cserél az adókkal, akiknek gödrébe a labdát beletették. F elállás: ü I ü | a 5 -<—— -----------20 —----------------*• a 5 ü J . ü J Akkor is lehet kótyázni, ha csak hárman vannak hozzá és pedig a következőképen. Az ütő gödrétől körülbelül 30 lépésre jelölnek ki egy nagyobb követ, vagy fát, ez lesz a „kótya.“ Közte és az ütő között olyan távolságban áll fel az adogató, ahonnan a labdát jól tudja dobni, az ütő mögött pedig a segítő' helyezkedik el. „Kótyázni“ ez alkalommal úgy kell, hogy az ütő a kijelölt fát vagy követ érinti meg, mialatt két ellenfele a labda után szalad. "Ha azonban közben a segítő a labdát a gödörbe tette, helyet cserélnek: a segítő lesz az ütő, az adogató a segítő helyére lép. az előbbi ütő pedig labdát adogat. Nyolcas kótyában hasonlóképen megy a dolog, csakhogy itt a négy ütő számára négy gödör van s az F elállás:- a---------------ü s
