Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1924-10-01 / 2. szám
44 AZ ER Ö 1924. október hó. két körülmény megnehezítette a helyzetünket sokszor. Szintén az első kérdés alá tartozik az a kényelmetlen gondolat, hogy jó, jó. de szabad-e ezt nekünk, ma, Gsonka-Magyarország jelenlegi helyzetében. Nagyon meg'gondolnivaló tehát: a) evolúció legyen-e a modern magyar diákmozgalom, vagy nyílt szembehelyeakedés a társadalom esetleges hibás követelményeivel. Aszkéták legyünk-e vagy sem, a mai életben? b) Kikapcsoljuk-e tárgyalásaink közben Krisztust vagy sem? (Ez utóbbi akkor merült fel nagyon határozott formában, mikor valaki azt jegyezte meg, hogy Krisztust nem tudja elképzelni centenhalfnaik -se csárdásozva. Sokan viszont úgy találták, hogy nem szabad Krisztus isteni alakját ilyen alacsonyra lehozni abból a magasból, ahogy mindig magunk előtt kell látnunk). VI. A harmadik ülésszak megnyitása alkalmából két határozati javaslatot terjeszt Az Erő elibótek. Ez a kettő: 1. A sürgősség. A nyitvaliagyott kérdések még az ülésszak tartama alatt okvetlenül letárgyalandók, hogy jövőre ne vigyünk át csonka törvényeket. Ne feledjétek, hogy Az Erő azon katonái, akik első gimnazista koruk óta hívek, az idén leérettségiznek. Hadd vigyenek magukkal valami készet. 2. Az alkotmányosság. A szó — legalább ami a pestieket illeti —. jobb eszköznek bizonyult a tolinál. A pesti diákok azonban csak egy töredéke a magyar diákságnak. Adjatok valami jó tanácsot, hogy tárgyalhatnánk le törvényjavaslatainkat az egész magyar diáksággal? Kérjük és várjuk a hozzászólásokat. BELYEGGYÜJTÉS Szeptember 20. és 25. közt folyt le a külföldön már régóta szokásos és igen jól bevált bélyeggyűjtő nap (jobban mondva hét), melynek célja a még elég gyönge lábon álló magyar bélyeggyiijlést megerősíteni, előr: vinni. Az ezen idő alatt folytatott tanácskozásokról, mely főként az ifjúság gyűjtésének mikéntjéről folyt, majd később számolok be, most inkább csak a külsőségeket de főként a filatelista nappal kapcsolatos meglepően szép s nagyarányú bélyegkiállítást vázolnám. Eddig két bélyegkiállítás volt Budapesten, sajnos, mindkettő elég szegényes keretek között mozgott. Annál szebb, gazdagabb volt az idei. Különösen kellemesen lepték meg a látogatót az első kiadású magyar bélyegek sorozatai. Láttunk számtalan kőnyomatos Ferenc József-fejes bélyeget használatiamul, használva, levélen a legkülönbözőbb változatban, sőt. mint legnagyobb ritkaság, néhány 25 krajcárost'levélen-. Minden vérbeli gyűjtő gyönyörködve bámulta e bélyegeket, de irigykedve gondolt boldog s szerencsés tulajdonosaikra s arra, hogy miért nincs gyűjteményében hasonló kincs? A' következő sorozatok (levél és postakürt) mindenféle változatban, fogazat, szín, lebélyegzés, hibák stb. szerint csoportosítva mutatták, hogy a magyar bélyeg kiapadhatatlan forrás a hozzáértő gyűjtő kezében. E csoportban különösen érdekes volt Rédey után vonalkázás-gyűjteménye. A magyar kir. posta néhány igen érdekes próbanyomatot mutatott be, ezenkívül a most forgalomban levő légi posta bélyegjeinek nyomási technikáját állította elénk. Dúsgazdag volt Nyugatmagyar ország bélyegjeinek a kiállítása, láttuk valamennyi, a felkelés alatt kiadott bélyegeket, azok színváltozásait, próba- és tévnyomatait. sőt láthattuk az utolsó, de már ki nem bocsátott sorozat tervezetét is, mely talán a legszebb magyar bélyeg lett volna. Ugyanitt két sorozat hamis bélyeg volt látható, az egyik magyar sorozat osztrák egyfejű sas átnyomással, a másik osztrák bélyegek, Burgenland felülnyomással. Ezek a Becsben készült hamisítványok a gyűjtök megkoppasztását célozták, de hamar kiderült a turpisság s gyártóik nyakán maradt az egész készlet. Hatalmas, szép s főként igen tanulságos volt Rédey hamisítvány-sorozata, és a bélyeg előtti kor leveleinek gyűjteménye. Az előbbi számtalan ritkaság feltűnően jól sikerült hamisítványát mutatja, utóbbi pedig a legkülönbözőbb lebélyegzés szempontjából keltette föl érdeklődésünket. Ami bennünket még közelebbről érdekel, volt a kiállításon igen sok bosnyák és tábori postabélyeg, köztük igen sok vágott szélű és hibás nyomású vagy átnyomású is. >Sok szép nápolyi és szicíliai bélyeget is láttunk egy gyűjteményben, mely felé sok sóhaj szállott: ,,Miért nincs gyűjteményemben legalább egy e ritkaságokból.“ Igen mulatságosak voltak egy német karikaturista humoros bélyegrajzai, mellette pedig három Ruhrbólyeg tér vezet mutatta a szerencsétlen ruhrvidéki németek szenvedéseit. A kiállítással kapcsolatban az összes magyar bélyeg-kereskedők elhozták gazdag raktáraikat, akinek volt hozzávaló pénze, ugyancsak kiegészíthette gyűjteményét. Volt árverés is, ahol főként ritkább bélyegek cseréltek gazdát, bizony elég magas áron. Délutánonkint igen élénk csere folyt az ifjúság között, mindenfelé csoportokba verődve, vitatkozva láttuk a kis gyűjtőket, közöttük nagyon sokat, kik feltűnően jól értettek a bélyegekhez, sokat, kinek nagyon szép csereanyaga volt. Kiegészótesül megemlítem még, hogy a magyar kir. posta a kiállításon külön postahivatalt állított fel. ahol külön — a filatelista nap emlékére készült ízléses rajzú —■ bélyegzővel bélyegezték le az ott feladott levelekét. Két napon pedig repülő-postajárat is volt a kiállításiról Esztergomba. Nagy örömmel állapíthatjuk meg, hogy az első magyar bélyeggyűjtő napon az ifjúság sok új tapasztalathoz s a csere révén sok új bélyeghez jutott.
