Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1924-10-01 / 2. szám

1924. október hó.

AZ ERŐ

43

a) Nem nagyon értik, mire való a nyelvtan.

b) kevesellik a tornaórát,

c) elpocsékolt időnek tartják az énekórát azok részéről, akiknek nincs hallásuk.

A felsöosztályosok természetesen sokkal inkább elvi szempontból tekintették a kérdést, de lia jól megnézzük kifogásaikat, lényegében csak fogalmazásbeli különbséget látunk az ő panaszaik s a kisebbeké között.

a) Ügyesebbek szeretnének Lenni, mert úgy érzik, hagy elméleti tudásuk és az élet gyakorlati követelményei között áthidalhatatlan szakadás tátong. Olyanforma műhelyi oktatást szeretnének, amely megfelelne az ipariskolások elméleti oktatásának.

b) A túltengő tanítás mellett nagy híját érzik a nevelésnek. Úgy gondolják, hagy ezt az oldalát formáló munkájának az iskola háromféleképen szolgálhatná.

1. Jobb eszközökkel. Jobban felszerelt iskola, osztálykönyvtár m llett osztályképtár, szigorúbb válogatás a diákok között s így néptelenebb osztályok, jobb tankönyvek, körülbelül ilyen kívánságok sorakoznak ez alá a pont alá.

2. Jobb módszerrel. Több kísérleti óra, több esztétikai oktatás, kevesebb adat bcmagoltatása, önálló gondolkozásra szoktatás. Legnagyobb panasz itt az volt, hogy a diákok úgyszólván mindent készen kapnak s így csak a memóriájuk fejlődik, az ítélő- és kombi nál ók ép ességü k nem.

3. Jobb tanárokkal. Hanguilyozzmk, hogy a diákparlament nem vádolta azokat, akik most vannak. Csak azt álmodta meg sóvárogva, milyennek szeretné azokat, akik ezután lesznek. Nagyon tudná, ina is nagyon tudja szeretni az olyan tanárt, aki :

a) nem hivatalnok, hanem feladatát szent küldetésnek tartja;

b) diákjaival még a tagadhatatlanul nehéz körülmények között is egyénileg foglalkozik;

c) s nemcsak tantárgyaira tanítja, hanem az életre neveli őket a tantárgyakon keresztül.

A vita folyamán folytonosan azt éreztük, hogy bizonyos fogalmak még mindig nem tisztázódtak eléggé. Az eddigieken kívül, valahogy úgy látjuk, még nem elég világos a tantárgyak, az általános műveltség és a tanulás fogalma. Azt éreztük, mikor a gyerekek nagyrésze feleslegesnek tartotta a nyelvtant, hogy az nem az ö hibájuk; de azt éreztük, mikor a másik része mellette érvelt is, hogy ez meg nem érdem, mert az érveik igen-igen gyönge lábon állottak. Nem tudta egyetlenegy diák sem, pedig- sok jó tanuló ült :i delegátusok sorában, mire való a nyelvtan. De nem tudják példának okáért a felsöosztályosok, miért tanulnak görögül, mire valók a képletek és különösképen nem tudják, mi köze példának okáért a történelemnek a fizikához, vagy milyen a vii-zouy a gyorsírás, az angol és a hittan között. Mielőtt tehát az új iskola kérdésében döntenünk, bárom pontos definícióra van szükségünk:

1. Mire valók nz egyes tantárgyak és mi az összefüggés közöttük?

2. Hogy adnak együttvéve egységes képet; tehát: mi az az általános műveltség?

3. Mit jelent és hogy kell: tanulni?

IV. Az új diák.

Egyetlenegy hozzászólónak jutott eszébe, hogy az új rákosi országgyűlés tagjai rossz módszerrel dolgoznak, hiszem úgy akarnak a bajon segíteni, ahogy

nem áll módjukban. Ők az új iskolát nem változtathatják meg, mert az a kész emberek joga és kötelessége, (le új, jobb diákokat adhatnak az új iskolának, mert ők lesznek azok az új diákok. Nincs 100 százalékos igaza ennek a hozzászólónak, éppen az eddigi hozzászólások értéke mutatja, hogy nincs. Egyrészt a mának is termékeny vágyakat hozott a hozzászólásuk napvilágra, másrészt ne feledjük, hogy a közeljövő felnőtt embtrei gondolkoznak most olya’n kérdésen és akkora buzgalommal, ahogy az ma nem szokás felnőtt emberek közt, ha nem szorosan vett szakkérdésről van szó. De azért éppen jókor jött ez a hozzászólás, hogy íij témát adjon a vitának. Megépítjük az új iskolát, jól van. Milyen diák járjon bele azonban?

A kérdést egészen praktikus szempontból néztük, így tettük fel cs tröl-oietre: Mi legyen a véleménye az új diáknak a mai diákélet legaktuálisabb oldalai felől. Tárgyalásra kerültek sorban, ahogy következnek :

1. a football,

2. a tánc,

3. a dohány és alkohol,

4. a diákrí zerelem.

A football megbeszélésénél egyhangú volt a nézet, hegy a mai helyzet tarthatatlan. Annál nagyobb volt a nézeteltérés akörül: miért az? A tárgyalás folyamán kiderült, hogy három elemből áll a játék s vagy az egyik, vagy a másik a mai bajok oka. Ezek: a közönség, vagyis az egész mai sportközvélemény, a játékosok, vagyis a sportszellem és maga a football. Voltak, akik azt vitatták, hogy a footballt egyáltalában nem lehet szépen játszaini, mert rúgni- kell benne, rúgni pedig nem lehet szépen. Mások azt állították, hogy lehet, de játékosa válogatja. A harmadik csoport szerint is lehet, azaz, hogy lehetne, de a közvéleményt kell előbb megváltoztatni, mórt addig a játékosok se változnak meg. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a nézők ezreit nem a játék sportszerűsége vonzza a pályákra, hanem az, hogy nézés közben alantasabb ösztöneit jobban kielégítheti itt, különben a sport más ágai iránt is ugyanígy érdeklődnék. Úgy érezzük. hogy a kérdést még bízvást nyitvahagyhatjuik, megtoldva egy másikkal, amely így hangzanék: mit értsünk vita közben igazi sportszerűség alattf

A tánc kérdése is nyitvamaradt. A vita a következő pontok körül forog:

1. Müvészet-e a tánc vagy sem?

2. J ó vagy rossz alkalom-e arra, hogy fiúk és leányok találkozzanak?

3. Alkalmazkodjunk-e a társadalomhoz, mely megköveteli vagy ellenszegüljünk?

4. Mit csináljunk nemzeti táncainkkal?

A dohány és alkohol kérdése a narkotikum fogalmával bonyolította a vitat. Nem dönthetünk addig, míg nem tisztáztuk: mi a narkotikum és hogy viselkedjék velük szemben a modern magyar diák?

A diákszerelem kérdése éppen csak hogy felmerült. de olyan érdekes és fontos mezőnek Ígérkezett, hogy a harmadik ülésszak okvetlenül szőnyegen fogja tartani. ,

V.

A különböző kérdések tárgyalása közben két nagyon fontos kérdés vetődött fel. Állandóan számolnunk kellett a mai társadalommal, ez volt az egyik. A másik pedig: ha a magunk érzésében nem hittünk, kerestünk valakit, aki nekünk nagy és kedves s azt próbáltuk a magunk helyzetébe beleképzelni. Mind a