Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1924-10-01 / 2. szám
42 AZ ERŐ 1D24. október hó Márta: Négy gyereke van a szegény asszonynak és nincs lakása sehol, kitették az utcára. Munkát kapót itt az építésinél el ■ is alihatik ott az udvaron a szopós gyerekével, de hát a többit nem szívesen tűrték, így adta ki a hatéves Pistit a Kakuk-hegyre, egy házmesterhez, de rosszul bántak vele. És borzasztóan vágyott az anyja után. Egyszer véletlenül meglátta az utcán és utána futott. Az anyja kergette vissza, mert félt, hogy elveszti a napszámosmunkáját, azért sírt a gyerek úgy. Ekkor jöttünk mi. Lelkére beszéltünk az asszonynak, meg is szidtuk. Hedvig: Pedig igazságtalanok voltunk. Szegény asszony, reiten tő az élete, nem csoda, ha lelke elvesz ebben a robotban. Márta: Megígértük, hogy gondoskodunk a gyerekföl, ha miaga mellett tartja. A münkafel ügyelővel is beszéltünk. így aztán van egy szép nagy kötelességünk. Annus: Milyen boldogok lehettek ti! Boris: Most látom, milyen méltatlan vagyok én hozzátok. Hedvig: Te túlzó. Nem olyan nagy dolog ez. Még csak nem is önzetlenség, hiszen a legnagyobb örömöt nekünk szerzi. Boris: Én is keresek magamnak egy ilyen Pistikét. Annus: Majd együtt fogjuk a gondját viselni. II. Érdemes-e úgy tanulni, ahogy ma szokás? Ez a kérdés egészen széles alapokon indult, de csakhamar egyetlen részletkérdéssé zsugorodott s attól kezdve a vita arról folyt: érdeme-e klasszikus nyelveket tanulni, vagy sem? A vitatkozók két pártja természetesen latinellenes és latinmelletti. Meg kell azonban említenünk, hogy egyik párt sem mozgott elvi alapon s mi ennek az okát is ugyanabban keressük, mint az előző nézeteltérését : a vitatkozók hamarabb kezdték vitatni a szóbanforgó fogalmat, mintsem, hogy kellőképen definiálhatták volna. Az egyik hozzászóló például megállapítja, hogy a latin szükségtelen, mert csak a receptírásnál kell s nem mindenki lesz orvos s ezt egy olyan társával szemben cselekszi meg, aki a latint nem nyelvi, még csak nem is nyelvtani, hanem történelmi tanulságaiért szereti és tartja szükségesnek. Ugyanez a másik vitatkozó ellanb:n nem győz eleget áradozni a latin nagy távihtot adó értékeiről egy olyan harmadik hozzászóló fülehallatára, aki hatodik éve úgy tanulja a latint, hogy puskából bemagolt fordítás közben néha megállítják s elmondatják vele valamelyik latin ige körülírt igeragozását. Áradozik s köziben adós marad neki a felelettel; mi haszna tanulja ö ezt s így s mit csináljon, hogy ne érezze az ekepen eltöltött időt teljesen elpocsékolt kincsnek? Itt is tisztázásra vár tehát két kérdés: a) Mi az a klasszikus nyelvi tanulmány? (Menynyiben nyelvi: lexikális, grammatikai és irodalmi és mennyiben történelmi: filológiai, régiségtani, ó-kori históriai vagy éppen történetfilozófiai stúdium). b) Kiknek való? (Mennyiben kell egy leendő papnak, jogásznak, tanárnak, orvosnak, mérnöknek, stb., 8tb.). És mit csináljon vele az a leendő katona vagy KONYHA, 1. Szalonná« sült. Szép darab felsált megszurkálunk késsel s újjnyi hosszú, elég vastagra vágott, besózott'és borsóit szalonnaszeletekkel dugdossuk meg; puhára pároljuk vöröshagymával, babérlevéllel, kevés ánizsmaggal és zöldséggel, kis vízzel hígítva. Ha kése, levét szitán áttörjük, a húst felszeleteljük és sonkástésztával vagy burgonyagombóccal körítjük. 2. Habos tekercs. Tíz deka megpuhított csokoládét tíz deka vaníliás cukorral elkavarunk s ha már nem meleg, beleütjük hat tojás sárgáját, ezzel is elkavarjuk s most a tojás keményre vert habját és négy deka nullás lisztet. A tepsibe vajjal kent papirost teszünk, erre a tésztát s ha megsült, vigyázva kiborítjuk és asztalkendőbe csavarjuk, míg ki nem hül. Akkor a szalvétát levesszük róla és megtöltjük tejszínhabbal. Tetejét csokoládémázzal vonjuk be, azaz két szelet csokoládéit megpuihítunk, kis vajjal összekeverünk s ezzel kenjük be a tészta tetejét. Vékony szeletekbe vágva tálaljuk. prokurista, aki csak azért jár gimnáziumba, mert nincs a lakóhelyén más megfelelő tanintézet). 1923—24, eleje még a tavaly felvetett kérdések jegyében indult meg. Mióta a világ világ, a diákembert két jellemvonás különböztette meg a többi emberfiától : hivatalból kiváncsi és hivatalból elégedetlen. Azok a nagyok, akik kezüket tördelve panaszkodnak, hogy mennyi minden törik és romlik a diákok közelében, nem gondolják meg, hogy ez természeti törvény. Járni úgy tanultunk meg, hogy járni kezdtünk és jártunk, beszélni úgy, hogy beszélni kezdtünk 03 beszéltünk. Fúrni-faraigni, világokat építeni, berendezni és igazgatni is úgy tanul meg az ember, hogy fúríarag, épít, rendezkedik és parancsolgat. Megnézi, mi hogy van, mi hol van és megállapítja, hogy sehogy sem jól van úgy, ahogy éppen van. Megállana és elposványosodnék ez a világ, ha a fiatalok helybenhagynák az öregek munkáját. A második ülésszak ennek meggondolásaképen két kérdéssel foglalkozott s a két kérdés sorrendjét is e természeti törvényt tisztelve, állapította meg. Ám hadd rendezkedjék be a diákság úgy, ahogy kedve tartja s csak miután a feltételeket hallottuk, akartuk tőle megkérdezni: hát aztán te mit Ígérsz mindez k fejében ? III. Az új iskola. A kérdést így tettük fel: Miután a tanulás ténye és anyaga ellen nagy általánosságban nagyobb elvi kifogásod nincs, hogy rendeznéd be az iskolát, ha reformálása reád volna bízva és teljesen a szájadíze szerint történhetnék? Köviden: az iskolát modernebbé kell tennünk, ez nyilvánvaló. Milyen legyen tehát a modern magyar iskola? Az alsóosztályosok elégedetlensége három pontb.m mondható általánosnak: Az új rákosí országgyűlés* — Harmadik ülésszak. —
