Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1924-10-01 / 2. szám
1924. október hó. AZ ERŐ 41 Vakáció vége felé. Boris: Hiábavaló ábránd. Nekünk csak ez jut: poros fák, szürke emberek és búcsú a Krisztinában. (Marci és Géza lassan jönnek utánuk s Marci a papírtrombitával hatalmasat fúj Boris fülébe). Boris (felháborodva): Jaj, de ízléstelen maga! Marci: Hja, aki előkelőséget, finom ízlést akar, ne keresse azt éppen a Roham-utcában, a mézeskalács-, céllövő-, meg gyorsfónyképész-sátrak között. Előkelőséggel itt nem szolgálnak, csak tükrös szívvel, kerepelővel, meg gyönyörű arcképpel. Tessék mosolygós arcot csinálni, nem mozogni, kéremássan. (A gyorsfényképész haragját utánozza). Géza: Nézzétek, ott áll Hedvig és Márta a mézeskalácsodnál. Nagyban vásárolnak. Annus: Igazán! És mennyi csomagjuk van, mi lelte őket? (Marci katonás lépésekkel Hedvigek felé megy, s harsányan belefúj a trombitájába, azután vigyázzállásban megáll előttük). Hedvig, Márta (nevetnek): Ni, a Marci!. Márta: Hát maga is itt van a búcsún? Marci (méltatlankodva): Már mint én? Azt hiszi, megtarthatnák nélkülem? Ösünneplő vagyok ón itt. Márta: Nini, hiszen itt vannak Annusék is. (Örömmel üdvözlik egymást). Annus: Milyen pompás színben vagytok. Persze, nem voltatok Pesten, pedig nem akartatok elutazni. ' Hedvig: Nem is utaztunk el, de a vakációnk pompásan sikerült. Boris (irigyen): Igaziin? Persze, sokat szórakoztatok ? Hedvig: Ahogy vesszük. Ti talán ezt nem is neveznétek szórakozásnak. Mindig magunk voltunk. Boris: És mégis jó volt? Márta: Ó, feledhetetlen. De sietnünk kell a csomagjainkkal, nem kísérnétek el ? Annus: Hova viszitek? Hedvig: Annak története varr. TTa velünk jöttök, elmeséljük. Boris, Annus (egyszerre): Jó, jövünk. II. (Fülsiketítő lárma, kalapálás, taliganyikorgás ogy épülő házkolosszus körül a Böszörménvi-útom. Robotoló, görnyedt napszámosok, asszonyok is, hajszolt, fáradt lovak nehezen vonszolják a mésszel, téglával rakott szekereket a lejtőn, a szép, kertes hegyoldalt elborítja a por, a lárma). Annus: Hogy elcsufult ez a szép tájék. Márta (szomorúan) : Bizony, vége a régi gyönyörű csendnek. De hát kell ez a sok épülő ház, mégis csak hálát kell adnunk Istennek, hogy építenek végre, ha csúf id ez a por, ez a lárma. , Boris (türelmetlenül) : De hát hova megyünk tuJ ajdo n képen ? Hedvig (az épülő háztömegre mutat): Csak ide. (Kis szurtos gyerek rohan feléjük, ragyogó, boldog arccal): Márta: Ez a mi kis Pistánk. fi,síi: Néni... néni!... (Az örömtől nem tud többet mondani). Hedvig.: Hoztunk ám neked bucaufiát, nézd, mézeakialács-huszár, trombita, ostor, cukor, sütemény. Márta: Ez a gummibaba meg a kis testvéredé, meg a piskóta is. És nézd, milyen szép ruhát varrtunk neked. Hedvig: Ezt a hosszú ingeoskét meg a testvérkédnek hoztuk. (Pisti nyalábra fogja a sok holmit és a köszönésről is elfeledkezve, elrohan). Annus. Boris (álmélkodva nézik) : Hát ez ... ez volt a ti vakációi szórakozástok. Hedvig (ragyogó szemmel): Ez is. I)c jöjjetek innen, nem akarom, hogy a gyerek anyja itt találjon minket, fölösleges a sok hálálkódás. (A iSashegy felé mennek, Szép, tág mezőkön sétálnak. Csend sokáig). Márta: Úgy volt, hogy valami szép, gazdag nyárról álmodoztunk. Azt mondtuk, valahogy fel akarjuk fokozni az életünket, csúcsra vinni. Boris: Én i,s ezen gondolkoztam sokszor. Márta: Ott üldögéltünk a németvölgyi temetőben a feszület előtt. Olvastunk, beszélgettünk. És arra gondoltunk, hogy szép az életünk, de passzív. Nincs benne semmi történés, kitárjuk a lelkiünket, magunkba szívjuk az élet minden szépségét, de mi nem teszünk semmit ezért a szépségért. Cselekedni akartunk. adni egyszer valamit az életnek, nemcsak kapni. Hedvig: És akkor utunkba került ez a kis gyerek, ez a Pisti. Vasárnap délután volt, az emberek ünneplő-ruhában sétáltak a hegvek felé és az úton ott sírt ea a gyerek, Ó, liogy sírt! Rettenetes volt. Az anyja tehetetlenül állt előtte, a karján pólyásbaba, mind a hárman piszkosak, rongyosak és a Pisti sírt.. Nem volt ez olyan rendes gyereksírás, ne gondoljátok. Annyi kétségbeesés volt benne: ölelte űz asszony lábát és ikönyörgött: Engedj magaddal!
