Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1925-06-01 / 10. szám

1925 junius hó.

AZ ERŐ

227

vendő hivatásod, ha nem is épen középkori megfogalmazásban ? Szegény maradsz, mert a szellemi világ nagykövete nem szegődhetik az anyagi javak rabszolgájául. Tiszta, mert az érzéki embernek nem adatik szuggesztiv erő. És alázatos, mert csak alázatos ember nyújthat a jövendőnek akkora hitelt, hogy eleve lemond még a reménységről is, hogy munkája kézzelfogható gyümölcsét valaha is megláthassa.

Krisztusi létek hijján ne merj a tanári pályára lépni, mert sem becsületes, sem boldog ember nem lehet belőled rajta soha semmiképpen.

Milyen lélekkel menjek tudományos pályára ?

Azt szeretnéd tudni, mi vár rád a tudományos pályán. Attól függ, mit keresel rajta. Te eddig tudós alatt valami felsőbb rendű, essencia embert értettél. Szinte óhajtanám, hogy továbbra is maradj meg e mellett a magas értékelés mellett. Hazugságban semmi esetre sem járnál. Ha meg történetesen erre felé szánod el magad, magadnak és rajtad keresztül mindenkinek meg lesz a lelki nyeresége belőle. Mert mi is a tudós legfőbb kelléke ? A tudás is kétségtelenül, de legfőképpen két dolog : az igazság keresése és a helyes módszer. Szükséges továbbá makacs hit is, hogy igazságokat derítsünk föl. Szeretnéd megtalálni a kapcsolatot élő és élettelen világ között ? — Uj területeire akarsz behatolni a mathematikának, vagy a csillagvilág rejtelmeire veted magad? Nem érsz célt, ha hiányzik belőled a hit lendítő ereje. Igazság, módszer, hit! Mily egyszerűnek látszanak, de próbálja meg hittel mindig keresve az igazságot, módszeresen megindulni és járni végig az életen, megtudod, hogy nem sokat hibáztál, hogy a tudóst felsőbb rendű embernek vignettáztad. De téged ugyebár nem az érdekel, hanem a tudósi pálya 1 Hát akkor is van mit mondanom számodra: Iratkozz be az egyetemre, arra a fakultásra, ahova komoly számvetés után hajlamaid és készültséged tanácsolják. Vigyázz azonban mindjárt az első semesternél! Úgy válaszd meg pályádat, hogy valami okvetlenül akarj lenni, mert csupán tudós nem lehetsz. Csak kevés embert tudnék neked megnevezni, aki megél abból, hogy tudós. Olyant pedig, aki nyílegyenest futott volna célhoz, még ennél is kevesebbet. Tanulj tehát mathematikát, medicinát, juris prudentiát, stb. hogy elsősorban jó tanár, orvos, biró vagy ügyvéd lehess ! Még mindég lehet belőled egy uj mathematikai elmélet felállitója, kitűnő biológus, vagy a nemzetközi jog theoretikusa. Igaz, hogy nagy kerülőt kell tenned, mig odajutsz, de másfelé sem megy sokkal különben, itt pedig szegényországban most még inkább igy van. Egy ember o'ltövel ezelőtt tán könnyebb dolgod lett volna! Nem kellett volna a középiskola kathedráján, a gyakorló orvosi pályán, vagy a törvényszéki csarnokban fecsérelned az idődet, hogy azzá légy végre, amivé megálmodtad és fiatalon eltökélted magad ; de itt élsz és most élsz ahol — számokat is mondjak ? — alig van szükség néhány száz olyan emberre, aki tudományos pályán dolgozik. A legnagyobb státusban a Gyűjtemény Egyetem státusában a tudományos tisztviselők száma alig haladja felül a százat, pedig együtt van egy sereg muzeum és Országos Levéltár összes szellemi értéke. Hozzávehetjük ehez az egyetemek emberszükségletét laboratóriumostól, és ha ezt a főiskolákkal kiegészítjük, tán fölmegy 1000 — 1200-ra a szükséglet. Zaklatott életünk, anyagi helyzetünk ad feleletet arra a kérdésre, vájjon ez az 1200 ember függetlenül és elvonatkoztatva kizárólag azzal tölthetne idejét, hogy feladata szerint az igazságot keresse módszeres eszközökkel! ?

Tanácsul tehát azt mondom, hogy tűzd magad elé a a tudományos pályát s törekedj is felé, ha van rá kedved, de készülj úgy, hogy kenyeret a kezedbe — oklevelet — feltétlenül szerezz, mert lehet, hogy az lesz a sorsod, hogy délelőtt egy középiskolában kell tanítanod számtanból az olasz módszert, vagy pulzusát kell vizsgálgatnod migraines képzelődőnek, vagy az igazságot kereső pöiös felet kell kivezetned a paragrafusok Minotaurus barlangjából. De azért meg kell tanulnod borsón is szépeket álmodni! Az volna a meginditóan emberi, ha úgy tudnád forgatni magad, hogy se a diákod ne szenvedne meg, se a páciensed, se a ciiensed, azt, hogy te azt hiszed, hogy az élet méltatlanul bánt veled. így van ez most itt az északi szélesség 47-ik fokán és körülötte mindnyájunkkal. De azért sursum corda! Próbáljuk hordozni zúgolódás nélkül!

Milyen az igazi orvos?

A lelkészi, tanári, bírói pályákhoz nem utolsóként járul az orvosi, mint olyan, amelyhez valóban „lélek“ kell: szilárd erkölcsi alap, eszményekért való lelkesülés, önzetlen szeretet. Mily sokan mennek más indokokból az orvosi pályára: pénzszerzés, nagyravágyás, kíváncsiság, stb. S éppen azért mily sokan vannak e pályán, akik talán kiváló tudósok, ügyesen gyűjtenek vagyont, jó hivatalnokok, de nem — orvosok. Ahhoz, hogy valaki igazi orvos lehessen, az első kellék nem az orvosi oklevél, hanem az orvosi lelkűiét. Aki nem ezzel megy az orvosi pályára, az pályatévesztett ember.

Milyen Inát az orvosi lélek? Nem tudom jobban lefesteni, mintha utalok arra az „áldott orvos“-ra, aki 19 évszázaddal ezelőtt „szertejárt és gyógyított.“ Nem hogy hírnevet, vagy pénzt .gyűjtsön, hanem mert belső lelki kénytelenség hajtotta: „megkönyörült a sokaságon.“ Az emberszeretet, a könyörületesség, a belső kényszerből segíteni akarás teszi az orvost orvossá. Az emberi orvosoknak nincs meg az a bölcseségük, az a hatalmuk, ami az isteni orvosnál megvolt, bár lázárit Isten ebből is sokat megadhat nekik, ha reá feltekintve, az Q segedelmét kérve, teljesítik hivatásukat, — de mindenesetre meg lehet a szívükben az a szeretet, melynek a forrása az Isten, aki a „szeretet.“ Nyitva áll mindegyikünk előtt, hogy hit által vele életközösségbe, szeretetközösségbe lépjünk, az ő .atyai szeretete viszontszeretetet fakasszon bennünk s a szeretet áldott folyamai kiáradjanak, azután a körülöttünk élő szenvedőkre.

Nem közönséges tehetség: éles megfigyelőképesség, logikus gondolkozás, élénk képzelet kell, hogy az orvost jellemezze, hosszas és költséges előkészület, a szükséges ismeretanyagnak fáradhatatlan szorgalommal való összegyűjtése kell az orvosi pályához. Mindezt egy pillanatig sem akarom feleslegesnek mondani, lekicsinyelni. Kötelességtudásra a legnagyobb mértékben szüksége van attól a perctől kezdve, hogy mint „gólya“, a boncterem ajtaját átlépi, egészen addig a percig, míg utolsó betegét ellátja, ami szinte kivétel nélkül élete végét is jelenti, mert majdnem mindig a harcmezőn dől ki. A lelkiismeretességnek legfelsőbb fokával rendelkeznie kell, hiszen emberi életek vannak kezébe letéve; az, hogy felismeri-e bajt, .az. hogy megtesz-e idejében minden, a kor színvonala szerint szükséges intézkedést, az, hogy kétségek esetén legyőzi a hiúságát, más orvost is belevonva a gyógvke-