Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-06-01 / 10. szám
226 AZ ERŐ 1925 junius hó. adja és aki tudja, hogy az Isten előtt nincs személyválogatás. A tudáshoz, a jó lelkiismerethez járul az önmegtagadás. Ezen a pályán meggazdagodni becsületes úton nem lehet, becstelenül nem szabad. Ott kell kincseket gyűjtenünk, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, ahol a tolvajok ki nem ássák es el nem lopják. Aki tehát rendőrnek megy, legyen tisztában azzal, hogy verejtékkel fogja megkeresni mindennapi kenyerét. Meg fog ugyan jelenni a kisértés számtalan alakban, számtalan helyen fog kínálni minden szépet és minden jót, de ne felejtsétek el mi volt Krisztus fegyvere a pusztában a sátánnal szemben : az Isten igéje. Amiket eddig elmondtam, azok csak arra jók, hogy valaki ne legyen rossz rendőr. Ahoz, hogy jó rendőr legyen, még sok egyéb is kell. Az első az engedelmesség. Azt mondja Pál apostol: engedelmeskednünk kell a felső hatalmasságoknak, mert azok az Istentől rendeltettek. Engedelmeskednünk kell a törvényeknek, a rendeleteknek, hogy ezzel példát mutassunk a közönségnek. Engedelmeskednünk keli felebbvalóinknak, hogy alantasaink is engedelmeskedjenek minekünk. Tehát alázatosoknak kell lennünk, mert ha nem vagyunk azok, vájjon hogy fogunk bánni a vámszedőkkel és egyéb bűnösökkel, akiket elénk állítanak. Krisztus nem kívánja ugyan, hogy velük egy asztalhoz üljünk, de azt elvárja, hogy meglássuk őket, akár a fügefa ágán ülnek, akár a bűn fertőjében sínylődnek. Emberségesen kell velük bánnunk és igazságosan, mert a szeretet a legfőbb törvény és Istennél van a legnagyobb igazság. Az engedelmesség, az alázatosság öregebb testvére az, aki a legerősebb is: a szeretet. „Ha szeretet nincsen énbennem, semmi vagyok“ mondja Pál apostol, és ez a koronája mindennek. Jó rendőrtisztviselő csak az lehet, aki tudással felfegyverkezve, a tiszta lelkiismeret köntösébe öltözve az önmegtagadás pajzsát maga előtt tartva engedelmesen és alázatosan halad a keskeny utón a szoros kapu felé. Ezt a keskeny utat úgy hívják, hogy szeretet, a szoros kaput pedig örök boldogság, mennyei üdvösség. Szeresd felebarátodat, szeresd még ellenségedet is — tanította Krisztus — és aki ezt nem tartja be, az ne menjen rendőrnek. Van fogalmatok arról, hogy mennyi a bűn, a nyomor, a szenvedés a világon? Majd meglátjátok, ha kiléptek az életbe. Akartok rajta segíteni? Legyetek rendőrtisztviselők! De csak akkor, ha tudtok olyanok lenni, ahogyan most elmondtam. Papjai, tanítói és bírái népeteknek, de mindenekfölött engedelmes, alázatos, emberszerető szolgái. Nem lesz a vállatokon palást, mégis betakar az Isten kegyelme. Nem fogtok katedrán állni, mégis mindenkor magasabbak lesztek egy fejjel másoknál. Nem lesz a kezetekben bírói pálca, de ott lesz a béke olajága, amely enyhülést, vigasztalást ad az embereknek. Tudjátok már. mit tesz manapság rendőrtisztviselőnek lenni? Ugye tudjátok: a Krisztus katonáinak lenni. Milyen lélekkel menjek tanári pályára? 1. Nem tudom, tudod-e, hogy a filozófiai fakultáson nem lehet tanári diplomát szerezni? Ha nem tudod, vedd tudomásul, hogy az egyetem csak tudósokat nevel. Tanárrá az embert — hivatalosan — a Tanárképző Intézet dajkálja és a Tanárvizsgáló Bizottság avatja. Mielőtt tehát elhatároznád magad, tégy fel egy nagyon komoly kérdést önmagadnak: tanár akarsz e lenni vagy tudós? Mert nincs rettenetesebb a titkos ambiciófütötte, pártában maradt, reménybeli egyetemi professzornál — középiskolai katedrán. Nem tanítanak, hanem előadnak, nem kérdeznek, hanem félévi colloquiumokat tartanak, gyorirással kell „jegyezni“ a magyarázatukat, a gyerekekkel pedig nem törődnek. 2. Mert ez a második, talán az előbbinél is fontosabb kérdés: minek tekinted a gyerekeket? Az igazi tanár alázatos szolgája a gyermek Őfelségének, nem pedig korlátlan kényura a nálánál gyöngébb és vele alárendelt viszonyban élő kis páriának. Tudja jól, hogy az a gyerek különb nála, mert tiz-husz olyan esztendőre kedvezőbbek a lehetőségei, hogy nem tölti el hiába, amit ő már jólrosszul a háta mögött hagyott s ki meri a maga életéről azt mondani, hogy az nem telhetett volna el különben? Nem lesz tehát jó tanár belőled, ha a gyerekhez le akarsz ereszkedni, mert hogy bírsz akkor őszintén, alázatosan felemelkedni hozzá ? 3. Mii értesz tanári mnnka alatti — ezt a kérdést se hagyd elintézetlen, mielőtt végleges döntésre szánnád el magad, lásd az áltanárok, a tudós-typus mindenáron és mindenekfelett tanítani akar. Pedig a középiskola feladata egyesegyedül a nevelő mnnka. Az adathalmaz, a tudásanyag ennek az elsősorban nevelő munkának épen olyan mellékterméke csupán, mint a gázgyártásnak a kátrány. Ha bemagoltatod a levezetés menetét a másodfokú egyenlet általános alakjától a megoldási képletéig, meddő munkát végeztél, mert ezt a levezetést érettségi után a legtöbb diák elfelejti. Ha az volt a főcélod, hogy a deductiv következtetést, s vele együtt a matematikai gondolkozást próbálja, szokja és szeresse meg, olyan kincset adtál neki egész életére, amely szellemi munkamódszerén egész életén keresztül nyomott hagyott. 4. Mi a te szemedben a nevelés ? — mert ezt tisztáznunk kell, ha elfogadtad, hogy legfontosabb feladatodnak a nevelést kell tekintened ? A legtöbb ember szoktatásnak sőt egyenesen idomilásnak tartja s elfelejti, hogy nem lóval vagy kutyával lesz dolga. Két külső körülmény tragikusan megkönnyíti számodra, hogy ebbe a a tévedésbe mennél alaposabban beleeshess te is. Az egyik az, hogy a gyermek nem elég erős egyéniség még, mikor a kezed alá kerül, a másik, hogy függő viszonyban van veled. Nem is tud, nem is mer tiltakozni elég erősen az elnyomásod ellen. De te légy erős hitü meggyőződésed igazában s ne tágíts attól a szilárd elvedtől, hogy az egyéniségből semmit sem lehet lefaragni, elnyomni sem lehet az egyéniséget, legalább tartósan nem, megváltoztatni még kevésbbé. Ahogy az orvos a betegséget nem szüntetheti meg, csak azt biztosítja, hogy kedvező körülmények között folyhasson le, úgy vigyázz te is, — és ez a tkp.-i nevelőmunka helyes módszere — hogy a gyermek egyénisége kedvező körülmények között fejlődhessék ki — nem a te Isten tudja hányadik alteregoddá — hanem százszázalékos önmagává. 5. Ez az igazi vezetőmunka. A legtöbb ember nem tud vezetni, mert nincs tekintélye. Tekintélye meg azért nincs, mert nem tud igazán parancsolni. Nézd meg a vezetőt 3010 méteres magasságban a havason és akkor megérted, hogy minden igazi vezetés: szolgálat. „Aki tikőztetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.“ Ugy-e, hogy annak van tekintélye, mert több, mint te, abban a pillanatban. Azzal az eggyel több, hogy tudja, merre menjetek. Ugy-e, hogy a tekintélye súlyt ad a szavának és ha megparancsolja, merre, hogy lépjetek, nem lehet a megsemmisülés veszndelme nélkül megszegni a parancsszavát ? Ez a szuverénitás ad neki és nektek is szuggesztiv erőt. nem a kötél, meg a tiroli kosztüm, se nem a notesz, az osztálykönyv és a hangos beszéd, vagy pláne a pofon. 6. Kezd-e már komolyan derengeni benned, hogy mindahárom szerzetesi fogadalmat magköveteli tőled jö
