Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-06-01 / 10. szám
1925 junius hó. AZ ERŐ 225 az egyetlen örök Igazság: a Kereszt bölcsesége előtt. A pap prédikátor, akinek vérévé kell, hogy váljék a beszéd mestersége, de a beszéde csak akkor nem lesz rendszeres hazudozássá, lia egyre teljesebben átengedi magát Istennek, hogy Ő szóljon rajta keresztül, mint a művész lelke a hangszeren. A pap lelkipásztor, tehát emberi lelkek vezére és gondviselője, de pásztorsága csak akkor nem aljasodik bérességgé, ha maga már megtanult engedelmesen járni a Jó Pásztor botja alatt a halál árnyékában is. A pap próféta, tehát örök világfelforgató és országháborító, titkok kijelentője és népek életének formálója, de csak úgy, ha egészen az Isten Lelkére bízta magát és szenvedélyévé vált az örökkévalóság. Az ilyen papról igaz aztán az öreg Andrea bölcs tanításának a másik fele is: Nincsen olyan tiszteletes, Mint egy derék tiszteletes, Ki az Ige harsonája S Isten küldi a világba . . . Minden más tiszt elenyésző, Ehhez képest kicsit érő, A szenvedés: olcsó ára, S semmi a halál párnája. (U. o.) * Milyen lélekkel menj a papi pályára? Hadd mondjam ki, remegve, a legnagyobb szót: szent lélekkel, amelyet a Szentlélek ád. Szeretettel üzeni egy vén pap, aki azonban még mindig közétek valónak érzi magát. Milyen lélekkel lépjek bírói pályára? Irta: Dr. Eördögh Árpád kir. főügyészhelyettes. A biró hivatása talán a lelkészé után a legmagasztosabb. Mérhetetlen súlyt ad ennek egyéb hivatások felett az az óriási hatalom, ami a biró kezébe le van téve. Dönteni embertársainak vagyoni viszonyai, családi állása, személyes szabadsága, sőt élete felett! Ámde éppen ez a nagy hatalom megköveteli, hogy a biró elzárkózzék minden haszonhajtó foglalkozástól, mert csak úgy tudja megőrizni függetlenségét és pártatlanságát. A biró tehát, mikor e pályára lép, úgyszólván szegénységi fogadalmat tesz. És csakis az lehet jó biró, aki annyira szereti hivatását, hogy sohasem bánja meg ezt a fogadalmát, sohasem sajnálja, hogy hivatásáért lemondott a vagyonszerzés lehetőségéről, aki büszkén tudja elvise'ni azt, hogy a világon a legnehezebb munkát végzi, amely munka azonban másoknak hoz anyagi gyümölcsöket. Ä biró jutalma a tiszta öntudat és a nyugodt lelkiismeret. Már maga ez is mutatja, hogy a bírónak erős lelkű embernek kell lennie. De még szembetűnőbb lesz ez, ha magát a hivatást vizsgáljuk. A bírónak szét kell tépnie azokat a kötelékeket, melyek őt, mint embert embertársaihoz, a poros felekhez fűzik. Ehhez olyan önmegtagadás szükséges, amely a szentséggel határos! Az észnek és a' szívnek fenséges küzdelme megy végbe a biró lelkében, mig megalkotja Ítéletét. A törvény ugyanis nem gondolkozik és nem érez. Nem ismeri az egyént, nem érzékelheti az eset természetét,' a lelkek harcát. Mindezt a bírónak kell ismernie, hogy igazságos ítéletet mondhasson. Igazságos alatt értve csak azt az Ítéletet, melyben a jog a méltányossággal karöltve érvényesül. A törvény absolut igazságát mereven nem lehet alkalmazni, mert akkor elvész a világ. A törvény 'holt betűjébe a bírónak kell igazi művészettel a megelevenítő lelket adnia, hogy olyan igazságot szolgáltathasson, amely mellett fennmarad és boldogul a világ. A ma meghozott törvény már a tegnap joga, mert az élet halad. Ezt a hézagot is a biró lelkének kell kitöltenie. A biró az Istennek hatalmával dolgozik, de csak az emberek gyarló elméjével. Ezt az űrt is a saját leikével kell áthidalnia. Ismernie kell az emberek minden rétegének életét és életviszonyait a legfelsőtől a legalsóig anélkül, hogy közöttük élne. Meg kell értenie a legkülönbözőbb foglalkozású, vérmérsékletű és világnézetű emberek lelkületét anélkül, hogy velük együttérezne. Bölcsnek kell tehát lennie, aki megfontol mindent a legjobb tudása szerint és ítéletet mond tiszta lelkiismerete szerint. És mégsem tudhatja mindég, vájjon megtalálta-e az igazságot ? A török biró hozzá is teszi minden Ítéletéhez: „Allah jobban tudja!“ Tehát bölcsesség, művészet és szentség a biróí lélek alapvonalai. Aki tehát annyira tudja szeretni ezt a hivatást és úgy imádja az igazságot, hogy ez a szeretet és imádat ilyen lelket tud kifejleszteni benne, csak az lépjen a bírói pályára. Mit jelent manapság rendörtísztviselönek lenni ? Irta : Puskás György r. főtanácsos. Könnyen lehetne erre a kérdésre felelni, ha nem volna más a teendő, minthogy felvegyük a díszes egyenruhát, oldalunkra kössük a kardot és élvezzük azt a tiszteletet, amelyben alattasainknak bennünket részesíteniük kell. Én most inkább azt akarom elmondani, milyen hosszú az út odáig és milyen nehéz ott megállni. Ne ijedjetek meg, senkit sem akarok elriasztani ettől a foglalkozástól, inkább azt szeretném, ha sokan kapnának hozzá kedvet olyanok, akik ezen a pályán nemcsak a kenyerüket akarják megkeresni, hanem hivatást óhajtanak betölteni. Papnak, tanárnak, bírónak lenni nem könnyű. Mind a három olyan pálya, ahol másoknak világítunk, mialatt magunk elfogyunk. Aki rendőrtisztviselő akar lenni, arra ugyanez a sors var: lelkeket kell megtartania, másoknak világítania, igazságot becsületesen szolgáltatnia. Ha igaz ez a közmondás, hogy aki valaminek nem mestere, hóhéra az annak : ezen a pályán százszor igaz és jaj annak, aki a rendőri pályán nem mestere a foglalkozásának. Tönkre teszi önmagát és tönkre tesz másokat. Aki azonban érzi a hivatottságot, ezen a pályán bőven jut alkalma az apostolkodásra. Addig beszéltem, amig kimondottam az igazi, a megfelelő szót. Apostolnak kell lennie a jó rendőrnek. Nemcsak a tisztviselőnek, de annak az egyszerű embernek is, aki az őrszemen áll. A jó pap holtig tanul. Tőle a jó rendőr sem maradhat el. Aki ezen a pályán igazán használni akar a közönségnek, a felebarátainak, annak sokat kell tudnia, mert sokan, sokféle ügyben fordulnak hozzá és a tanács-' adás, az intézkedés legtöbbször nagy felelőséggel jár. Felelünk azért, amit megtenni valakinek az érdekében elmulasztottunk és számolnunk kall azért, amit valakinek a kárára megtettünk. A felelősség tehát nagy. Terhét csak az tudja elviselni, akinek a lelkiismerete mindenkor tiszta, aki a magáéból a legjobbat, a legtöbbet
