Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-06-01 / 10. szám
1925 junius hó. AZ ERŰ 223 érez ezen ideális dolgok iránt. Az. életcél, mint látjuk, összefügg az érdeklődéssel. Érdeklődésünket vizsgáljuk azáltal is, hogy sokat olvassunk — ne csak regényeket, hanem népszerű tudományos munkákat is; sokféle emberrel beszél jünk, és — Sokrates példája szerint — mindenkivel ne a mi, hanem az ő dolgáról beszéljünk, hogy tőle tanulhassunk, mert nincs olyan buta ember a világon, akitől valami újat meg ne tudhatnánk. Azután iparkodjunk lehetőleg1 sokféle foglalkozásba, sokféle műhelybe betekintést nyerni; nézzünk meg mezőgazdasági, erdészeti üzemeket, gyárakat., ipari műhelyeket, kereskedéseket, bankokat, vasutat, hajót, malmot, távírót, műtermet, kórházat, katonai gyakorlatot, szóval minden lehető módon szélesbítsük látókörünket. Ha külföldi utat is tehetünk, annál jobb. Ne siessünk túlságosan a végleges elhatározással; az se baj, ha egy vagy két félévet elveszítünk is úgy, hogy az először választott pályát vagy tanulmány-szakot ismét elhagyjuk és másikra térünk át. Az így elveszett időt bőven visszanyerjük azáltal, hogy választásunk most már helyesebb és az új pályán gyorsabban érünk el s nagyobb eredményt. Másképp áll a dolog a tehetséggel. Itt az önismeretben nem szabad megbíznunk; ezt csakis az illető szakban kiváló ember, másrészt a kísérleti lélektan módszereiben jártas psychologus Ítélheti meg; legjobb, ha mind a kettővel megvizsgáltatjuk magunkat. Éppen a tehetségvizsgálat nehézségei, valamint a gazdasági helyzet változó esélyei (az t. i., hogy valamely pályán ma nincs, de holnap már lehet üres állás) tették szükségessé a pályaválasztási tanácsadóhivatalok felállítását. Amerikában Bostonban létesült először ilyen intézmény; Parsons (olvasd: Párzonsz) nevű tanár alapította az elsőt 1908-ban. Azóta száz meg száz tanácsadó-irodát állítottak fel, úgy, hogy pld. Angliában és Németországban alig van olyan fiatalember, aki pályát választana anélkül, hogy a tanácsadónál ne járt volna. Ezeket a tanácsadókat egyrészt az iskolák, másrészt a gyermekvédelmi és népjóléti hivatalok, továbbá a hatósági munkaközvetítő-hivatalok, végre a nagy üzemek, úgymint: gyárak, vasutak. posta- és táviró-igazgatóságok stb. állították fel. A nagy üzemek ugyanis a jelentkezők közül kiakarják választani a legalkalmasabb munkást, s ezért Taylor (olvasd: Télor) amerikai mérnök által feltalált műszerekkel és kísérleti berendezésekkel vizsgálják meg a jelölteket. Ilyen kísérteti lélektani laboratóriuma van pld. Budapesten is a Ganz-Danubius gépgyárnak. Berlinben csak olyan ember lehet rendőr, aki a rendőrség lélektani kísérleti állomásán a bátorság, a lélekjelenlét és a gyors elhatározóképesség próbáit kiállotta. így van a mozdonyvezetőknél, a soffőröknél, a repülőknél is. Az egyes tehetségeken kívül a tanulékonyságot, a begyakorlás képességét is vizsgálják. Ami a közérdekű tanácsadó-irodákat illeti, a világháború előtt Budapesten több ilyen intézmény állott fenn, főkép a községi polgári iskolákban; ezek azonban nem folytatták működésüket. Nemrég az Állami Munkaközvetítő Hivatal létesített ilyen tanácsadót, melynek lélektani laboratóriumát Bálint Antal tanár vezeti; helyisége: VIII., József-utca 33; hivatalos órái: hétköznap 16—18 óra; a képességvizsgálat és az orvosi vizsgálat díja külön-külön 100.000 korona; vidéki tanácskérők levélben érdeklődjenek. mielőtt Budapestre utaznak, nehogy olyankor keressék fel a hivatalt, mikor sok a jelentkező, és soká kell várakozniuk. Ezenkívül kóros esetekben (úgymint: testileg vagy lelkileg fogyatékosoknál, egyoldalúan fejletteknél, idegeseknél, elmaradottaknál stb.) a Ranschburg Pál egyetemi tanár vezetése alatt álló rnagy. kir. Gyógypedagógiai-Psychologiai Laboratórium (Vili., Mosonyi-utca 6. sz.) is végez tehetség-vizsgálatot. Milyen lélekkel menjek a papi pályára? Kedves fiam! Ebből a kérdésből hadd vegyek először is eldöntöttnek egy dolgot: azt, hogy te szerinted tehát a papi pályára lélekkel kell menni. Természetesnek is látom, hogy az Erő olvasói előtt ez eldöntött ügy. Azon csodálkoznám, ha másképen volna. Azok előtt, akik az Erő szavára hallgatnak és ezt a szót a ma' guk hangjával is erősítgetik olykor-olykor: gondolkozó és ideálista magyar diákok előtt régóta tisztán kell állania annak, hogy lélek kell minden, e névre érdemes pályához. Lélek: azaz öntudatos meggyőződés és elszánt szeretet. Nekem tehát nagyon megvan a dolgom könnyítve azzal, hogy ezt — sem általában, sem a papi pályára való különös vonatkozásban - nem kell már előtted bizonyítgatnom. Egyszerű Syllogismus dolga, belátnod. Elég baj, hogy (megsúgom neked) egyéb körökben még ma sem mindenki tartja magától értődőnek ezt a syllogismust sem a főtételében, sem a konklúziójában. Miért is nem csinálták meg az Erőt már vagy ötven esztendeje! < Másrészt, azon sem csodálkozom, hogy ennek a léleknek a milyensége már te előtted sem eldöntött kérdés. Miről kell öntudatosan meggyőződve lennie annak, aki papnak készül és mit kell elszántan szeretnie: ezekre a kérdésekre a téged is naponként befolyásoló közvéleményben többféle feleletet találsz. S én most azt, szeretném, hogyha ezekkel a feleletekkel néznénk szembe együtt egy kicsit. Még mindig nagyon széles körökben el van terjedve az a felfogás, hogy a papi pályára első sorban a jó előadóképesség minősít. Kitűnő szavaló diákok niég ma is nagyon sokszor hallják a bíztatást: eredj, fiam, papnak, meglásd, micsoda aranyszájú Szent János lesz belőled, hogy fogsz tudni elragadni és megindítani, tüzelni és ríhatni! Magam ismertem nem egy fiatal embert, aki, már mint papnövendék vagy fiatal pap, meghasonLani kezdő lélekkel vallotta be, hogy érettségi előtt, s még utána is, sokáig habozott: vájjon a papi pályát válassza-e vagy — a színészit? Ezek lélekkel mentek a papi pályára, szegények, de olyannal, amilyet a színészi pályára kell vinni. Erősen meg voltak arról győződve, hogy annál jobb pap valaki, minél művésziesebben elő tudj« adni a mások gondolatait, minél jobban bele tudja magát élni egy idegen szerepbe. Talán láttak is - hiszen elvégre láthattak! — papokat, akik szüntelen eeak „szerepelnek“ a kiathedrá.n vagy a koporsó mellett s akik a polgári életbon épp úgy neih azok, aminek amott mutatják magukat, mint ahogy a NI. Richard megszemélyesítőinek sem állandó foglalkozása a polgári életben a királyság, mog a gyilkolás. Mikor aztán rájöttek a tévedésükre: már késő volt. Egy meghasonlott és elnyomoivxlott élettel kellett azért, megfizetniük. Az első kérésem tehát az hozzád, hogy ezzel a kísértéssel szemben állj meg nagyon erősen. Lehet, hogy sokszor nagyon drága ajkakról fér közel hozzád ez a meleg és kedélyes bíztatás: ,.E fiúból pap lesz, akárki
