Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1925-05-01 / 9. szám

1925 május hó AZ ERŐ 213 — Mi az, Ákos ? Ki ír ? —- Oh ... izé ... a . . . a . . . Karcsi ír ... kedves mama! A hogyishívjákról ... a papáról... Hát, kéri szépen, hogy a hegedűjét küldjük utána, amit itt­hagyott ... a hegedűjét ... — hazudtam szemte­lenül. Hát küldd el >-/. gémnek... —.szólt jó uiyám. Titokban azonban ő is sejtette, hogy miről van szó, mert még aznap este szóltam neki sírva csalódá­somról. Én azonban nem mondtam igazat. Másra gondoltam. Magam elé gondoltam a tél temetésé­nek jelenetét. Aztán a Guszti esetét. Igen? Most már igen ? De most már késő! Lerohantam a kertbe. Pici gödröt ástam egy or­gonabokor tövébe és beledobtam a küldött üzenetet, az illatos ibolyát.. . Most már késő ... És nem is sírtam. Az jutott eszembe, amit anyám mondott: — Elvégre is nagy fiú vagy már. Temesd el eze­ket a koratavaszi ábrándokat. Fel a fejjel! Csak nem fogsz búsulni? Egyet, utolsót nyomtam a ,,síron“ és leráztam magamról a port. Igaza van ... Eltemetjük a tavaszt, de jön a vi­haros, zengő zivataros és gyümölcstermelő, kalász­­érlelő nyár, az igazi élet. . . Dienes István (Nyíregyháza). Jókai pályázatunk eredménye. összesen 30 pályamunka érkezett be. Az Erő pá­lyázatain szokatlanul 6« örvendetesen nagy szám ez. Mutatja, hogy a magyar ifjúság Jókai-szeretete még a közöny jegét is áttöri, pedig nemtörődömség van ebben a beteg magyar világban még a diákok lelkében is elég. Ennyit a quantumról. Hát a qualitás? — kérdezi­tek méltó kíváncsisággal és igazatok van, mert az még a quantumnál is fontosabb s a pályázat értékét vég­eredményben mégis csak ez dönti el. Halljatok csodát: ezúttal még a qualitás is kielégítő. Mégis csak nagy mester ez a mi Jókaink! Vagy talán friss, ellenállhatatlan tavaszi szél költö­­geti az alvó rügyeket a magyar ifjúság álomba bűvölt ligetében is? Rejtett, csodálatos erők áldott hatása mutatkozik? Ébredés, zsendülós jele ez, mely nyarat igér és őszi gyümölcsök záloga máris? Igen, igen! Gyermeki hittel (és nem gyermekes hiszékenységgel) ujjongjuk bele a májusi hajnalba: itt a tavasz és ez most már nem Gyertyaszentelő csalóka fénye többé. Ez már köztünk marad és megér­leli, amit termő kedve igér! A pályázaton névszerint' alant következő olva­sóink vettek részt: VIII. osztály: Orosz László (tkp. IV. évf. Bpest), Rácz Jenő (fg. 8. Debrecen). VII. osztály: Sipos Gábor (rg. VII. Bpest), Far­kas Lenke (lg. VII. Kőszeg), Faragó Tivadar (tkp. III. évf. Bpest), Vajda Lajos (rg. VII. Bpest), Ro­­hon János (fg. VII. Békés), Arady Zsolt (rg. VII. Kaposvár), Soós Zoltán (rg. VII. Bpest), ónodi Szabó Magda (VII. Szentes), Halász Béla (VII. Nagy- Kanizsa). VI. osztály: Morvay Péter (fg. VI. Bpest), Petriez Zoltán (fg. VI. Szarvas), Arady Mihály (fg. VI. Mezőtúr). V. osztály: Frank Kálmán (fg. V. Sopron), Szondy Béla (rg. V. Kaposvár), Majlát Duci (fg. V. Szombathely). IV. osztály: Petrik Dezső (fg. IV. Nagykanizsa), Katona Pál (fg. IV. Bpest). 111. osztály: Bartalits Endre (fg. III. Bpest), Friedrich István (fg. III. Bpest). II. osztály: Szentiványi József (fg. II. Debrecen). Osztályúit; külön megjelölése nélkül: Minczer Béla (Debrecen), Gönczy Zoltán . (Bpest), Peiniger Károly (Bpest), Fekete Emil (Szekszárd), Horváth Jenő (Bpest), Bagyinka János (Békéscsaba), Győrffy La­jos (Győr), Szőnyey Tamás (Bpest)­I. díjat nyert Farkas Lenke lg. VII. oszt. tan. (Kőszeg), aki minden kérdésre jól megfelelt, a Jókai­­számunk cikkeit pedig kivétel nélkül megtalálta mind. II. díjat nyertek Soós Zoltán rg. VII., Orosz László IV. éves, Faragó Tivadar III. éves tanító­növendékek (Bpest), akik megközelítőleg helyes fele­leteket adtak. (Farkas L. 46 pontjával szemben 40., 39 és 38 ponttal). III. díjban részesül Rácz Jenő fg. VIII. o. t. (Debrecen) 34 ponttal, mert nem pályázott ugyan minden 'tételre, de az utolsó kérdést ö oldotta meg legötletesebben. IV. díjat kapnak Arady Mihály rg. VI. o. t. (Mezőtúr) és Sipos Gábor rg. VII. o. t. (Bpest), ma­gas pontszámúk jutalmazására, de tekintetbe vételével annak, hogy csak néhány tételre pályáztak, nem a pá­lyázat egészére. Szentiványi József fg. II. o. tanulót (Debrecen), tekintettel arra, hogy kis diák létére olyan jól ismeri Jókait, harmadik díjjal jutalmazza a szerkesztőség, ha ír egy levelet s abban megírja, hogy senki sem segí­tett neki ebben a kis diáknál szokatlan, de annál szebb műnké ban. * Most még röviden megmagyarázom azt, hogy miért tetszik nekem a Jókai regényei közül legjobban az Aranyember. Előre kell bocsátanom azt. hogy nem olyan régóta szeretem ezt a regényt annyira; alig két éve tudom érteni, még pedig így: Az Aranyember az emberi természet kettősségének, a test és lélek meghiasonlásának, küzdelmének és kibé­külésének a rajza. Tímár Mihály két életet él: egyet, amelyre teste kényszerítve van, Komáromban; s egy másikat, amelyhez* egész leikével ragaszkodik a Senki szigetén. S ebben az ő furcsa, felemás életében kuszáit lelki­­állapotában sok ember találhat a magáéhoz hasonló vonásokat. Hiszen a Tímár Mihály törekvése, hogy elvonuljon a nagyvilágtól és új, boldog életet kezdjen, mindnyájunk lelkében megvan. A mi lelkünk mélyén is ott él, elfojtva, eltakargatva, de ott él a vágy egy távoli, zöld kis sziget, egy egyszerű kis ház után, ahol jó volna élni, nyugodt csöndes életet, — ahová jó volna menekülni mindentől, ami bánt, ami fáj, — ahol például el lehetne felejteni minden bajt, minden szenvedést — és akit testileg fogva is tart a világ, aki nem menekülhet távoli szigetekre, az legalább a saját lelkében rendez be magának egy ilyen csöndes

Next

/
Thumbnails
Contents