Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1925-03-01 / 7. szám

1925. március hó. AZ ERŐ 165 Rovatvezető : KELECSÉNYI GABRIELLA A kitagadott. Sokszor találkozom a nevével, rendesen a lapok törvényszéki rovatában, rágalmazási és sajtópörök vádlója vagy vádlottjaként szerepel. Számtalan ilyen ügye van s mosolyognak a bírák, ha megpillantják az aktákon a nevét, mosolyog a hírlapíró, ki gúnyos, szellemes riportot fest róla és fejét csóválva mosolyog az olvasó is. — Nem beszámítható, rögeszmés, hóbortos, — mondják és nevetnek. De én, én nem nevetek és mélységes bánat bújik meg a szívemben. Nem láttam öt, mióta elsodort nz élet az egyetem padjairól, mégis előttem van, ahogy megy tévetegen, a hóbortosság furcsa aureolájával sápadt homlokán az emberek közt, kiket ogytöl-egyig elvetemültnek, gonosznak, ellenségnek lát és meg nem értett apostolnak álmodja magát. És ezt a haszonta­lanná pocsékolt, groteszk életet mi Ítéltük halálra, mi, az egykori nyolcadik osztály. Első gimnazista korától diáktársam volt az egye­temi évek végéig. Ami meleg, boldog közösségünkben élt, de sohase harangozott az ő szívében a mi csengő kacagásunk. Társtalanul ödöngütt köztünk és egyi­künknek se jutott eszébe, hogy megkérdezze tőle: — Te kedves, miért vagy te mindig egyedül? Mi fáj neked, mondd meg! Nem bántottuk, sokkal rosszabbat tettünk ennél: nem törődünk vele. Sokszor gondolkozom rajta, mi volt rajta a visszataszító. Nem volt brutálisan csúnya, talán nem is volt csúnya. Fakó volt és szögletes, szá­raz, hosszú és hiányzott belőle a fiatalság üde bája. De hát elegendő volt-e ez ahhoz, hogy örökös számki­vetésben éljen s a fiatal lányok derűs világában úgy suhanjon el, mint a rózsák és tulipánok közt a csúnya denevér ? Senki se gondolt arra soha, se a tanárok, se a lányok, hogy mi lehet ennek a furcsa teremtésnek a szívében. Vájjon volt-e tehetsége? Most, hogy olykor kezembe kerülnek írsai, melyek a sajtópörök állandó szereplőivé tették, ezek a tárgytalan, gyűlöletet su­gárzó kusza cikkek, melyeken már rajta van az egyen­súlyát vesztett lélek szomorú bélyege és visszagondolok sok mindenre, tudom, hogy volt tehetsége, kellett te­hetségének lennie, de senki se vette észre, talán ő maga sem, a leggyöngébb bizonyítványt kapta és min­denki, talán ő maga is helyénvalónak találta ezt. Rajtunk akkor keresztülzúgott az élet láza, mámo­rosak voltunk a fiatalságunktól, az álmainktól, csodá­latosan gazdag, boldog év volt és mindig együtt az egész osztály és az osztályfőnökünk, tárt karral röpül­tünk a jövendő felé, szívünkben biztonság volt és végtelen szeretet és nem vettük észre azt, ki lehulló karokkal, fáradtan és csüggedten kullogott utánunk. Hogy benne nincs ez a tűz, ez a ragyogás, ez a szép­ség, mit fájt az nekünk? Oh, a fiatal lányok kegyet­lenül boldog önzése! És akkor mintegy programmot tűztem magam elé a nagy, megértő jóságot és ennek a programúinak első naiv pontja az volt, hogy ne.legyen kivétel köztünk, tegezzük mind egymást, öt is. Megtörtént és ezzel úgy éreztem, eleget tettem vele szemben a jóságnak, (úgy szégyenlem magam érte most!) De az, hogy egy­szer hozzásimuljak, szívére tegyem a kezem és meg­lessem, mi zsong benne, dehogy is jutott az eszembe. Csak most sejtem, mennyi sóvárgás, mennyi gyöt­relem rejtőzhetett abban a jól elrejtett szívben; meny­nyi gazdagság tárult volna elénk, ha a szeretet va­rázspálcájával kopogtattunk volna rajta! Nem kopog­tattam ott se én, se más, nem vontuk magunkhoz, mindig magányosan maradt, így burjánzott fel benne a keserű dac 8 borította el egész világát és most a gyűlölet apostolának groteszk és szomorú pózában té­­velyeg ezen a hozzá kegyetlen, idegen földön. Az emberek nevetnek, én pedig elfödözöm bűn­bánó arcomat és megkönnyezem őt és magamat is. Kis lányok, kis lányok, diáklányok, tudjátok-e, hogy felelősek vagytok nemcsak magatokért, hanem egymásért, mindannyiatokért is! ATTILA ŐRSZEMEI. 9. sz. parancs: Attila minden őrszeme végigol­vassa a lielsinkii világkonferencia kérdéseit s felel a kérdésekre a maga nevében. 10. sz. parancs: Annyi fiú adatait gyűjti össze a határidőig, ahány csak kötélnek áll. Határidőre úgy a maga kérdőívét, mint a többit pontosan beküldi. Ki volna szíves Vassváry Zoltán (Szőny) pontos címét Sebestyén Gézának megküldeni? (Főgimná­zium, III. o. t. Veszprém). DIÁKPOSTA.

Next

/
Thumbnails
Contents