Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-02-15 / Jókai szám
1925. február hó. AZ ERŐ 147 nagyságú fűzőid békák- hajókáznak, bc-berántva fejőket ogy-egy vizi-kígyó szerelmes kacsintásai elöl. Belsejében az ögpusztaságnak van egy magános ki« sziget, minden oldalról roppant nádrengeteg körzi s ez ója a különben egészségtelen mocsári levegőtől; egy keskeny viziutcza van a nádban kivágva, mellyen át csónakkal járulhatni a szigethez a Tisza felől. Partjain a szigetnek sűrű fehérfűzbokrok tenyésznek, szorosan egymás mellé férkőzve, töveik fele a vízben úszik, beljebb mindig emelkedettebb lesz az oáz, vége felé egy több ölnyi magas dombocskát képezve. Az egész szigetet buja, másfél öles tengeri fedi: roppant nagyságú úritökök és sárgadinnyék hevernek közötte, néhol a vadrizs kalászai s a magas csenkesz legörbült füirtei fehérlenek, áttörve a vadsáfrány arany szín virágajtói. A domb körül termékeny szilvafák, fontos gyümölcsű almák; kínálkozó sárgálló körték, sőt érésben levő narancsfák is tenyésznek, sötétzöld fügefák hajladoznak gyümölcseik alatt, itt-obt embermagas ribezbokorban ért fürtök piroslanak, rendezetlen ágyakban kövér ananászok sárgállanak ízletes szamócák között; a hajnalka és ipomaea tölcsérei ezerféle színben nyílnak egymásba fonódva s a, legmagasabb fák tetejéig futva fel a gyöngyvirág és kankalinok másodszor nyílnak, ia viruló tavasz gyümölcs-gazdag ősszel egyesülve laknak itt és a kert nincs bekerítve, olly biztos fal a mocsarak nádfala. Kinek is jutna eszébe ide lopni jőni? Jókai Mór. Az új rákosí országgyűlés ősi jegyzőkönyve. Az a nagy könyv volt a „csittvári klón lka.“ Ib65-ben kezdték el ezt a 'könyvet szerzeni, ha jól tudom, Sárospatakon, névtelen szerzők. Nevezetes gyűjteménye volt az mindazon érdekes apróbb és nagyobb adatoknak, miket a nagymérvű história elfeledett följegyezni lapjaira, vagy a miit a hatalom vaskeze kitépett e lapokból, vagy a miket az udvaromé hízelgés meghamisított azokban. Ezért a neve „esiittvári krónika.“ „Csitt“ azt teszi, hogy „legyünk némák!“ A jezsuiták, a kikről ez a krónika sok kedvezőtlen adatott jegyzett fel azt hiresztelték el felőle, hogy ez a válogatott hazugságok és bolond ötletek tárháza s még a nevét is elferdítették „Csicsvári krónikának“ s ha valaki valami nagy bolondot vagy nagy hazugságot mondott, az volt rá a közmondás, hogy „ez is a csicsvári krónikába való!“ Hanem voltak — kevesen — a kik tudják, hogy mi az? A kik pedig nagyon keresték, sohasem tudták meg, hogy hol van? Mindig a fiatalság kezén volt az. S a fiatalság rajongó, jó titoktartó és jó szövetkező. Ott lehet találni e krónikában az elfeledett, az eltemetett országos gyászeseményeket; mindig volt itt valami, a mire fátyolt kellett vetni, a mit az utókor-* ral el kellett felejtetni; a mire rá kellett fogni: álom volt az! hazugság az. Az utolsó Zrínyinek fogsága, ki bőrt önében elfeledett beszélni. A harmincnégy gályarab szenvedése, kik mind magyar prédikátorok voltaik. Az örök kenderkötél története, a mit Pajffy Antal grófnak holta napjáig kellett nyakán viselnie, hogy minden percben megemlékezzék rá, ha netalán ifjúkori rajongása megint elővenné, hogy már egyszer egy ilyen patriotikus botlásért ezt a kötelet szerezte a nyakára s a kötél vége a hatalom kezében van. Mikes Kelemennek. Rákóczi titkárának siralmas levelei Rodostó partjáról. Carajffa eperjesi mészárlása. Vak Bottyán viselt dolgai. Józsa vezér járásakelése. A pozsonyi diaetán elhallgattatott urak titkos története. Sok nagy uradalom keletkeztének szomorú adatai. És ezekkel vegyest nagy históriai személyeket jellemző adomák. Mária Terézia és magyar udvari bolondjának komoly alapú tréfái. . A kecskeméti rácpusztítás és az erdélyi pór lázadás leírása. A debreceni castellum kisértetes rejtelmeinek felvilágosítása. És ezek közt emlékezetes epigrammok, gúnyversek és erős politikai pasquillusok. Ott volt feljegyezve Bercsényi verse: „Bátya, ne higyj a németnek, Akármivel hitegetnek; Alert, ha ád is nagy levelet, M int a kerek köpönyeged, Pecsétet üt olyat rája, Afint a holdnak karimája, Nincsen abban semmi virtus, Verje meg a Jézus Krisztus!“ Az országgyűlési gúnyiratok; az emlékezetes „compono, impono“ kezdetű, mit a soproni országgyűlésre írtak, a törvénytemetési paródia, az 1791-iki országgyűlésről. A gúnyversek, miket József császárra írtak a jezsuiták, Josephus lutiheringusnak csúfolva öt s a császár válasza rájuk: „aquila non captat muscas.“ (A sa>s nem kapkod legyek után). S később aztán a berlini gúnydal, melyben egy posta két tarisznyával jön elő az egyikben viszi a császár kedvező rendeletéit, mikot májusban kiadott, a másikban ugyanazoknak júniusi visszavonását. A sajátságos tarifa, melyet a török a legutóbbi háborúban a foglyok váltságdíjára megállapított: mely szerint egy német lovaskatona 5 forint, egy magyar gyalog 3 forint, egy huszár 10 forint, egy havasalföldi nyolc garas. Mélyen titkolt politikai iratok: Martinovich catcchismusa, a Manch-Hermaeon, T. Napoleon proclamatiója a magyarokhoz, az Árpád-ivadék, Crouy-család document urnái; az a végzetes színdarab, melyet XV I. Lajos 1 of ej ezte tűséről írtak, s melyet K .. ,-ban elő is adtak a diákok: a XVI. Lajost személyest tőnek egy álfejét levágva gnilotinnal, amiből az lett, -hogy majd az igazi fejét is utána vesztette; s más ilyen szomorú emlékű iratok, miket á szerzők sírjának porával porzóztak be! Azután vallásos tartalmú ritkaságok. Luther aphorismái. A jezsuita-parancsok. A nagyszombati veres barát tragoediája. A Bafometh-bálvány imádóiról szóló mondák. Az őskori ördögidézési formulák. Hatvani debreceni tanár bűvészeiének emlékezetes hagyománya.
