Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-02-15 / Jókai szám
1925. február hó. AZ ERŐ 133 iránt! Vájjon belenyugodtál volna te, ha azt mondtam volna: ejh, .a te anyád már régen beteg, elküldöm a háztól; hozok helyette neked egy angyalt mostohának. — Nem! Nem. Egy angyalt sem cserébe. — Pedig ő azt akarja tenni velünk. Tudatlan, hátramanadt nemzet vagyunk, ö más néppé, civilizált nemzetté akar bennünket átgyúrni erőhatalommal. Nem úgy tesz, mint elődei tettek, akik el akartak bennünket ölni: ő fel akar bennünket támasztani, de egy idegen világban. Amazok ellen védelmeztük magunkat fegyverrel, vérliuHatással. De ez nem jön ellenünk erőszakkal, aminek kardot lehetne eléje szegezni, hanem csak a hatalom parancs-szavával. Mi védelem van ez ellen? Találd ki? — Én? Hogy tudnám azt kitalálni? — Gondolkozzál csak rajta. Ha ón te neked azt parancsolnám, hogy holnaptól kezdve a rokka helyett nekem pianofortén játsszál s a szolgálóid németül beszéljenek, itthon ne főzess, hanem majd hozatok ón a traktirtól olyan ételt, amit vajjal és nádmézzel főznek, ez a jó; mit felelnél rá? — Azt, hogy nem tehetem, amit nem tudok; s inkább fekete kenyeret eszem, mint a traktir főzték .— Ezt mondanád; pedig milyen engedelmességhez szokott gyönge kis leány vagy! Hát azt gondolod, hogy mi vén, viharokban megedzett férfiak lágyabbak lehetünk? Mi is azt feleljük: „ezt- nem tehetjük, ezt nem vesszük be!“ És hasztalan küldené idő a császár haragos parancsolatjait; nem hajtja azokat végre senki. Nincs egy tisztviselő az országban, aki tovább adná, amit ő megindít. Minden parancsszava egy süket pincébe lekiáltott hang. Az összes tisztikar, a legfelsőtől a legalsóig, egy ellenzéki tömeget képez ellene, a mibe egy rést nem lehet neki törni. Az ősi alkotmányt védi minden ember, amit ö el akar törölni. Szent koronánkat felvitette Becsbe, országgyűlésünket megszüntette, megyogyűlósoi nket betiltotta, földeinket felmérette, házainkat, nemességünket megs zárni áltatta, idegen nyelvet parancsolt ránk, ősi alkotmányunkat megtámadva, a mi nélkül ez a föld nem Magyarország többé. Mi pedig küzdünk mindaz ellen! Hiszen ezt mind nem bánta a szegény kis leány, az, ha az apa is teszi, bizonyosan nagyon helyesen vain téve; ezt még igazolni sem szükséges ö előtte. A kis leány, ha az apja rákócziánus, a „libertás“ pénzt hordja a nyakába akasztva, ha pedig az apja császárpárti akkor a vállfüzérjóre hímezteti arannyal a kétfejű sast, — hanem azt még mindig nem értette, hogy miért kell mindezekért a Ráby Mátyás kezének, lábának vasba kerülni. — Most mindjárt megértetem n kis leánnyal, ajmit meg akar tőlem tudni, — folytain az apa. — Ennek a mi ősi alkotmányunknak van egy nagyon sebhető oldala: a nagyon elterjedt erkölcsi romlás a tisztviselői kárban. Hajdanta, minden három évben újra választották <a megye rendei tisztviselőiket. Aki közülök rossz eharacterümek, tisztátalan kezűnek, megvesztegethető túrának bizonyult be, azt elcsapták, mást választottak helyébe. A császár megszüntette a restaurációt s a meglevő tisztviselőket megtette életfogytig hivatalnokoknak. Ezzel minden megromlott népkínzó megörökült a székében. A megye közönsége többé nem mozdíthatja el azt. De azért ezek az igazságtalan rossz emberek mégis annak a tábornak a részét képezik, amely az ősi alkotmány megvódelrnezésére együtt tart s az igaz, jó hazafiaknak természetes szövetségesei mindaddig, amíg a császár az alkotmányt vissza nem állítja, amíg új választást Jókai hires diákjai. nem enged. És mindaddig hasztalan jelentik föl Becsben a csaló, huzavonó tisztviselők gyalázatos visszaéléseit, idelenn mindenki ezeknek fogja pártját e a császár által leküldött commissariusoknak vet gáncsot. Inkább ezeket a gonosztevőket fogadjuk el cini-' bórákul, hogysem kezet nyújtsunk az olyan legtisztább lelkű, legbecsületesebb ideálistáknak, mint amilyen Ráby Mátyás, akik azt hiszik nemes felindulásukban, hogy a népet szabadítják fel öröklött nyomorúságából s nem tudják, hogy mit cselekesznek? Ezért kellett Ráby Mátyásnak ennyit szenvedni eddig; ezért fog szenvedni még többet, ha rossz csillagai még egyszer idevezetik! — Még többet? — szólt a leány elrémülve. — Igenis, még többet: egész a keserű pohár kicsordultáig; mert most már az egész nemzet felgerjedt. haragját találja magával szemközt. Ő ezt nem is tudja bizonnyal. Hisz a világ nagy eseményeitől el volt zárva hosszú ideig. Nem tudhatja azt, hogy a császár mit kezdett meg azóta? Egy nagymértékű hadjáratot a török ellen, az orosszal szövetkezve. Ismét egy nemes sugallatból eredő szerencsétlen elhatározás. Fel akarja szabadítani a török járom alól a keleti keresztyén népeket. S nem törődik azzal, hogy a magyar nemzet hamarabb ki tud békiülni az elnyomó ozmánnal, mint a felszabadító moszkovitával. Emlékezel rá, tavaly, mikor azt kérdezted tőlem, mi okból illuminálják az ablakokat egv éjszaka egész Pesten? Akkor az mondtam rá: nem értik ezt a kis leányok. Most hát értsd meg. Annak az örömére illumináltak egész Magyarországon, hogy a török sereg győzött, hogy megverte a mi saját seregünket Karánsobesnél: a mi tulajdon fiainknak holttestei fölött ujjongott örömében a nemzet! És gyásznap volt idefenn minden diadalhir, ami a törökök vereségével tért bo hozzánk. Ebből elképzelheted azt a véghetetlen elbusulást, ami az egész országot felháborítja. Minden vármegyéből elszánt hangon írnak fel a császárhoz, protestálva és megtagadva az adót és subsidiumot. S most ő még új contributiókat, új rekrutaúllítást akar elrendelni. Tűz, láng ég a lábaink alatt. Hanem erről Becsben nem - tudnak semmit. Az olyan emberek, mint Ráby Mátyás, azt hiszik, hogy az emberiség ügyének, a népszabadságnak szolgálnak, s nem gondolják meg, hogy micsoda rettenetes állapotnak kell lenni abban az országban, ahol az olyan em-
