Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-02-15 / Jókai szám
1925. február hó. AZ ERŐ 131 resztülszelték útjaikat, mindenütt rost mentében haladva. Általános volt a rémület e csapás miatt. A töröktől, a spanyoltól nem ijedtek úgy meg. Azt mondták: a hollandiak büszkeségének megalázására küldte azt Isten. De nem válogatott a Teredo katholikus és protestáns nemzetekben. Velence költséges védmüvei éppen úgy roskadoztak e titkosan ráspolyozó munka alatt, mint Hollandiáé és Angliáé s a spanyol és francia hajó csak úgy kényszerült fele útján kikötőbe menekülni rostává fúrt fenekével, s a hű katholikus Donag'badée gátjait csak úgy lerombolta a Teredo, mint az anglikán Plymouth hajóépítő medence burkolatát. S a Teredo Navalis nem eszi meg a fát, mint a fai féreg; ö a víz ázalagpival él; a fát csak azért fúrja, hogy pusztítson. A kereskedő államok roppant jutalmakat tűztek ki a módszerekre, amik a szörnyű ellenségtől megóvják partjaikat, járműveiket; Anglia parlamenti végzéssel biztosító azok szabadalmát," kik valamit feltalálnak ellene; ajánlatok, kísérletek tétettek a világ minden részéről, bevonták a víz alá merülő cölöpöket s a hajópalánkokat kókuszolaj, tehénszőrkátrány, aloenedv s assa foetidából készült degetfal, spanyol szurokkal, fagigyús ínésszel, szénné égették a gerendák fölületét, cölöplakó mytilus csigafajt telepítettek meg a veszélyeztetett gátakra,, hogy azok védjék meg az országot fajrokonaik ellen, széles fejű vasszegeket vertek egymás mellé a fába s rézlapokkal burkolták be a hajóoldalakat. Mind hiú munka volt: azért a gátiak cölöpjeit most is minden ötödik évben mog kell újítani s a portpatricki hídoszlopokat s a velencei palack (sarkantyúk) faoszlopait nagy fáradsággal kell a kőburkolatból kilhuzgálni s helyeikre friss oszlopokat leverni. A Teredo Navalis képes volna félszázad alatt minden fát, melyhez a víz ér, elpusztítani s mindegy neki, akár édesvíz, akár sósvíz. Elpusztítására pedig nincsen semmi kilátás. Quatrefago francia tudós azt ajánlotta, hogy ívás idején meg kell a petéket mérgezni az egész tengerparton. Kolosszális önvédelmi eszme! Meglássuk, sikerül-e ilyesmi a franciának? A Teredo a víz alatt Nihil. A Teredo a tengerfenék proletárja. Vigyázzanak azok, akiknek a vizeken van dolguk, akiknek kormányrúd van a kezökben, hogy a maguk legfélelmesebb rémét kitanulják! Mert a csigák története azt tanítja, hogy a Medúza megeszi a tengeri pókot, a Tridacna megeszi a Medúzát, a Polypus Maximus megeszi a Tridacnát, a hatalmas földlakó aztán megeszi valamennyit; ■—■ hanem a megvetett tengeri féreg, a Teredo Navalis, az víabcfojtja a hatalmas földlakót magiát s megeszi öt országostól. Ezt így tanítja a csigák története. • Jókai Mór. Vae vae care pater, nunquam jam carmina dicam. Gyermek Ovid volt az, ki ezt énekelte, Amikor az apja jól elfenekelte: Majd adok én neked verseket firkálni! Még majd u$ságíró fog belőled válni; Gonosztevő leszesz, apád csúfságára, Anyád siralmára, statusnak kárára, Pedig én nevellek országos — izévé, „Vae, vae!" Ilyen adta kölyke! miben töri fejét? Hanem hisz a korbács majd veszi elejét! Addig csépellek, míg csak el nem feledted, Hogyan kell rímekbe szedni a sonettet? 8 ha neked jambus kell, eltöröm a lábad, Bicegő lábadból aztán jambus válhat. Ilyen léhűtőért, nem is tudom, kár-e? „Care!" Ez még csak kismiska, ez még most csak korbács. De majd nagy korodban hogyha rajta kapnak Az ily gonoszságon s érte jól megraknak, Az lesz aztán egyszer majd a fogcsikorgás, Akkor is lesz, ne félj.-nki érte rád ver, „Páter!" Mit nekem a múzsák! az egy se megy férjhez, Inkább emeld szavad Ceres istennéhez, Készülj szolgálatra nagykincsű Plútóhoz, Én is ott vagyok s a konyhára ez jót hoz. Pedig azért derék emberek vagyunk ám, „Nunquam!“ A vers rosszra vezet, láthatsz elég példát: Egyik szerelmes lesz s megszöktet egy cédát, Másik drámát ír és kifütyülik vele, Mást meg leültetik, hogy csak úgy nyög bele. 8 te még kapni akarsz a más ember baján? ,,Jam!" hálod, én szeretlek: új ruhát is veszek. Adok zsebpénzt, csakhogy jöjjön meg az eszed. Szivar kell? puska kell? cirkuszba vigyelek? Kívánj mulatságot, hisz nem vagy már gyerek. Mondd mi kell? Megadom; — legyen akármi. Na? „Carmina!" Mert a kin az apa verése nem fogott, Majd kap a hátára a sorstól billogot, Versek mondásáért most csak hátad szenved, De ha e rossz szokást el nem fojtod benned, Később tested-lelked eldöngettetik ám! „Dicam." Jókai Mór.
