Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-02-15 / Jókai szám
130 AZ ERŐ 1925. február hó. mint a gyöngyiházbe]sejíí Turbo Olearius; vannak luxust űző uraságaik, mint a Turbo Sarmarticus. melynek bárom héja vau, a külső fényes, fekete, azalatt egy fényes narancspiros, s azalatt szép gyöngyházfehér; mikor egyes helyeit leköszörülik, a három szín pompás tarkaságot képez s akkor a „gyöngyös özvegy“ a neve. A Turbo Chrysostomus belseje pedig olyan, mintha színarannyal volna bevonva. S e védelmi rendszert kiegészíti egy bámulatraméltó intézmény. A Turbók nyílása nagy gömbölyű torok. Hogy tolnáit a nyíláson az ellenség be ne hatolhasson, készítenek ők maguknak e nyílásra egy ajtót, mely azt tökéletes légmentesen bezárja. Némelyik Turbó-fajnál félfontosak ezek az ajtók, miket a gyógyszertárban „unigvis odoratus“ név alatt ismernek s hajdan a nehéz nyavalyát gyógyították vele. A Turbó tetszés szerint kinyitja a csapóajtót, ha ki-akar rajta jönni s becsapja maga után, ha jónak látja várába vonulni. Pompás védelmi rendszer! Rendezett államháztartás! És hát mirevaló már most ez a folytonos fegyverbenállás, hadgyakorlat, erődítés, offensiv és defensiv hadkészlet? Ez mind azért van, hogy ha egyszer el talál jönni a minden csigák közös ellensége, a nevezetes bozontos fejű Polypus Maximus, akinek valamelyik őse azt hagyta végrendeletben, hogy azért, van neki nyolc karja és kétszáz szája, hogy mindent elfoglaljon és mindent megegyen, ami a tengerben és a tenger fenekén él és mozog! A véghetetlen teredo navalis. A medusa megette a tengeri pókot, a Tridacna megette a medusát, a Polypus megette a Tridacnát, a kétlábú szárnyajtlan földlakó megette valamennyit. Ette őket siilve-főve, olajba, ©cetbe, bepácolva, felfüstölve, sóval, borssal, tormával, mustárral, nyersen, összeszedte cifra házaikat, gyöngyeiket, kitördelte korallerdőiket; elfoglalta egész országukat. Úgy bánt a tengerfenékkel, mint egy meghódított földdel. Pedig a tengerfenék még nem volt meghódított föld. Még lakott benne valaki, aki urat nem ismer. A véghetetlenek faja: a Teredo Navalis. Egy vékony, hosszú csöves kagyló, nem nagyobb, mint egy tollszár. Eredeti lakhelye a tengereken úszó fatömegek tövisei. Ő az első hajós, ki a Mangi-Mangi fa (Rhizophora) tengerjáró tutajain az óceánokat bejárja. Hosszú csőre, mint egy tollfogpiszkáló, két nyilassal bir; az egyiken a fejét tolja ki, éles ráspolyfogakkal fegyverzett nyelvével; színe szennyes-fehér, alakja jelentéktelen. A tengerlakó hajósféreg összetalálkozott a földlakó hajóssal. Hát ite mit jársz itt az én országomban, idegen csoda ? Aki faházakat építesz a tenger színére s aratsz a tenger fenekén, a hol nem vetettél! Félj tőlem! A tenger királyait legyőzted, ,a tenger isteneit megnyerted; még hátra van a tenger népe; az ón vagyok! A tenger kincseit kiraboltad, még hátra van a tenger nyomorúsága: az én vagyok! Te király vagy, de én vagyok a myriád! Te mindent alkotsz; én többet teszek; én a mindenből csinálom a semmit. Te mindent tudsz, én semmit sem tudok, csak (rágni; én legyőzlek. Te hatalmas vag-y, de én ellenállhatatlan!“ Egyszer a tengerjáró földlakó azt veszi észre, hogy hajója megtelik vízzel. Minden oldalán ömlik be a tengervíz vékony tollszárnyi lyukakon, mik ezerével nyílnak meg hajóbordáiban: minden palánk összevissza fuirva. Az a Teredo Navalis műve! Mikor Drake, a földkörül haj ókázó, útjából visszatért, hajófeneke úgy át volt furdalva a Terodóktól, mintha szivacsból lett volna. Egy hónap alatt az újdonatúj hajó fenekén minden palánk olyan lesz tőle, mint a darázsfészek sejtje.; egyik fúrt lyuk a másik mellett. Irtózatos állat 1 ' Ráles a hajókra, a mint a kikötőbe jönnek s ezrével lepi meg egyszerre. Nem védi mag azokat pusztításától semmiféle kenőcs, olaj, kátrány, büzedék. Keresztülfúrja a legkeményebb tölgyfát, melynek gyantás anyagától minden földi féreg megvesz, a Teredo Navalisnak gyönyörűség elpusztítani; a vaskemény indus Teak-fát, a Sissu- és Saul-fálcát úgy átlyukasztja, mint a papirost. A hajósnép rémületében a „hajók dögvészének“ nevezte őt el: Linné „Calajnitas Navium“ címet adott neki. S ha a dögvész még csak a hajókra ragadt volna! De 1130-ban a Németalföldi Egyesült-Államokat egyszerre csak az a rémhír verte fel, hogy Seeland és Fi'isoland védgátjainak cölöpzete az egész hosszában' összeomlani készül s az óriási munka, mellyel az ember két országrészt foglalt el ésszel, erőhatalommal a tengerfenéktől, semmivé lesz. A tenger újra visszatér a boldog nép lakta mezőkre. S ki foglalja vissza a két országot a hullámoknak? Egy nyomorult féreg! Egy tollszárnyi csiga, mely a cölöpzetet ös3zeőrölé. Bámulatos volt egy-egy darabja ennek a cölöpzetnek, melyet a Teredé összefurt. Némelyikben alig volt már fa, csupa csigafurás. Valamennyi alulról fölfelé fúrta titkos alagút ját egyenközü vonalakban; ahol kettő összetalálkozott, kikerülték egymást a ke
