Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-02-15 / Jókai szám
1925. február hó. AZ ERŐ 129 A csigák harcai* Tessék elhinni, hogy a csigák dühös állatok. Mindenki ismeri azt a kerti csigabigát, a mi útonútfélen mászkál; a lassúság és a postai közlekedés jelképe. Ez egy vakmerő állat, ha ellenségére talál. Lister, híres mialakolog, egyszer egy ilyen Helixet összezárt egy Árion aterrel s a Helix megrohanta ellenfelét, ezöttépte és lehúzta a bőrét: „Tantus animus est etiam pigerrimis animalibus!“ így kiált fel erre a tudós. (Ily dühe van a legrostebb állatnak is!) Hát még azután azoknak a haragja, a mik a tengerben laknak! És a mik kellő fegyverzettel is el vannak látva a harc folytatásához. Azt már mondtuk, hogy minden kagyló húsevő, csak állatfélével él. De vannak azután csigák is. melyek nagy gourmandok s helyébe mennek az áldozatnak, vadásznak rá, megtámadják, megküzdőnek vele. Ez a csigaország armadiája. Mindeniknek sajátságos találmányé fegyverzete van. A Cypraeának hét sor foga van a lágy' húsa között s azon kezdi, hogy az ellenfelének leharapja vele az orrmányát, ha megkaphatja; a Genusnak a nyelvén vannak a fogai s fúrni tud velük. A Bullának nincs külső fegyvere: neki csak egy köpönyege van, amivel betakarja az ellenfelét, akit meg akar törni; a gyomrában aztán van három kemény, hegyes ék, azokkal, mint a diótörövel feltöri a legyőzött csigaellenfél héját s úgy eszi ki belőle az áldozatot. A Testacclhis Scutultimnak van egy hosszú pányvája, melyet össze tekergetve tartogat, mint az esti lepke a szívóját; mikor aztán áldozatához közel ér vele, hirtelen kiveti utána a pányrvát, ráhurkolja a nyakára, mint a „lasso“-t, s úgy rántja be a gyomrába. A Conus admirális, Conus generalis és a Conus prinoeps született katonai talentumok: ezredes, tábornok, admiral már a születése esztendejében. Az elsőnek szép kettős sárga szalagöve van a derekán, gyöngyökkel hímezve; a másodiknak csak egysoros, a princnek biborszínü egyenruhája van, rózsaszínű csíkokkal. Sokat tartanak arra, hogy a fegyverüket mindig magukkal hordják. Soha le nem feküsznek anélkül. Ez a csigaország rendes díszserege. Ott vannak aztán a steombusok; azok között egy gyönyörű szép alak; kávébarna csigahéj, veres hajtókával: egészen a régi honvédek színe; tudós nyelven Diána-fülének nevezik. Ez füge gyerek. Van neki egyetlen izmos hoszszú orrmánya. Azzal ő oly keményen tud verekedni, hogy ha tíz-húsz ellenséges csiga közrekapja, egy perc múlva egy sem mariad ottan, mind szétveri őket. Még ha ember találja is megfogni olyat üt a kezére, hogy másnap is megérzi. Szintén a harcoló csigák közé tartoznak a mithrák minden fajai: a papi süvegek. S aki ezek között leghatalmasabb, az a Mithra Papalis: a pápai süveg. Pompás alak. Hófehér csigaház, biborveres négyszögű foltokkal, s az utolsó három csavarodásán rendes ágbogok vannak nőve, úgy, hogy olyan az alakja, mint egy hármas korona, mint szent Péter helytartójának hármas koronája. Innen az elnevezés. A többi mithrák is igen szépek; a püspöksüveg karmazsin foltokkal, a Mithra Pontificalis tarka marván,vozással ; de hármas koronája egynek sincs. A Mithra Canonicalis meg már csak egészen fehér. S a Mithra Papalisnak pásztorbotja is van. Egy hosszú hús-bot nyúlik ki a héjából, nagyobb, mint az egész alak, a végén köralakban éles, hegyes tövisekkel; a mikkel oly fájó sebet tud ütni, hogy volt rá eset, hogy az ember, aki megfogta, egy ütésébe belehalt. Fél tőle állat és ember. Mindenki tudja, hogy nem megenni való. Az a tulajdonsága van, hogy .aki megtalálta enni, annak nem marad a gyomrában. Ezért tisztelik nagyon és nem élnek vele. Mikor aztán leszáll az éj s előjönnek odúikból a csigák harcosai, akkor kezdődik a hősköltemény. Az ellenfelére találó csiga kiölti hosszú csápjait, felborzolja szemölcseit, ellátja száját, kifelé fordítja fogait, előre szogzi sokfogú proboscidesét s rohan egymásra dühvei: addig küzd, míg a másik orrmányát leharaphatta, akkor aztán megöli. Leszakítja a farkát, letépi a fejét és kiszakítja hójából. A győzelmes csiga kegyetlen. Addig fel sem ltel az ellenfeléről, míg egészen meg nem ette. Vae victis! Va,nnak azután okosabb csigák, a kik vegetáriánusok lévén, ölt maguk nem fegyverkeznek, offenzív háború nincsen szándékukban, hanem azért jól tudják, hogy más húsevőnek, ha egyszer étvágya támad, nem sok respoktusa van a neutrálisok iránt, azért ölt a védelmi háborúra vannak készen. Bölcs, előrelátó politikusok. Csigaházuk minden oldalát megrakják olyan kemény szúrós tövisekkel, sarkantyúkkal, szarvakkal, hogy azokat sem a húsevő csigák fogai, sem a nyolckezü ölelései büntetlenül meg nem támadhatják. A Murex Regius úgy fel van bodrozva finom csipkeifodrokkal, mint egy debreceni főkötő, kívül ünnepi hófehér, belül feketével és biborpirossal van szépen feldíszítve: a Murex Radix pikkelyeket hegyez előre, mint az ananász: a Murex Tennispina hegyes varrótűkkel borzolta fel a házát s még egy hosszú orrmányt is csinált magának fűrész alakra; abba a Loligonak beleakadni nincsen kedve, a Murex Oornutus egy veszedelmes, hegyes egy-szarvat nyújtott ki csigaháza folytatásául s körül tizenegy sarkantyút vert. az oldalába, valóságos monitor megitámadójára nézve; a Murex Adustus olyan, mint egy kővé vált bogáncs s a Ricinula Horridát már a neve jellemzi: „borzasztó himboj“, (pedig nem borzasztó): szép amethyst színű csiga, fehér tüskékkel; a Cym•bium Armatum pedig szószerint „fegyveres csónak“ eszméjét fejezi ki. De vannak aztán mások, a kik az örök békét még ennél is tökéletesebben biztostítótták a maguk részére. Nem európai tractatuisok által, nem a nagyhatalmak összes garantiája alá helyezve létüket; hanem egyszerűen az által hogy olyan vastagra csinálták a házukat, hogy azt a leghatalmasabb tengeri állat sem képes összetörni s amellett kívülről bevonták oly fényes üvegmázzal, hogy azt sem a kukacok, sem a furdan esők éles nyelveikkel ki nem birják kezdeni. Ezek a Turbók. Van nálam egy Turbó Pica (szarka), szép, fekete, ökölnyi csiga, fehér szalagokkal; azt öt Fissurella támadta meg, most is hozzá vannak tapadva; de héját kikezdeni nem bírták; pedig ezek a sziklát is kikoptatják ráspoly-talpaikkal. Vannak óriásaik,
