Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1925-02-01 / 6. szám

VIII. ÉVFOLYAM

1925. FEBRUÁR HÓ.

6. SZÁM.

MAGYAR IFJÚSÁGI LAP

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL :

FŐSZERKESZTŐ: RAVASZ ÁRPÁD.

ELŐFIZETÉSI DÍJ: Félévenként .... 17.000 K.

BUDAPEST, VII., HÁRSFA-UTCA 59 b,

FELELŐS SZERKESZTŐ :

KARÁCSONY SÁNDOR.

ÜNNEPI SZÁM ÁRA 5000 K.

Hősök.

De szép szó ez. Valaha ifjút jelentett, ma mást értünk ugyan rajta, de azért ma is olyanformát jelent. Mert hősök csak ifjak lehetnek. A hetvenesztendős hősök örökifjak és kivételes voltukkal erősítik a kivételt nemismerő kemény szabályt.

Gyerek vagy — diák vagy — középiskolás vagy — gimnázista vagy — felsőosztályos vagy: ugy-e kiváncsi voltál rá, mi következhetik még utána? Megmondom, bár tudom, hogy belülről valami már megsúgta régesrégen: hős vagy.

Óh ez nem a gimnazista voltodból következik, mert nagyon sok hős fiú és hős lány ég nyaratszaka örök bronzszoborrá a magyar alföld olvasztó-hűtőkemencéjében is-. Csak annyi köze van a gimnazistaságodhoz a hősvoltodnak, hogy annak is csak az az egy adhatja értelmét, ha hőssé tudtál válni általa. Külöwben^megfejthetetlen talány marad előtted koporsód bezártáig, miért koptattad nyolc évig az iskola padját.

Jaj, kicsoda hát hős ? És lehetnek-e tizenháromesztendős korukban hősök az emberek ?

Itt, most érzem a maga mélységes valóságában, milyen gyönge ember volnék én a magam erejére hagyva, hogy erről kell nektek beszélnem. Nem véletlen az, hogy kerek egy százada született örökifjak beszédes emléke segít manapság az ősi saslakára szédelegve pillogó gyáva korcsnak fölfelé repülni. És nem véletlen, hogy épen akkor vágytok ti hősökké lenni, mikor Jókai szellemén az újra való megszólalás végzetes sora.

Mert az a hős, kedves kis testvérem, akinek eposz az életejolyasa. És az a modern világ igazi hőse, akinek az életefolyása nem naiv éposz, nem klasszikus éposz, nem népies éposz, hanem “Jókai eposz. Egész nemzetre kiható cselekménye egy küldetésszerű személyiségnek. De nem mindig a csatatéren, hanem hol ott, hol az iskolában, a bánya mélyén, a börtön fenéken, a börze zűrzavarában, az ágyrajárók savanyú légkörében, a rendőr posztján, az árvizes csónak evezőlapátja mellett, virágmagvakat bízva a postára, fent a fellegeken túl, mindenütt. 5 bizony csak prózában.

Hidd el az idén különösen erős hálaimának benned, amely illendőképen szeretné megköszönni Istennek, hogy legmesszebb röpítő szépségeit épen neked, szegény magyar gyereknek adta a Jókai tollán keresztül, hidd el neki, hogy nem egyéniség vagy, amely egy tarka regénysors botlásán keresztül tántorog, maga se tudja, milyen esetlegesség nyugvópontja felé, hanem személyiség, Isten embere, aki világosan megfogalmazott feladatot kapott s azt hajtja végre ebben a mai szürke, angolkóros világban tisztának maradván, botlás nélkül. És ez a hit athlétává edz, polihisztorrá okosít, karakterré nevel. Hős lehetsz. Jo paean! Odaállok a diadalszekered mellé.