Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-02-01 / 6. szám
122 AZ ERŐ 1925. február hó. Volt. Csodák évében bontott lelke szárnyat. Hajnalra várt az új magyar világ 8 csodák évében, szent hajnal tüzében Jelent meg ö: örök magyar diák. Meséstarisznya bólcsejébe rejtve, Kincses mélyében száz mesét hozott S midőn hamvadt a tűz, kihűlt az oltár, Egy nemzetért új hittel áldozott. A múltba látó kék-szelíd szemében Egy ezredév új díszbe öltözött 8 egy nemzet éledt s nőtt meg a mesében Áléit években, szenvedés között. Egy ország szívta szomjasan magába Az ő lelkében megszépült mesét ■ S ölelte benne meghatott szivére A múlt s jövő hívő szerelmesét. És őt olvasta három emberöltő Kicsiny-diákkorában s éltesebben 8 tanulta tőle látni s érteni Az életet: nem úgy, mint van, de szebben. Ő volt a pajtás kis diákszobáknak Csendes-beszédű téli délutánján 8 az ő szavára lett úrrá szivünkön Kárpáthy Zoltán és Jenöy Kálmán. Nincs. Tündérmeséin úrrá lett az élet. Megtépte rútúl rontó fér get eg S nem hull a szétszórt, dúlt romok fölébe Üdítő, enyhe, nyári permeteg. A hősök holtak. Jó, rossz összeolvadt. Hétköznapoktól várunk hősöket. Igás robotban, arccal földre nézve Bóják sokan ma fáradt éltöket. Az ország teste holt izekre esve. Az élet már csdh lassú kínhalál. Szemünk kiég a meddő küzdelemben S a gond sötétje lassan rája száll. . S az ő diákjaf Nézd ma korcs utódját: Nem hisz, nem áldoz és nem lelkesül. — —- Hull, hull az árnyék s holt ország fölébe A végítélet vak homálya ül. — — Óh, szólalj meg már biztatón, te sírkő! Ne zárd a sírba jós beszédedet. Hadd lássuk, halljuk ébredő reménnyel Jövőt ígérő szent ígéreted: Van inég remény — lehet: csirákba rejtve — Féltett jövőnknek titkos méhiben, Bár öntudatlan szunnyad még s az álom S a sejtelem tükrös vizén pihen. Lesz még jövőnk: már bontja zsenge szárnyát, Emlékezésből szív varázs-erőt, Hogy új diák-élettel fejtse titkát_ Szótlan sírodnak, jósoló előd. Próféciádat zsenge hittel őrzi 8 övének vallja ezt a századot, Amelynek vérrel-virradt hajnalában Vigaszt, reményt s hitet tőled kapott. Te légy a társa. Halkszavú meséid Hangjának szíve hívőn tár kaput 8 veled kéz-kézben eszmények világán Az új élethez nyílik keskeny út. Vezess! S akkor lesz új, örök magyarság, Isten trónjánál döntő számadás, Lesz munka, harc, lesz élet és igazság: Ijesz sírból, porból új feltámadás. Lesz! Szőllősy István. Jókai, A magyar költészet lángelméi között kettő van olyan, amelyiknek az egyéniségét és munkásságát egy-egy szempontból még világirodalmi _ mérték szerint is csodának kell mondanunk. Ez a két-magyar lángelme: Petőfi és Jókai. Mind a kettő világrekordot teremtett; amaz bámulatos intenzitású életének és a költői halhatatlanságért vívott diadalmas harcának páratlan rövidségével, emez a világszemléletben és életértékelésben megnyilvánuló lelki fiatalságnak páratlan hosszúságával. Tehát voltaképen mind a kettőjükben a fiatalság égi adományát, csodáljuk, a fiatalság intenzitásának, illetőleg extenzitásának azt a csodaszerű fokát, amelyet eddig még nem ért utói soha senki a világon. Petőfi megmutatta, hogyan élheti át az ember, huszonhat éves korára, a földi lét minden örömét és fájdalmát, minden vágyát és_ kétségét s hogyan lehet ezt a néhány esztendei összesürített életet egyszerre fölemelni a művészi és erkölcsi nagyszerűségnek, a< költői és emberi jellem halhatatlanságának arra az örök magaslatára, melynél továbbszárnyalni a prófétai kort megérő 'emberi elme sem tudhat. A magyar történelem legtermékenyebb fél-évtizedének, a reformkori nagy nemzedék izzó tettvágyának jelképe ő, nélküle nem képzelhető el Magyarország akkori sorsa. De egy nemzet a csatatéri bukás után nem tűnhetik el — mint Petőfi — a föld színéről a legendák dicsőségébe. A nemzetnek a bukásban is élni kell s életére nézve ilyenkor talán még döntőbb fontosságú, mint máskor, az a körülmény: van-e valakije, akinek minden érzelme, minden gondolata, minden szava visszhangot tud ébreszteni a nemzet lelkében ... Az 1849-cel kezdődő szomorú korszak magyar nemzedéke a Gondviselés különös kegyelme folytán olyan költőnek a varázsos hatása alá került, aki csodaszerü sikerrel tudta gyógyíthatni a beteg nemzet lelki sebeit Volt. — Nincs. — Lesz. Az „Eppur si rnuove“ örök diákhőse sírkövének Jókai sírjára is odakivánkozó felirata. —
