Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1925-01-01 / 5. szám

1925. január hó. AZ ERŐ d) a tanár és diákok közötti intimebb viszony, e) football, f) dohány, kártya, korcsma, g) udvarlás, korzó, tánc, li) vívás és párbaj. A tárgyalást az indítványozás sorrendjében az a) ponttal kezdtük meg. Mindjárt kezdetben az a nézet alakult ki, hogy a tanárok gúnyneve nagyon ritkán gúnynév. Sokszor a szeretet és majdnem kivétel nél­kül mindig a meghittség, a familiáris érzés jele. Kein mindig szellemes; van úgy is. hogy tiszteletlenség hozta világra, de ha megmarad, föltétlenül lekopik róla a szellemtelenség is, a tiszteletlenség is s lesz belőle, mint a többiből, annak a jele, hogy akit je­lent, nem idegen nekem, hiszen mindennap látom, mindig kritizálom és a legrosszabb esetben is: meg­szoktam, ha meg nem szerettem. Kétféle tanárnak nincsen diákneve: akit csak tisztelnek és akire csak haragú sznak. Ezen a ponton hirtelen nagyot mélyült a vita, kombinálódván a d) ponttal. A tanárok diákneve minden esetben a tanárok és diákok közötti viszony­tól függ tehát és mindig hű mutatója a tanár tekin­télyének. Az a kérdés most már: melyik tanár tekin­télyes igazán? Vagyis: milyen legyen a tanár és a diákok között az ideális viszony — a diákok szerint? Van a debreceni tanárok között valaki, akit most emlegetni kezdtek a diákjai. Nagyon mélyről jövő tisztelet és szeretet melegítette meg a szavaikat, mi­kor róla volt szó. Meg akarták okolni, miért olyan nagy tekintély előttük s igen érdekes dolgok sültek ki róla közben. . Pedig nagyon szigorú, semmit el nem néz“, — így kezdődött a jellemrajz. (Ugy-e, íz ember nem is hinné?) De nagyou finom hozzánk, föl­tétlenül igazságos és a nagy, fölényes tudását állan­dóan érezzük. Aztán megindult mint egy nagy zuhatag, a taná­csok árja, (mint egy negatív fényképlemez, ahogy az előhívóban egyre jobban előtűnik), milyen ne legyen az a tanár, aki a diákoknak a szívébe bele akar köl­tözni ? a) ne erőltesse a diákokra a barátságát. Magától kell annak jönni, b) de ne akarjon félistennek se látszani a katedra elérhetetlen magasságában, c) ne „kivételezzenA többinek, nagyon fáj, ha észreveszik, -hogy nem mindenki egyforma, d) tudjon felejteni, megbocsátani. Őrizkedjék az előítélettől, e) jól teszi, ha állandóan figyeli önmagát és a gye­rekeket, hogy nem félnek-e tőle? Sokszor azért buk­nak meg, sőt züllenek el a diákok, mert némelyik tanártól „begyulladnak“ és azt a keveset is elfelejtik, amit tudtak. Olyan diák is van, aki egészen jól érti ezt vagy -azt a tantárgyat, de egy bizonyos tanárnak nem tud felelni, meg dolgozatot írni egy szót se. Fél tőle. Elfogódott. í) ha megtilt valamit a tanár, maga se csinálja. Ezeket a pontokat egyhangú helyesléssel fogad­ták. Igen érdekes vita indult meg azonban két pont könül: , g) a notesz. Osztályozzon-e a jó tanár? Vájjon nem akadálya-e a jóviszonynak az a körülmény, hogy aki előtt én őszintén kitárom legbelsőbb egyénisége­met, az engem annál jotyjan megítélhet, esetleg el is ítélhet. h) a lecke. Maga adja-e fel a leckét a jó tanár, vagy közmegegyezés tárgyává tegye? Nem lesz-e en­• 115 nek kényszermunka-jellege? Ellenesetben: nem ve­­zet-e a másik módszer anarchiára? Mind a két baj lehetetlenné tenné az őszinte jó viszonyt. Hosszú, heves vita után az országgyűlés a felvilá­gosult abszolutizmus hívének bizonyült. Az osztály­zás és leckeadás jogát a gyenge és a stréber diákok miatt nem mernék vállalni. Ideális helyzet volna, de kivihetetlen, — mondta az egyik hozzászóló méla.bú­­san. A stréberek azt néznék, mi tetszik a tanárnak, a gyengék meg nem törődnének vele, el tudják-e vé­gezni az anyagot, csak azzal, hogy holnapra ne legyen sok dolog. Osztályozásnál besuigó és protekciós, meg kézkezetmosó-rendszer fejlődnék ki. A mai rendszer mellett a tanár esetről-esetre megkérdezheti az osz­tályt 1-eckoadásnál is, osztályzás előtt is, ha éppen jó­nak látja. Az Ítélethez több érettség kell, mint ameny­­nyivel egy-ogy mai osztály rendelkezik, — hallatszott innen is, onnan is. A többi kérdésre nem jutott idő, de, úgy találtuk, hogy majd egyszer, valamikor máskor, föltétlenül jutnia kell még. IV. Sopronban. Néhány (vagy csak egyetlen) csupa-lélek theo­­logus ajándéka ez a látogatás. Az a nap, melyet ebben a régi, szép városban töltött Az Erő, még sokáig erő­forrás marad a számára. Ha majd a munká olykor megfaikítja az eszményeinket, ba Lucifer ötperces, félnapos, kéthetes győzelmeket akar aratni hébe-hóba a munkakedvünkön és a jövőbe vetett hitünkön, olyankor meg fognak jelenni előttünk a Nemes Ma­gyar Társaság, meg a Deákkuti alkotmányazó gyüle­kezések éltető tradícióinak mai továbbépítői és mi a pesszimizmus arcába vágjuk majd a Luther Márton tintatartóját. Mennél nagyobb erővel tehetjük ezt ak­kor, annál többet köszönhetünk nektek soproni diák­kezek baráti. szorítása, soproni diákhangok elfogódott búcsú-köszöntése szakadó esőben, sötét este .. . ott az árvaház kapujában . . . Talán éppen* azért. van kevés tuidatnivalónk innen, mert hogy az a kevés olyan sok. Minden. Úgy érez­zük, hogy Sopronban Az Erő előfizetőiből nagyon so­kan Az Erő olvasóivá váltak. Hogy ez a csoda hogy történt, bajos volna volna elbeszélni, olyan egyszerű. Akik eddig egymást.csak hírből vagy még úgy sem is­merték, ezen a napon megismerkedtek. Nyilvánvaló lett, hogy kölcsönösen szeretjük egymást és kölcsönö­sen egymásért vagyunk. Az öregek, hogy megtanít­sák a fiatalokat a saját csalódásaikra és saját sike­reiknek egyetlen titkára, a fiatalok, hogy nagyobb sikerrel és kevesebb csalódással folytassák azt, ami az öregeknek legjobb esetben is csak a kisebbik felében sikerült. Beszéltünk kis és nagy gimnazistákkal, tanító­­képezdésekkel és cserkészekkel. Sok-sok jótanácsot kaptunk (és iparkodtunk is adni) Az Erő jövendő út­ját illetőleg. Este aztán rúkosi országgyűlésre sereg­lettünk a Nemes Magyar Társaságban. Éreztük, hogy Kis Jánoséle szelleme történelmi levegővel telíti ezt a helyet. És nem akartunk méltatlan utódoknak bizo­nyulni. Egy tényt és egy problémát súgott nekünk ez az este. Mindakettö drága kincs és benne szunnyad a jövő termése. a) Minden vezető, elsősorban minden nevelő szá­mára egyre világosabban megmutatkozó tény, hogy a diák csak azt tanulja meg, amiről az életérzése azt mondja neki: erre neked szükséged lesz, ha :élni

Next

/
Thumbnails
Contents