Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-01-01 / 5. szám
116 AZ ERŐ 1925. január hó. akarsz. (Ha a ma diákjának az életérzéseit felfokozzuk s igényeit nagy távlatok és igazi magaslatok felé megnöveljük, akkor majd a leendő gazdász i>s megérzi még kisdiák korában, hogy a latintól, meg a görögtől többet terem a Székács búza és jobban meghízik a szimentáli söre). b) Minden diák számára, aki a holnap iránt sajátmagán keresztül érez felelősséget, fájdalmasan sürgős kérdés: nevelhetők-e a v.zetők, tanárok és cserkészparancsnokok? (Hogyne, de a diák csak egyféleképpen teheti ezt meg: tanítsa meg a vezetőjét vezetni. A legtöbb vezető attól vadul meg, hogy megérzi, ha nem akarják a gyermeked ráhízni magukat. Bízd rá magad a vezetődre őszintén, egészén, fentartás nélkül. Éreztesd meg vele, hogy egy sors, egy egész élet drága terhét bíztad a kezére. Nézd a máskor ide-oda ugráló szilaj, kis ouikrászinast; milyen aggodalmas arccal lépeget keresztül az utcán: krémmel teli metszett üvegtálcát visz ia kezében, most már nem szalad gond nélkül ugrálnia). Az Erő magáról tudja, hogy a soproni este milyen mélységes mélyen szántott. Kell, hogy jó esztendő teremje teli ezt a szántást! V. Kecskeméten. A kecskeméti diákok hangversenyt rendeztek Az Erő jarvwra s vendégnek- meghívták ötét magát is. Első fecskék voltak a kecskeméti diákok ezzel a gondolattal és mi innen is ismételni akarjuk előttük, hogy mindenért -hálásak vagyunk, ami a szeretet jele. De éppen ennek a szeretetnek a jegyében arra kérjük minden jóravaló olvasónkat, hogy legyen ia szeretetek még nagyobb és Az Erő számára olyan hangversenyt adjanak ezentúl, amelynek minden egyes száma közölhető volna Az Erőben magában. Ünnepély után rákoei országgyűlésre maradt ott az ifjúság. A barátságos marasztalásra, hogy: akit nem érdekel, menjen haza, mindenki helyén maradt. Aki ia szíveket és veséket vizsgálja, jobban tudja, mi szeretjük (hinni, hogy csakugyan a Sijíve szerint. Először Az Erő dolga került szőnyegre, — igazán eredményes (kölcsönös) tanácsadás formájában. (Különösen a sport és zenei rovat gazdagabbátétele fog sokat köszönhetni a praktikus' tanácsoknak). Sok szappanbuborék is széjjelpattant. Sok kifogás megméretett és hiányosnak találtatott. Azt hisszük, hogy Az Erő olvasóinak a száma Kecskeméten sem fogyott ezen az estén. Azután késő lett... A rákosi országgyűlést azért mégis megtartottuk. Az volt a kérdés: miről beszélgetnénk, ha iaz idő el nem járt volna? A kecskeméti problémák ezek szerint a többek között a következők: a) Hogy kapcsolódjék bele a diák a különféle egyesületekbe ? b) Mi legyen az álláspontunk a modern eszmeáramlatokkal szemben? e) Jó-e, ha a diák szerelmes? d) Szükségünk van-e már diákkorunkban világnézetre és hogy tegyünk ilyenre szert? Talán még lesz rá mód, hogv ezeket a kecskeméti problémákat valahol, valamikor, valahogy meg is hányjuk-vessük. * Az Erő a jó harci paripa ösztönével érzi, hogy az új korszak, ez a diadalmas, szent, nagy, új kereszteshadjárat megkezdődött. Evett a ti telketek tüzes parazsából és a mesebeli királyi udvar alján tengődő gebéből egyre jobban táltosodik. Itt az idő, — nem kell más, csak hogy a hátára kapjatok s emberi hangon kérdezi tőletek: Hogy repüljek, édes gazdám mint a villám, vagy mint a gondolat? 1825- 1925. Ezeresztendős történelmünkben sok nevezetes dátum van, de talán egyik sem olyan gazdag, mint 1825. Ismerjük jól a történelemből, hogy abból a kápráztató magasságból, ahová nemzetünket Nagy Lajfís és Mátyás király emelték, milyen pusztító zuhanással hullott alá a magyar, részben a belső események (a török hódoltság, a Habsburg-dinasztia birodalmi politikája), részben a nemzet felekezeti villongása, pártoskodása miatt. Bizony a nemzet a XVIII. század vége felé olyan kétségbeejtő helyzetben volt, (hogy erős Ilit kellett újjászületését reményleni. És mégis voltak, akik hittek és erős hittel elindultak egy nemzetet életre rázni. 1825 az ébresztés nagy esztendeje. Az akkori országgyűlés magában is értékes volt: a nagy országgyűlések közül való; de örökké emlékezetessé Széchenyi István fellépése tette: az Akadémia megalapításával. Ugyanakkor indulnak el a lelkesítő sarok: „Régi dicsőségünk hol késel az éji homályban?“ És a Zalán futásának buzdítást, bizodalmát lehellő soraira az isteni gondviselés, mintha mindjárt választ is adott volna a komáromi bölcsőjében pihenő kis gyerekben: Jókai Mórban. Nagy esztendő lesz tehát ez az év. Már készüli is rá a nemzet. Az Akadémia komoly, méltósáigos ünnepségekkel akarja századik évét megülni. A napokban elhunyt történettudósunk, Fraknói Vilmos, már el is készült az egyik ünnepi munkával: megírta az Akadéipia száz évének történetét. Ez az ünnep azonban már természetéinél fogva is csak kisebb körre fog szorítkozni. A Jókai-iiiinnepsőg azonban a nemzet egyetemes, általános hódolata lesz a nemzeti géniusz előtt. Itt mindenkinek, a nemzet aprajának-nagyjának, ki kell venni részét, mert nincs és nem lehet ebben az országban olvasni tudó ember, aki. az ö írásaiból ne olvasott volna és lelkes gyönyörűséget ne merített volna. A Jókai-oentennárium méltó ünneplésére a napokban alakult meg egy előkészítő-bizottság Rákosi Jenővel az élén. Azt akarják, hogy a nemzeti élet- minden jelentős tényezője kivegye a vészét. A színházak, mozik tartsanak ünnepi előadásokat. A könyvkiadók bocsássanak díszes Jókai-kiadást közre. Rendezzen Jókai-iinnepet az ország, valamennyi iskolája. Milliós pályadíjakat tűzzenek ki Jókai életének, költészetének tanulmányozására. A művészek emléktárgyakat, emlékérmeket, plaketteket készítsenek, stb. Az Erő is ünepelni fog. Külön Jókai-számot ad ki. Legyetek ti is segítségünkre, hogy ez a számunk méltó legyen az ö emlékéhez és a magyar ifjúsághoz Már most készülni kell erre. Olvassátok müveit; ez legyen az egyik forrás; a ^másik pedig legyen a napokban megjelent két pompás Jókai-könyv. Zsigmond Ferenc debreceni i'ef. kollégiumi tanár írta mindakettőt. Az egyiket Jókai címmel az Akadémia adta ki
