Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1925-01-01 / 5. szám

114

AZ ERŐ

1925. január hó.

fiaim,

C50U éoewgöereieí

az eo0 noranouíia.

_ - Tt5rH 3 .I9C3.">«

III. Tiszántúli nóta.

Édestestvére ez a nóta a múltkorinak. Vele egy leiekből lelkezett, ott született a nagy magyar rónán, ahol nem talál akadályt sem a szem, sem a lélek, sem a tüzesvérü csikó. Ennek a korlátlanul nagy szabadságnak félelmetes szépségét kevés nótánk zendíti

meg szívhez szólókban. Mintha az örökké küzködőbajlódó magyar életnek lüktető, elevenen kiszakadt kis. darabja volna, úgy szomorkodik egyszerű szavaiban és zengő melódiájában valami messziről hozott szomorúság. Ébreszt és riog'at-e titeket is, magyar fiúk, ráismertek-e hangjaiban a ti szívetek dobogására ?

r

Uj rákosí országgyűlés vidéken*

II. Szegeden.

Szegedre véletlenül került Az Erő november 14-én a Leányegyesületek kerületi -konferenciája alkalmából. Ez meg is látszott az ottani országgyűlésen. A fiúk összejöttek, mert összehívták őket, de nem tudták alapjában véve, hogy miért is vannak ők most együtt. Az idő is ki volt mérve a konferencia miatt. Az egész összejövetel igazán csak arra volt jó, hogy személyesen megismerkedjenek egymással azok, akik eddig csak egyfelől levél, másfelől nyomtatott-betű útján ismerték egymást. (Viag-y még úgy se). Szóbakerült Az Erő ügye; sok életrevaló jó tanácsot kaptunk, köztük legfigyelemreméltóbb néhány szakiskolás (kereskedelmista) barátunknak az az óhajtása, hogy az őket érdieklö kérdésekről is hozzon Az Erő néha-néha cikkeket. Már készül is egy ilyem cikk (A pénz betegségeiről), mihelyt Jókai megünneplése megtörtént, sort fogunk rá keríteni. Ezt a kedves szegedi alkalmat nem tekintjük igazi országgyűlésnek. Ismerkedő délután volt, amelynek emlékéül néhány lelkes fiatal szempárnak és tennikész areélnek a fényképét hoztuk el a lelkűnkben s melynek — mi legalább úgy érezzük — még minden bizonnyal folytatása következik rövidesen.

III. Debrecenben.

Ide személyes jóbarátok hívták meg Az Erőt (két nyolcadikos, meg egy hetedikes, mindahárom régi,

kedves ismerős). Maga a gondolat azonban új volt, (hiába hordozzuk a véres kardot már harmadéve szerte az országban Az Erő hasábjain). De úgy érezzük, csak volt új és idegen. Ahogy a problémák megszülettek és élni, küzdeni, hatni kezdtek az öreg kollégium egyik nagymultú szobájában, hirtelen eszmélni kezdett a legtöbb fiú. Istenem, hiszen itt komolyan, valósággal, tréfán kívül az én életemről van szó, jaj, nem lehet, hogy rólam, nélkülem határozzanak, hogy az idő szekere keresztülhajtson rajtam s összetörve hagyjon ott az országútfélen. Hiszen én diák vagyok, mé-g csak nem is utasa, hanem kocsisa az új idők szekerének.

Nem hiába régi tradíció Debrecenben az ifjúság önkormányzata, nem hiába itt írták és őrizték a Csittvári krónikát: itt volt az új rákosi országgyűlés a legalkotmányosabb. (A soproni hasonlított még hozzá legjobban, de o,tt inkább csak hallgatott az ifjúság: itt iparkodott törvényt hozni s hihetőleg már a közeljövőben törvényt is lát majd, mint régi jobb időkben).

Először a napirendet állapítottuk meg. A megjelentek véleménye szerint a következő problémák megoldatlanok és sürgősek debreceni vonatkozásban:

a) a tanárok elnevezése, (az úgynevezett .„gúnynevek“),

b) cserkészek és nemcserkészek viszonya a diákéletben,

c) kell-e görögül tanulni?