Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-01-01 / 5. szám
1925. január hó. AZ EBÖ 111 A főigazgató — néhai Vass atya — másnap hospitált. Az V-ik osztályban éppen történelem-óra következett. Bejön a „fődiri.“ Izgult a fiatalság, de még jobban llomolya bácsi. Hiszen olyan öreg ember és . . . — Kérem, tanár úr, hívja ki, mondjuk, a leggyengébb diákját. llomolya bácsi gondolkodás nélkül kiált: — Jöjjön ki Paksy . . . Persze, a mi fiatal barátunkat bántotta a leggyengébb szó és huncfut mosollyal szemében, kijö nagy sunyin. — Mi a lecke? — kérdezte a „fődiri.“ —• Kolumbus, — volt a válasz. — Mondd el akkon, fiam, — ha tudod! Hogyne tudnám! — gondolá Paksy s kezdő: — Hát Kolumbus nem is volt olyan nagy ember ... — Folyt-folyt, a szó a leggyengébb diák ajkáról, mint még soha s elbeszélte a „Homolya bácsi“ magyarázatát. De mikor ott járt, hogy: Nini, kapitány úr, — fejsze, fazék, csutka, lavór úszik a vízben . . . A jó öreg „Homolya bácsi“ nekiugrik Paksvuak s kilöki az ajtón: — Takarodj ki. gazember. Paksy még visszaszól a főigazgató úr felé: — Magyarázat szerint tanultam. Szegény Homolya bácsi alig tudta a nagy felindulástól megmagyarázni: kicsoda-micsoda Paksy, Vass atya meg a nevetliatnékjét tartotta még azután is csak igen nehezen vissza. A szeme azonban gyanúsan csillogott az egész óra alatt. Paksy bálba megy. Paksy barátunk megért miár busz tavaszt, de egy érlelő nyarat, mikor mellveregetve mondhatná: érett vagyok, —• a tanárok bölcs igazságossága miatt — nem is remélt valaha is elérhetni. Farsang volt. Dics plakátok hirdették a pelyhes téli napon: jogászból lesz. Arról elmaradni, nagy keserűség lenne Paksvnak. Látta magát, amint az ütemes zenéire táncosnőjét viszi-viszi a fényes teremben, hogy issza a habzó pezsgőt. Zsebébe nyúl. . . Mbali, de keserves a felébredés. Álom, zene, táncosnő, mind oda. Nem! Paksy találékonysága hamarabb kitalálta a pénzszerzés mesterségét, ad hoc. mint a hárombagúak köbét. Újudvar az Erő játékterén. Fé n y k épczés tükörrel. A múltkoriban elmondottakhoz hasonló módon lehet magtréfálni a társaságot egy másik játékban. A játékrendező kiküldi társát a szobából s a visszamaradtaknak elmeséli, liogv ő a tükör segítségével bárkit le tud fényképezni s ha barátja visszatér, a tükörbe nézve megmondja, kinek a képet vette fel a tükörrel. A többiek persze ezt kétségbevouják, erre ő egy önként vállalkozót pár pillanatra a tükör elé állít. A kint levő fiú visszatérve, egy darabig néz-néz a tükörbe s azután csak megnevezi azt, akinek a képét látja benne. S persze eltalálja. — A játék titka, hogy a rendező annak a helyére ül le, akit az Felöltözött frakkba-klakbba s felvette rá apja hálóköntösét és sapkáját. Azzal öreg csoszogó lépésekkel ment a konyha felé s mikor kioltotta a villanylámpát, a félig kinyitott ajtón bekiált a konyhába dörmögős apja-hangon: — Any jak, adjál öt pengőt. Megyek a Rózsabokorba. Szacsvay-bankettre. öreg Paksyné — kissé pörölve — mérgesen behajítja a szekrénykulcsot a félig nyílt ajtón: — Do aztán csak öt forintot vegyél ki, te vén mulatós. Egy fregoli-müvész tökéletes gyorsaságával átvedlett a mi álcás öregünk s vígan, fütyörészve ment lo az utcára. Konflis, báli belépő, ruhatár, bor, egy-kettőre ki lettek fizetve s jött a tánc, a muzsika, kislány ... az álom, az édes álom. De hajh, reggel négy óra felé, amikor a mámor elszállt, a kislányt hazakisérte a mamával, — Bihari Gyuszi pajtásával — egyre világosabb lett előtte a balsors. Mi lesz otthon? — Gyuri, — szólt pár perc múlva hősünk — te meg talán haza se menj már pokolba. Velencére. Eljössz hozzám, lefebszel az ágyamba ... — Rendben van, János. Hazamentek. Gyuri az ágyba s Paksynk a díványra feküdt le, de utóbbi ruhástól, fertigten“ várva a veszélyt. Kilenc óra felé, csendben nyílik az ajtó, de azért János felébred s az ajtón óvatosan belépő apja megett kioldalog a szobából. Paksy bácsi pedig, egy hatalmas csibukszárral kezében, az ágyhoz megy s az alvó Gyusziról lerántja a dunyhát — s esihi-puhi, piff-paff. üt-vag a csibukszárral. Gyuszi barátunk persze felébred, « « helyzet tragikumában kesernyés mosollyal kiált: — De Paksy bácsi, Paksy bácsi, hiszen ón . . . . — Mit neked, még Paksy bácsi! Nesze neked „Paksy bácsi.“ S azzal üt-vág, csóp-hmdar tovább, majd győzteflpamosollyal arcán, el-kibiceg a szobából. Gyuszi hónapok múlva jön össze egy utcai találkozásnál az öreg Paksyval. Akkor magyarázták meg egymásnak kölcsönösen az esetet. Mit tehettek egyebet, nevettek egy nagvot rajta. Hiszen ti rossz előbbutóbb megbün hőd ük. Amint azt Paksy barátunk még aznap este megtapasztalhatta. Stephani M iklós, (N.-Várad—Bi karnagyba jóm). imént tükör elé állított, úgy, hogy az viszont kénytelen az ö helyét elfoglalni. Séta a világ körül. Különböző (tárgyaikat megszámozunk és szanaszét elhelyezzük őket a szobában. Mindegyik darab egy-egy országot jelképez, így például egy pár facipő jelzi Hollandiát, eg.v bikának a képe Spanyolországot, Kínát egy doboz tea, Svédországot gyufa. Oroszországot medve, Németországot festék, vagy valamilyen vegyiszer, stb., stb. Természetesen ugyanígy lehet megfelelő jelképeket találni Magyarország jellegzetes vidékei vagy városai számára is. A játékosok azután papírral, ceruzával kezükben sorra mennék és próbálják kitalálni, hogy milyen földön is járnak most. Az ,a győztes, aki a megfejtésben legügyesebb volt.
