Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-01-01 / 5. szám
no AZ ERŐ 1925. január hó. és rajuk váró kis állatot, inast, gyereket, diákot, úrfit, apródot, embert és ördögöt. Ha nem próbáltátok, ha megpróbáltátok, bizonyos, hogy baj van. Könyv nélkül is megmondhatom. De talán megváltozik a helyzet, ha megmondom az okát is. Azok az ellenségek nem elvont szimbólumok, hanem eleven valóságok bennetek-köriiletek. Azok a mi élő, emberi organizmusunknak és intellektusunknak meglévő, reális alkotórészei. És megérezték, hogy veszedelem van készülőben. Ha megindul benned a becsületes küzdelem, akkor már azt is érzik, hogy babra megy-e a játék, vagy életre-lialálra szóló párviadalt kezdtél velük. Emlékezhettek rá, egy ízben azt üzentem: halálosan komolyan veszünk benneteket is, az ügyet is. Nos, hát azért tesszük ezt, mert halálosan komoly az ügy és éppen olyan halálosan komoly dolog az is: vállaljátok-e ezt a kemény harcot. Mert ha nem vállaljátok, akkor — nem rémítgetni szerető kedvvel, de nagyon világosan és érvekkel alátámasztva — kénytelenek vagyunk megüzenni nektek, hogy nem látjuk biztosítva a kezetekben Magyarország jövendő sorsát. Szibariták, kontárok, műkedvelők, nyeglék, poltronok. szolgák, farizeusok és hitetlenek nem alkalmasak teremtő munkára. S lehet, ti még ma sem tudjátok, mennyi belőletek egyik vagy a másik. Veszteséglistán van eddig minden őrszem, d) Még nem veszem veszteség-számba, de nem tudom, hányán vettetek részt az első offenzív hadimozdulatban. Még semmit sem tudok, —- hiszen a jelentések még meg sem érkezhettek, de erős a gyanúm, hogy ez is sikerülhetett volna . jobban. Igazatok van, ha a parancsokat megkritizáltátok, (ha sikerül a tábor, beszélhetünk erről a kérdésről quantum satis), de egyben nincs igazatok. Nem jól tettétek, hogy nem hajtottátok őket végre. A parancsnak hinni kell és a parancsot tenni kell. Azért parancs. Azért van imperativusbam írva, mert nem tűri a feltételt. Tudjátok, hogy a feltételes mód a coniunctivus. Nincs feltétel. Van, a legszigorúbb szolgálati szabályzat is megengedi ezt, van cselekvési szabadság a parancsok végrehajtása közben is. Lehet módosítani, lehet a tempót a megadott határidőn belül szakaszonkint önként adni meg, sok minden lehet, de mindig csak az eredeti parancs szellemében és annak a célnak az érdekében, amely a parancsot létrehozta. Senkinek sincs kifogása ellene, ha te példának okáért nem korcsolyázni tanulsz meg az idén, hanem — mondjuk — skízni, (különösen, ha korcsolyázni már öt év óta jól tudsz). Még pedig azért nem haragszik rád senki, mert a parancs célja testedzés és testügyesítés volt. De a parancs megszegése, ha te művészi vagy tudományos szenvelgésből elhanyagolod a tested edzését és fölényesen mosolyogsz te az idegember, az Übermensch, az izomemberek alacsonyabbrendüségén. Nem szólva arról, hogy képtelennek mutatkoztál egy aránylag kevés nehézséggel járó összefüggő Programm keresztiül vitelére. Harag és neheztelés nélkül nézek végig a megritkult csatarenden. Fáj nekem a nagy pusztítás, amit az első összecsapás okozott, noha láttam, — mert látnom kellett — jóelöre. Számoltam is vele. Azt is jól tudom, hogy nem minden kidőlt katona halott. Vannak köztük sebesültek, törődöttek, sőt lógosok is. ütközetben, roham után, gyülekezőt szokás fújni és akkor nagyon sok elveszettnek hitt harcos újból előkerül. Mielőtt tehát esetleges visszavonulásra gondolnánk. hamar ide. kürtös, add meg a jelt gyülekezőre 1 8. sz. parancs. Revízió után minel.n őrszem kiegészíti a teljesítményét, lehetőleg száz százalékra. Végrehajtási utasítás. Azt hiszem, egy kicsit újra világosabban látjátok a helyzetet, mint eddig. Januári kötelességetek röviden ennyi: amit szeptember,október, november és december hónapban elmulasztottatok vagy csak immel-ámmal feliből-harmadából végeztetek el, csináljátok meg jól. hívő lélekkel és annak tudatában, hogy a legpraktikusabb, legaktuálisabb, legnehezebb, legdicsöbb hazafiúi kötelességtel; teljesítettétek. (Hiszen, ha nem úgy volna, ugyebár régen megmondtátok volna, azóta naiv hittel egyre csak reménykedő, szegény bátyátoknak?) A MAGYAR DIÁK • ^&• ANEKDOTAKINCSE . Ü Kolumbus. A nagyváradi főreáliskolában a história tanára 19 . . évben Homolya bácsi volt. Az öreg — testileg is öreg, ingerlékeny, heves természetű, lelkileg is öreg —• jó régi táblabíró-korabeli —■ öreg ember volt. Magyaros érzését külsőleg is dokumentálta, hegyes volt a bajusza, göndör a szakálla, zsinóros ruháiban, eziiut sarkantyus-csizmában járt. V-ik osztályos volt akkor minden idők leghuncfutább diákja, — Paksy. Tanulni nem tanult sohasem s így történt meg, hogy tizenkilenc évvel járta az V-ik osztályt. Azért engedték át egyik-másik osztályon, hogy megszabaduljanak tőle. Kolumbusról magyarázott Homolya bácsi: — Hát, tudjátok, fiaim, Kolumbus nem is volt olyan nagy, nevezetes ember. Afféle kalandor volt ő s mivel a nehézsúlyú, politikával és babonával telt levegőt Hispániában nem tudta elviselni, s hogy a szép királyné rút haragját kikerülje, —- elhajózott. Elsőrangú célja pedig a szerencse-keresés. Ment, ment a bárkája, éhezett a legénység, préda nem került a tengeren — hetek óta már. Egyszer csak észreveszi a kormányos: Nini, kapitány úr, fejsze, fazék úszik a vízben. Szólott a másik: Almacsutkát Iáitok. Kolumbus pedig azt. mondta: Szárazföld! így fedezte ö fel Amerikát. — Hát holnapra . tanuljátok meg, íiaim, Amerika felfedezését. Nem kell szószeriint a könyvből, csak úgy saját szavaitokkal, magyarázat után.
