Az Erő, 1924-1925 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1925-01-01 / 5. szám
106 AZ ERŐ 1925. január hó. Iák a légihajó utasai, hogy erős vihar ellen küzdenek. Ez volt az utolsó hir a Dixmuiderol. Talán az anyag érezte igazságtalan sorsát s tudatosan választotta a megsemmisülést, mint több más zsákmányolt társa. A végső híradás után nyoma veszett és fáradságos kutatás eredménye gyanánt végül is csupán néhány roncs került meg belőle. A levegő meghódításáért vívott küzdelem újabb gyászos eseménnyel gazdagodott, amely talán a jövő század Jules Verne-jének fantáziájából fog majd izgalmas, fantasztikus regényt kicsiholni. Utrakész Zeppelin. Alatta a fó gondola.) A németek által elpusztított léghajókért az entente 9 millió aranymárka kárpótlást követelt, melynek ogy harmada az Egyesült-Államokra jutott volna. A nemietek a 3 millió márka kifizetése helyett egy léghajó megépítésére vállalkoztak. Biztosították ezáltal a fridrichshafeni Zeppelin-müvek további megmaradását*. (melyet az entente le akart — s le akar — romboltatni), másrészt bebizonyították a kormányozható léghajó jövőjét s a német technika ez irányú fölényét. Az „L. Z. 126.“ jelzésű légi óriás elkészítése két évig tartott. Hossza 200 méter, legnagyobb szélessége (átmérője) 27.64 m., magassága a gondola aljától 31 méter. A Zeppelinek alakja sok változáson ment keresztül s ez a legújabb forma a légellenállás szempontjából kedvező, vízcsepp alakú (elől van a vastagabb rész). A léghajó súlya 41.000 kg., teherbírása 46.000 kg. A terhelés a hajó hosszában tervszerűen van elószva. E súly felemelésére szükséges 70.000 m3 hydrogénnel a hajótest 14 — egymástól független — celláját töltik meg. (A gáz előállítására 300 tonna szén volt szükséges). Az amerikaiak a gyúlékony hydrogen helyett héliummal töltik meg celláit. A léghajó alumínium vázának kívülről való bevonására 15.000 m2 vásznat használtak fel és ezt a káros nedvesség, napfény ellen, aluminiumporral kevert mázzal vonták be. A léghajót öt darab 400 lóerős Maybach-motor hajtja, 115 km. óránkénti átlagos sebességgel. A motorokat szintén vízcsepp alakú gondolába építették be, melyek acélkarokkal vannak a léghajó vázához erősítve; középen jobbról-balról kettő-kettő s egr a hajó végén alul. A hajó alján levő nagyobb gondolában van a vezetőterem s az utasok helyiségei. A vezetőteremben minden megtalálható, ami a modern Zeppelin irányításához, biztos vezetéséhez szükséges. Külön helyiségben van a rádióállomás, melynek hatásköre 2500 km. 30 utas részére öt fülke van berendezve nappali tartózkodásra és hálásra egyaránt. A kényelmes utazás egyik főkelléke: a villanykályhával ellátott konyha sem hiányzik. A gondoláikból hágcsó vezet a léghajó belsejébe. Az egész hajótesten belül keskeny folyosó vonul végig a kormiányfelületeldhez, a gázcellák biztonsági szelepjeihez, a léghajó tetején levő megfigyelőhelyhez vezető lépcsőhöz, a víz s üzemanyag (benzin, olaj) tartályokhoz, stb. 114 darab aluminium-edény, (egyrőszük szükség' esetén ledobható), mindegyike 420 liter űrtartalommal benzin, 5 darab hasonló tartály, egyenkint 250 liter űrtartalommal, kenőolaj számára szolgál. A 24 főnyi személyzetnek a hajó középrészén, illetve a tiszteknek az utas-gondola fölött vannak a helyiségeik. Hátul magassági s oldalkormánylap, a léghajó orrán pedig a kikötő-árbocrúdhoz való erősítő szerkezet van. Az „L. Z. 126.“, most már „Z. R. III.“. 1924 szept. 25-én repülte be a nagy próbaútját Németország, Svédország fölött. Az ezüstsas útját lázas figyelemmel kisérte a tiport német nemzet apraja-nagvja. A próba után a léghajót megfelelően előkészítették a nagy útra. 32 tonna benzint, 2.5 tonna olajat nyomtak a tartályokba. Ezzel 110 órára. 12.500 km.-es útra biztosíttatott a léghajó üzemanyagkészlete. Október 12-én, vasárnap reggel 6 óra 35 perckor szállt fel óceánjáró újára 26 főből álló német személyzetével s az amerikai átvevő-bizottság 4 tagjával a friedriehshafeni léghajóstelepröl. 432 évvel ezelőtt, ezen a napon indult el Kolumbus is felfedező útjára. A lakehursti léghajócsarnok. A képen látható hajó a Zeppelin testvérhajója a Shenandonak. A hatalmas légjáró Svájcon, Franciaországon átrepülve, 10 óra múlva a Gironde torkolatánál hagyta el az ó-világot. A Bermuda-szigetek felett erős vihar miatf eredeti útirányától északra kellett kitérnie. Uj-Skóciánál került Amerika fölé. A tenger felett állandóan összeköttetésben állott drótnélküli távíró segélyével a cirkáló hajókkal; időjárásjelentéseik jó szolgálatot tettek a viharos óceán felett. A meteorológiai viszonyok ismerete a nyugodt haladás, a motorerö teljes felhasználása céljából fontos a légi járóműveknél s léghajónál a hydrogéngáz teherbíró képessége is függ az időjárástól. Október 15-én a hajnali órákban a „Z. R- III.“
