Az Ember, 1961 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1961-03-25 / 12. szám
Torontón több mint $20.000-ral károsította meg a jólelkü magyarokat "olcsó" forint hirdetésével egy lelketlen nyilas A német SS gyilkosok Pest-i bevonulásának 17-ik évfordulóján GYÁSZ-ÜNNEPÉLYT tartott az IIIJA. melyen Duschinszky Jenő főrabbi, a Zsidó Világszövetség társelnöke és Dr. Kiár Zoltán, az IIIJA elnöke, testvéri kézfogásban hirdették meg a közös harcot a nyilas brigantik feltámadása ellen Kegyeleti gyertyák lángja lobogott a fehér terítést! asztalokon s a legfájdalmasabb kegyelet tüze égette a sziveket azon a megrendítő drámai momentumokban bővelkedő, hatalmas gyászünnepélyen, amely március 19-én délután folyt lé a Hungarian Jews of Amerika gyűléstermében, a Hotel Milburnben. Most 17 éve, ezen a Magyarországra, mint a magyar zsidóságra egyaránt végzetesen tragikus napon ment végbe a világuralmi tébolytól megszállt “úrnépi” német náci imperializmus hadainak inváziója. Bevonultak Budapestre s Magyarország elvesztette függetlenségének utolsó attribútumait is. A “felsőbbrendű” nép képviselőinek, a Wesemayereknek, Eichmannoknak kommendója alá került segédnép, szolganép országa lett belőle s megkezdődött a zsidóknak koncentrációs és gázkamrás megsemmisítő táborokba szállítása. Jöttek a bécsi halálmarsok és németországi halálvonatok és a nyilas sajtó uszításainak gyümölcseként a védtelen, kiszolgáltatott, zsidó vallású magyar állampolgárok ellen a rablások, gyilkosságok, dunai tarkólövészpogromok. Sorsuk megpecsételődött: hatszázezer magyar zsidót gyilkoltak le a “felsőbbrendű” nép náci vezetői és magyarországi csatlós pribékeik, akik “Csáky szalmájává” redukálták Isten ama gyermekeinek életét, akik zsidókként látták meg a napvilágot. Minden idők legnagyobb zsidó tragédiájára, a magyar hatszázezerre és a többiekre a hat millió ártatlan mártírra emlékeztünk. Újból fájó könnyeket sírtunk a két ünnepi Szónok, Duschinszky Jenő főrabbi és dr. Kiár Zoltán, Az Ember főszerkesztője lélekbemarkoló nagy beszédétől és Morris Lőwy főkántor, a mártírokért mondott “Vjiszikadal, vjiszkadas semé rabo . . .” halotti imájától mélyen megrendülve ... És annál jobban égettek a feltépett sebek, mert mind a két szónok oly élesen mutatott rá, hogy Amerikában George L. Rockwell nevű aljas kalandor vezetésével felütötte fejét egy új hitleri náci párt és a nyilasok nem engedik, hogy végleg beheggedjenek. Nem engedik, hogy felejtsünk, mert lapjaikban most is újra uszítanak, újra izgatnak; nem volt nekik elég a történelem legnagyobb genocide-ja, népgyilkossága, ismét zsidó vért akarnak inni, feltámadásról, új pogromokról álmodnak! i A hallgatóság tagjai egykor NAGYRÉSZT maguk is súlyosan szenvedő alanyai voltak a BESTIÁLIS ÜLDÖZÉSEKNEK. S mindegyiküknek vannak szeretteik, akik ÁLDOZATUL ESTEK a náci kannibálizmusnak. Számukra a gyászos emlékezés mély fájdalmában egyetlen örvendetes, lélekerősítő momentum a két szónoknak, a Magyar Zsidó Világszövetség társelnökének és az UHJA elnökének egyértelmű fogadalma volt, hogy a két nagy szervezet testvérien összefogva, közös erőfeszítéssel fog küzdeni azért, hogy sem az amerikai Rockwellnek, (Folytatás a 2-ik oldalon) A Gyászünnepség vezetői meghatódva hallgatják a Halotti Ima, az ősi KADDISH elmondását . . . Balról jobbra: Willinger Dezső, a Szabolcsi Kör elnöke, Kiár Zoltán, az UHJA elnöke, Duschinszky Jenő főrabbi, a Magyar Zsidó Világszövetség társelnöke, Mrs. M. Schatzkin, az UHJA női csoport elnökasszonya Hoffmann György Phot« T i
