Az Ember, 1957 (32. évfolyam, 22-48. szám)

1957-08-03 / 30. szám

it nyitás front áttörése Hogy minden magyar, — keresztény, keresztyén és zsidó —, szé­les e világon hittel higgye az ISTENI IGAZSÁGOT; hogy mindannyian továbbra is valljuk az ERKÖLCSI TÖRVÉ­NYEK örök érvényét; hogy az elpusztított Hitler és a felakasztott Szálasi szörnyűséges uralmának minden szenvedője tudja, hogy ez átkozott időszak gyalá­zatos szelleme sem MHBK, sem “Veteránok,” sem AFABN, sem más álarc alatt többé VISSZA NEM CSEMPÉSZHETŐ Amerika áldott földjére; és hogy a Dunapartján, Auschwitzban, Mauthausenben ártatla­nul elpusztított munkatáboros bajtársaink és drága testvéreink hozzá­tartozóinak örökké gyászoló leikébe kis megnyugvás költözzön, mert­hogy MÁRTÍRJAINK EMLÉKÉT “AZ EMBER” HÍVEN SZOLGÁLTA, ezennel tudomására hozzuk mindenkinek,.akiket illet, hogy: AZ EMBER szakadatlan, pörölycsapás-szerü ADATHALMAZ­BOMBÁZÁSAI nyomán a New Yorkban 8 hónapja megjelent és a földkerekség leghitványabb antiszemita sajtó-csavargói által szerkesztett NYILAS HETILAP FRONTJÁN AZ ÁTTÖ­RÉS MEGTÖRTÉNT! A tábor kettészakadt és a mind ádázabbá vált küzdelemben, — EGY­MÁST CSALÁSSAL, BETÖRÉSSEL ÉS MÁS NYILAS VELEJÁRÓVAL VÁDOLVA —, olyan módon rántják le vállalatukról a fedő-maszkot, hogy nincs az a józan amerikai magyar, aki hajlandó lesz még egyszer erre a társaságra egyetlen centjét is rábízni és NINCS AZ A MÓD, hogy ezt az antiszemita-nyilas frontot ismét összetákolni lehessen! “Az Ember” szerkesztője és szerkesztősége roppant munkája köz­ben megáll egy pillanatra, hogy mindezt nem harsogva, nem kérkedve, de a további küzdelmekre acélos keménységgel felkészülten bejelentse Az Ember óráról-órára növekvő hatalmas családjának a világ minden részén. Nyilas lap, ahol a főszerkesztő nevét szégyen volt kinyomtatni! A Hattayer-Török-Balogh cso­port, amely visszafoglalta a szer­kesztőség helyiségeit, a bankoknál letiltatta a Hattayer elnök aláírá­sa nélküli csekkek beváltását és most az elhurcolt üzleti könyvek és iratok vissza-szolgáltatását ha­tósági utón szorgalmazza, újból megjelentette a lapot. Az uj szám csaknem teljes ter­jedelmében a válsággal foglalko­zik és feltárja a Somodi-Klaszek- Csutorás-Prileszky-Ujlaki csoport Hattayert elmozdító puccsának részleteit, mint azt mi már Az Ember két előző számában ismer­tettük. A Hattayer, Török, Balogh és Ducsay által aláirt hivatalos igaz­­■ gatósági nyilatkozat férfias őszin­teséggel beismeri, hogy — miként azt a múlt heti számunkban meg­írtuk —, az amerikai magyarság zöme távoltartotta magát a lap nyilas irányától. Ezt üzleti szem­pontból is tárgyalja és olyan le­leplezéseket közöl Somodi-Kla­­szekről, az elcsapott főszerkesztő­ről, amelyek teljességgel fedik és igazolják mindazt, amit a métely­lap 8 hónapi megjelenése óta folyton hangoztattunk. Helyszűke miatt csak néhány idézetre szorítkozunk: ‘ Elég szomorú az a tény, hogy a vállalatot bizonyos körülmények arra kényszeritették, hogy az úgy­nevezett főszerkesztő nevét ne merészelje kiírni a lap címlapjára. Politikai exponáltsága és bizonyos ellene felhozott vádak tisztázatlan mivolta voltak okozói» hogy bizo­nyos, és feltétlenül a tisztességes magyar emberek közé tartozó tö­megek a laptól és a részvénytár­saságtól magukat egészen a mai napig távoltartották. Az 1956. évi Igazgatóság és Somom István ál­tal kötött alkalmazási szerződés pedig bebizonyította, hogy soha­sem tudott magasabb szempontok fölé emelkedni, mindig csak egyé­ni érdekeit nézte és igy erkölcsileg is súlyosan kifogásolható és a tör­vényes utakat megkerülő módon próbálta egyéni érvényesülését biztosítani.” Beismerik, hogy Az Ember igazat irt! Hattayerék Somodi-Klaszek “po­litikai exponáltságáról” beszélnek és ezzel elismerik a nyilas anti­szemita múltját és jelenét megbé­lyegző támadásaink igazságát. Hasonló diszkrét körülírással megállapítják azt is, hosz tisztá­zatlanul hagyta a vádakat, ami világosabb magyarsággal újabb el­ismerése annak, hogy igazat ir­tunk. Somodi nem kísérelte meg a tisztázhatatlan, mert igaz vádak tisztázását, hanem ehelyett ő, Ráttkai R. Kálmán és más, Euró­pából importált, hírhedt szálasis­ta munkatársak a legpimaszabb rágalmak özönét okádták ellenünk hétről-hétre! Szinte egyedülálló, hogy Hatta­yerék maguk vallják be, hogy ők nem merték kiírni a főszerkesztő nevét a lapra! Ilyen még nem volt talán soha a sajtó történetében! Az is szinte példátlan, amikor megállapítják egy főszerkesztőről az általa ed­dig szerkesztett lapban, hogy “er­kölcsileg is súlyosan kifogásolható és a törvényes utakat megkerülő módon próbált egyéni előnyöket szerezni!” Klaszekék röpirata is megjelent A Somodi-csoport azonban nem nyugszik. Ez a Somodi-Klaszek nevezetű Szálasi-legény, miután a 326 West 25 St. alatti Alex Pina nyomdából egyik munkatársa ki­billentette, elment egy zsidó nyom­dába. A tulajdonos hozzánk for­dult felvilágosításért. Miután mi a kellő levilágositást megadtuk, in­nét is elment nagybusan és mint­hogy nem mehetett már vissza, ahonnan jött: 326 West. 25 St. alatti Alex Pina nevű nyom­dába, igy nem sikerült nyomdát szerezniük egy ellenlap kiadására s talán anyagi erejük sincs hozzá. Ezért röpiratot adtak ki, amelyet a kezükben lévő könyvek és listák alapján szétküldenek a részvénye­sek és előfizetők cimére. Mondani sem kell, hogy ők viszont Hatta­­yerékről mondanak el mindent, ami a begyükben van és személyi és politikai ellenvádakat emelnek. Könnyen tehetik, mert mint az ellenünk kifundált rágalom-hal­mazat mutatta, Somodihoz képest vitéz Háry János tehetségtelen kezdő volt . . . ! Kitűnik Somodiék röpiratából, hogy az 1956. decemberben indult lap első félévében $31,147 volt a kiadás, mig a bevétel csak $15,419, vagyis a jun. 30-i deficit az alap­tőke egyharmada volt. Megvádol­ják Hattayert, hogy a hozzáértés teljes hiánya miatt következett be a deficit és azt állítják, hogy “ha nem zárkózott volna el makacsul a javaslatok elől, a deficit csök­kenthető lett volna. (Arról, hogy a lap helyzete aktiv lehessen, nem is beszélnek . . .) Fő vádjuk Hattayer, Török és Balog ellen az, hogy egy közgyű­lési határozatot “hamis eljárással és csalással” kijátszottak. Magu­kat jelentik ki a vállalat törvé­nyes vezetőiül és betörés bűntetté­nek minősítik, hogy Hattayerék a lakat lefürészelésével birtokba vet­ték az irodát helyiséget. Kijelentik, hogy Hattayerék ^‘bitorolják” a lapot és a vállalat vezetését és a többi közt még — “balodali tendenciákkal” is meg­vádolják őket . . . Szó van arról, hogy Hattayerék a. közeli napokra közgyűlésre hív­ják össze a részvényeseket, hogy döntsék el kinek van igaza és kire kívánják bízni a lap jövendő ve­zetését. ★ Az Ember, mint eddig, továbbra is élesen szemmel tartja mi- tör­ténik és kezeskedünk arról, hogy ha a jövőben is az eddigi irányt akarják folytatni, bele fog törni a bicskájuk! Magyar Amerika nem lesz nyi­las-tartomány és sem itt, sem a kommunista rémuralom alól re­mélhetőleg mielőbb felszabaduló Magyarországon nem lesz feltá­madása a nyilas brigantizmusnak és pogromistáknak! TKI HAN ' HUNGARIAN WSSKLY Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 100 WEST 80th STREET, NEW YORK 24, N. Y. 1 Phone: SVsquehanna 7-7771 — Évi előfizetés 10 dollár, egyes szám 20c. VOL XXXI NO. 30 AUGUST 3, 1957 HUMPHREY szenátor nyilatkozata a magyar bevándorlásról, a vörösök és nyilasok kiutasításáról Irta: Eh*. Gonda Jenő Hubert Humphrey szenátort, Minnesota állam demokrata megbí­zottját, a felsőházban “Mr. Liberal”-nak hívják a Capitol Hill-en. Ez a nagyszerű szónak a mai amerikai politikai élet egyik legsokoldalúbb alakja. Politikai pályafutását diákként kezdte Minnesota-ban, fiata­lon egyetemi tanár lett s 31 éves korában Minneapolis polgármestere. S a következő lépésként bekerült a Szenátusba, melyet úgy is hívnak, hogy “a világ legelzárkózottabb klubja” s “a világ legnagyobb tárgyaló testületé.” S itt még valami sikerült a fiatal demokrata politikusnak, aki még innen van az ötvenedik életévén: Humphrey szenátor tagja a kiválasztottak soraiból alakult “legkiválasztottabb csoportnak,” amely tulajdonképen irányítja a Szenátus életét és ezen át az Egyesült Államok politikáját. A szenátor sok jelentős bizottság tagja, s ezek között a legfontosabb a. Külügyi Bizottság, ahol Humphrey, Green és Fullbright szenátorokkal inspirálja a demokrata többség politikáját. Emellett tagja az Egyesült Nemzetekhez küldött amerikai delegáció­nak. Amikor felkerestem és nyilatkozatot kértem tőle* Az Ember-nek, először is az Egyesült Nemzeteknek a magyar kérdéssel kapcsolatos problémáját hozta fel: “To Dr. Zoltán Kiár with best wishes and sincere appreciation for your good work”—Hubert Humphrey, U.S. Senator, 1957.— “Dr. Kiár Zoltánnak, a legjobb kívánságokkal és őszinte köszö­nettel a jó munkájáért.—Hubert Humphrey, U.S. Senator, 1957.” Cselekvöbb amerikai politikát! — Úgyis, mint delegátus az Egyesült Nemzetek 11. Közgyűlé­sén akkor, amikor kitört a ma­gyar válság, úgyis mint szenátor az amerikai Szenátusban és azon­kívül számos egyebütt elmondott beszédben sürgettem egy cselek­vöbb amerikai politikát a magyar forradalommal kapcsolatban. Én voltam az első amerikai delegátus, aki személyesen találkozott Kéth­­ly Annával, a Nagy Imre-kormány elmenekült tagjával. Én kértem fel Kéthly Annát, hogy beszéljen az amerikai delegátusok konferenciá­ján és sikerült elérnem, hogy be­szélhessen az Egyesült Nemzetek magyar üggyel foglalkozó külön­bizottsága előtt is. Keményen dol­goztam a különbizottság felállítá­sa érdekében s elsőként kértem a Szenátust, hogy hivassa össze a U.N. rendkívüli közgyűlését a ma­gyar jelentés alapján hozandó döntések megtételére. A “Parole” kérdés Ezek után a bevándorlási kér­désre, a magyar menekültek, a “parole”-k, a még vízumra vára­kozók helyzetéről kérdeztem Hum­phrey szenátort. Erre igy felelt: — Szenátori pályafutásom kez­dete óta vezetője vagyok a moz­galomnak, amelynek célja az UJ bevándorlási és állampolgársági törvé,nyhozás. így hát haladékta­lanul nekifogtam a múlt ősszel a magyar menekültek ügyének meg­oldásához. Sürgettem az Elnököt, hogy éljen hatalmával a “parole” felhatalmazások terén, tegye lehe­tővé, hogy kivegyük méltó részün­ket a magyar menekültek befoga­dásából. Felkértem Minnesota ál­lam kormányzóját is, hogy egy különleges Minnesota Bizottságot létesítsen a magyar menekültek­ért. — E percben két olyan törvény­­javaslat van a Szenátus előtt, a­­mely törvényesíteni kívánja a “pa­­role”-k helyzetét. Az egyik javas­lat az enyém s a másiknak társ­szerzője vagyok Kennedy szená­torral. Még mindig remélem, hogy sikerülni fog a jelen ülésszakban meszavazni ezt a törvényt valószí­nűleg mint függvényt egy, a Ház által megszavazott törvényhez. Vörös kommunisták és fekete nácik Mint bevándorlási szakértő. Humphrey szenátor alaposan is­meri a kérdés minden oldalát s igy maga veti fel a következő té­mát: — Erősen foglalkoztat az, hogy a menekült program ke­retében reakciós, .totalitárius egyének jutottak be ide és biz­tos adatok alapján több ilyen esetre hívtam fel az illetékes hatóságok figyelmét. Kijelen­tem itt megint, hogy nincs különbség vörös kommunisták és fekete nácik, avagy fasisz­ták között. Semmi ilyenfajta ismert ellensége a szabadsá­goknak nem engedhető be az Egyesült Államokba mint me­nekült! És ha bejutott, akkor ki kell utasítani. AKI KOM­MUNISTA-ELLENES, AZ NEM SZÜKSÉGSZERŰEN HIVE A DEMOKRÁCIÁNAK! Hitler antikommunista volt és egy ; kegyetlen, irgalmatlan zsar­­| nők, a demokrácia és a szabad népek halálos ellensége! Néppel a népért . . .! Humphrey szenátor a következő szavakkal fejezte be "Az Ember”­­nek adott nyilatkozatát: — Utolsó szabad magyar hang­ként a Csokonai Rádiót hallottuk itt Amerikában. Az ismeretlen hang Lincoln Gettysburgi Beszé­dét mondta el magyarul. S ez kö­telez minket, amerikaiakat arra, hogy egy uj feladatnak szenteljük magunkat azért, hogy a nép kor­mánya, a néppel és a népért való­ság legyen úgy Magyarországon, mint egyebütt a földön, úgy ahogy az ma valóság a mi Egyesült Ál­lamunkban. Eddig szól Humphrey de­mokrata szenátor történelmi nyilatkozata, melyhez, — na­gyon röviden —, a követke­zőket fűzzük hozzá: Köszönjük Humphrey sze­nátor urnák mindazt, amit ed,dig tett a magyar ügy ér­dekében és mindazt, amit még tenni szándékában van! Köszönjük mai nyilatkoza­tának melegségét, amely pontos indexe a magyar de­mokrácia iránti olthatatlan szeretetének! Köszönjük, hogy az ameri­kai törvényhozók közül elő­ször kiáltotta oda a fekete fasiszták felé a tételt, misze­rint: “Aki anti-kommunista, az még nem szükségképpen demokrata!” És végül: Az Ember szer­kesztője mélységes hálával köszöni a küldött fényképet és annak felejthetetlenül szép dedikációját . . . ! Humphrey szenátor mai nyilatkozata 'csak megerősít bennünket a vörös kommu­nista gyilkosok és a fekete náci-nyilas banditák elleni lankadatlan, irgalmat nem ismerő harcunkban, amelyet az amerikai ideálok szolgá­latában utolsó leheletünkig folytatunk!

Next

/
Thumbnails
Contents